Virtuóz jazz-parádénak, őrült jó improvizációs szólóknak lehettek tanúi azok, akik ellátogattak szombaton este a Művészbe. A sokadszor visszatérő, Molnár Sándor szaxofonossal és ritmusszekcióként a két „Pecekkel” tökéletes formációt alkotó Gányi Miklós quartetje a csillagokat is lejátszotta az égről.
A szaxofont tizenöt éves korától fújja, előtte 9-10 évesen kezdett trombitán játszani Molnár Sándor, akinek hangszere a Művész Jazz Klubban hétköznapi szavakon túl repítette a közönséget. A Sajószögedről származó fiúval azért is érdemes volt beszélgetni, mert minden rezdülésével igazolta Gányi Miklós többszörös alapigazságát, nevezetesen: az élőzenét kicserélni műanyagra, bűn.
-Sajószögeden volt egy helyi Big Band, ott kezdtem szaxofonozni a klarinét után. Emlékszem az első lemezre amit Dexter Gordontól hallgattam. Talán a szomszédom, gyerekkori barátom tette fel, azt hallgattuk, azért rajongtunk, hogy milyen jól altozik és közben végig tenorozik. Mi persze akkoriban még nem nagyon találtuk el a dolgokat, de hát nekünk is el kellett kezdeni valahol, és közben nagyon megtetszett ez amit hallottam. Mondtam is ott helyben: én szaxofonozni akarok. Aztán később rájöttem, hogy Miles Davis csak egy van, nincsen több, ás ő is végigtaposta az utat a jazzben. Az 1964-es No blues pedig könnyfakasztó, valóban. Különleges zenészeket gyűjtött maga köré, a különleges jazzt ő találta ki, és játszotta. Első jazztanáromhoz, Szatmári Zoltánhoz, aki előttem tíz évvel végzett jazz tanszakon, Tiszafüredre jártam órákra. Az első felvétel, amit berakott a Soul volt, persze videón. Na, igazából akkor lett teljesen egyértelmű számomra, hogy ezt én akarom csinálni.
Lakatos Pecek Krisztián játszik Molnár Sándor zenekarában is, tehát kiforrott az összhang köztük, a Művészben ez hallatszott is, minden egyéni improvizáció mellett, amit Gányi a maga íze szerint is fűszerezett, vezényelt.
-Azt szeretem Gányiban is, hogy olyan "borult kis pasas", és a műfajhoz kellenek az ilyen figurák. Nélkülük nem létezne ez a műfaj, szükség van rájuk. A zene, a jazz, a művészet – mindegyikhez kell az egészséges kattantság. Az az elszántság, hogy valaki ehhez a nem túl kifizetődő szakmának adja magát. Ha belefér, nekem is vannak ötleteim. Bármelyik nap, bármikor, fújok a hangszerbe, van amit le is jegyzek. Ha egy számot írok, azt is kipróbálom, ha nem jó, ejtem. Bárki véleményére adok, egyébként, ha az olyan. Az élőzenének a vibrálása, atmoszférája nem cserélhető műanyagra. Összetéveszthetetlen, helyettesíthetetlen. A kezdetektől ez a lényeg.
Videó: Szabó László
!["A lányok" - Négy művész képei egy tárlaton](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/6654.jpg?h=36d4a2ac ""A lányok" - Négy művész képei egy tárlaton")
