A belváros szívében található a Delfin díszállat kereskedés, amely már huszonöt éve várja mindazokat, akik érdeklődnek a kis- és díszállattartás iránt. Az üzletet ketten vezetik Matulai György és Gyurkovics Lajos, mindketten tulajdonos-üzletvezetők. A boltban sok állat és mindenféle kiegészítő kapható.
A díszhalaktól kezdve, a kisemlősökön, a hüllőkön, a madarakon, a pókokon, eleség állatokon keresztül a különleges csigákig. Ezen felül vállalnak akvárium és terráriumkészítést és takarítást is.
S hogy miként indult a történetük? Természetesen rendhagyó módon. Szomszédok voltak a panelház tízedik emeletén és egymástól függetlenül kezdtek halakat tenyészteni.
- Nálam úgy kezdődött, hogy találtam egy ötliteres üveget lenn a szemetesben. Egy fekete molly hal volt benne. Felvittem, másnap reggelre leellett, és tele lett az üveg apró fekete halakkal – meséli György, majd folytatja. - Aztán egyszer találkoztunk Lajossal egy halasnál és elkezdtünk beszélgetni. A folytatás az lett, hogy mindketten haltenyésztésbe fogtunk, s Budapestre hordtuk fel eladni a halainkat. Közben egyre jobban összebarátkoztunk és egymás halait is felvittük, ha valamelyikünk éppen nem ért rá. A vasműben dolgoztam egy kőműves csoport vezetőjeként. A sors fintora, hogy egy sérvműtétet követően megköszöntem a lehetőséget és munkahelyet váltottam, a szabadságot választva. Ettől kezdve csak a haltenyésztésből éltem. Rá is ment az első házasságom. Az akkori feleségem választás elé állított, a halak vagy ő. Ma már viccesen fogom fel: a halak nem beszélnek vissza, és az egész lakást, ami tele volt akváriummal, csak nem pakolhattam ki - meséli széles mosoly kíséretében.
Lajos mérsékeltebben fogalmaz:
- Igény volt a fogyasztói részről és ezt mi megpróbáltuk kielégíteni. Belevágtunk. Ma már csak mi vagyunk talpon, és ki is tudjuk szolgálni a városi igényeket.
A delfinesek idejében is eljött a váltás kora 2011-ben. Szerencsére azonban nem profilt, hanem helyet váltottak. A Táncsics utca 4-ből a 8-ba költöztek.
- Itt nagyobb a hely, ráadásul kisebb a rezsiköltség is. A szomorú az egészben az volt, hogy koholt vádak miatt kellett elhagynunk a húsz év alatt megszokott helyünket, ám öröm az ürömben, nem bántuk meg.
A nagyobb hely lehetővé tette, hogy bővüljön az üzlet és a kínálat. Gekkók, siklók, madárpókok és különböző hüllők színesítették a palettát. A veszélyes állatok kereskedését azonban nem vállalták fel. Pedig tarthatnának, csak néhány plusz engedély szükséges hozzá. Az állatorvos így is havonta tart ellenőrzést. A rendre és a tisztaságra pedig saját érdekükből is nagyon ügyelnek.
- Naponta minimum másfél-két órát vesz igénybe a takarítás és etetés – avat be a részletekbe Lajos. – A harminckét akvárium rendben tartása nem egyszerű feladat. Azonban, nem tehetjük meg, hogy koszos marad bármi is, mert a vevő azonnal kifelé fordul. Sokan bejönnek körülnézni. Pláne a gyerekek. Ilyenkor megengedjük nekik, hogy a kezükbe vegyék az állatkákat, megérintsék, megsimogassák. Igyekszünk a kedvükbe járni, hátha visszatérnek a szülőkkel. Persze, nem csak ez a cél. Meg kell tanulniuk, hogy megbecsüljék az életet, a kisebb állatokét is, és megtanulják a felelősségvállalást. A nálunk kapható állatkák nem vadon élő állatok és nem is érintkeznek velük.
- Sőt, amint új állat érkezik – veszi át a szót György – azonnal fertőtlenítjük. Még a legkisebb halat is. A beszerzést mi magunk végezzük. Csak leinformált kereskedőktől és tenyésztőktől vásárolunk. Őket évek alatt megismertük már. Inkább elmegyek hozzájuk, hogy kiváló árut vásároljak, s ne fordulhasson elő, hogy éjszakákra kamionba zárt halakat vegyek, amelyek legyengülve érkeznek meg, s aztán a vásárlóinknál pusztulnak el.
Lajos örömmel meséli, hogy a hobbijuk a munkájuk.
- A legnagyszerűbb dolog, hogy boldoggá tesszük az embereket. Látni a szemükben a csillogást, az örömöt, amikor egy-egy új állatot vásárolnak, nagyszerű érzés – tromfol rá György.
A személyes problémájuk éppen ezért csupán az, hogy egyelőre nem tudni, ki viszi tovább majd az üzletet.
Lajos rácalmási házában él, feleségével, Zsuzsannával, aki a jobb keze, támogatja, segíti mindenben. Szabadidejében a ház és a kert körüli teendők kötik le. Gyermekük már 29 éves, független férfi. Komoly végzettséggel a háta mögött nem vágyik az üzlet átvételére.
György sem kevésbé szerencsés. Két feleséget követően mostani társával tíz éve él együtt. Ildikó pedig remek asszony. György sokszor mondogatja is neki, hogy meg sem érdemli. Ő szerencsére másként gondolja, és ennek bőszen hangot is ad. Györgynek két gyermeke született. Az egyik Kanadában él, a másik a városban. Általa egy unokája is van, a hétéves Donát. György egy igen kivételes hobbival is rendelkezik. Szeret kerékpározni kontinenseken át.
- Jártam, pontosabban végigtekertem Románián, Bulgárián, Törökországon, Iránon, Nepálon és Indián keresztül Darjeeling-ig, Körösi Csoma Sándor nyughelyéig. Egyszerűen imádok kerékpározni. Terveimben szerepel 2017-ben egy iráni utazás Teheránig. Ugyan 2011-ben voltam kinn másodmagammal, de az akkori társammal nem igen jöttünk ki, mert nem szerette a nagy városokat. Ellenben úgy vagyok ezzel, ha már ott vagyunk, be kell nézni mindenhová. A mostani tervem szerint 3600-3800 kilométert fogok tekerni, s mindezt oda-vissza 60-65 nap alatt megjárom. Május közepén indulnék, s mire a kollégám nyaralni menne, itthon leszek.
