Körülötte már mindegyik „rokon” lehullatta lombját. Közvetlen szomszédja, az eperfa is kopaszon áll. Csak ez a kis küzdő viseli kitartóan a sárga leveleit…
Még gyerekkorában van. Az élete eddig nem volt könnyű. Három éve váratlanul bújt ki a földből. Minden bizonnyal vadon nőtt, „madárejtette” teremtmény, ahogy az lehetett az életterében lévő, egyik ágával a kerítés vashálójába gabalyodott eperfa is. Két szerény, vékonyka kis fácska, egymást bátorítják. Felnőtt korukra alighanem egymás ellenfelei lesznek, hiszen túl kis helyen kell majd osztozniuk. Ám egyelőre még békében megvannak.
Harminc méterre a hatalmas, öreg nyír két héten át egyvégtében röptette a leveleit. Ágai ma már teljesen csupaszok. Tőle erre is, arra is lombtalan egyedek – csak a kicsi fa állja még a sarat. Az, amelyik épp az ő leszármazottja lehet, és amely ha megtartja harcos kedvét, olyan nagyra nőhet, mint ősapja.
