Több élménnyel is kecsegtet a szombat este kilenckor kezdődő koncert, amit Gányi Miklós neve fémjelez ismét. Már csak azért is, mert Molnár Sándor szaxofonjátéka visszarepít minket a hatvanas évek hangulatvilágába, plusz a közel egy éve kezdődött klubélet első és remek fellépése a trió névéhez fűződik.
Gányi Miklós a zongora mögött olyan, mint aki játék közben sokfelé figyelve sem veszi le szellemi tekintetét a másik virtuózról, Lakatos "Pecek" Krisztiánról, aki a bőgő bűvölője. Vagy éppen Lakatos "Pecek" András, akinek dobjátéka is különös, itt-ott izgalmas ízt kölcsönöz minden fellépésüknek:
-A szaxofonos Sándor eleve Coltrane John fanatikus, illetve azt a vonalat játssza, amit a hatvanas évek Amerikájában lehetett hallani. Például a Miles Davis Quintet zenéjét. Nyilván mi is ezt kívánjuk majd adni a klub közönségének hangulatban, technikában egyaránt. Végül is a kedves barátaimmal, testvéreimmel érkezünk a városba. Velük szeretek a legjobban játszani, a trió ritmusszekcióját adják. Engem nagyon inspirálnak zeneileg, Sándor a szaxofonjával pedig zseniális. És valóban eltelt egy év a Művész Jazz Klub megnyitása óta, s nagyon követtem a programokat. Mivel próbálom képben tartani magam, Dunaújvárossal kapcsolatban azt tapasztalom, hogy most már világsztárok is megfordultak ott. De Magyarország elitje is, akik egyben az én példaképeim. A Művész valóban Tényleg egy nívós jazz klubbá nőtte ki magát, én így tekintek rá.
Elképzelhető Gányi a zongorája mögött az kifejező arcjátéka, a zenébe való belefeledkezése nélkül?
Próbálom a gondolataimat teljesen kiüríteni. Csak a zenére koncentrálok, illetve úgy játszom, hogy az valóban hatással legyen a zenére. Tehát amit játszok, az azt szolgálja, ami a legmélyebb. Nyilván nagyon fontos ebben az egészben az egymás közti kommunikáció. Nagyon figyelem a dobost, majd a bőgős reakcióját, s ez olyan párbeszédet jelent, ami valahol együtt ad igazi élményt. Nekünk is és kifelé, a közönségnek is egyaránt.
