Kutatási program indult 1956 alaposabb feltárására

Földváryné Kiss Réka kifejtette: erre azért is szükség van, mert egyre kevesebben élnek közöttünk, akik részesei, személyes szemtanúi voltak az eseményeknek, így egyre kevésbé marad meg az emléke is az érintetteknek.

Úgy vélte, 1956 'sokarcú' volt, hiszen egyaránt részesei voltak a vidéki forradalmárok, a fegyveres harcosok a barikádokon vagy a reformkommunista értelmiségiek. A szabadságharcot követő megtorlásnak pedig részesei voltak bírák, ügyészek, népbírák, de fontosak azok a jogászok is, akik visszautasították, hogy részt vegyenek ebben, és mindkét mintát be kell mutatni személyes sorsokon keresztül - mutatott rá. Hozzátette: különböző magatartásformák voltak 1956 után.

A bizottság elnöke arról is beszélt, hogy a megtorlás során kivégzettekről azért vannak eltérő számadatok, mert voltak, akiket 'köztörvényesítettek', vagyis nem politikai okokból ítéltek el tevékenységük miatt. Politikai okokból egészen biztosan 225-229 embert végeztek ki.

Ugyanakkor sokakat öt-tíz év börtönbüntetésre ítéltek, ami szintén meghatározta ezen emberek, sőt családjaik sorsát, ugyanis például a gyermekeik sokszor emiatt nem tanulhattak tovább - emlékeztetett.

Földváryné Kiss Réka arról is beszélt, hogy bár 1963 a nagy amnesztia kezdeteként él a köztudatban, ez nem egyenlő felek közötti kiegyezés volt, hanem 'egy megtorló hatalom a szovjet hadsereggel a háta mögött és egy megtorolt társadalom' volt a két fél. Nem teljes amnesztiáról van szó, hiszen a hetvenes évekig börtönben maradtak a barikádharcosok, és sok ügy volt később is, amely összefüggésbe hozható 1956-tal - magyarázta.

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke végül közölte: meg kell nevezni a bűnösöket, és ha máig megáll a büntetőjogi felelősség, le kell folytatni a szükséges eljárást, de legalább ilyen fontos feladat megismertetni a fiatalokkal 1956-ot.

-MTI-