Jazz, a dobok mögül

Pálinkás István - 2015. november 23. 7:50

Lábasokon, edényeken, s egyáltalán, mindenen dobolt már négyévesen Horváth Péter, aki a Balkán Sound tagjaként nem először lépett fel a Művész Jazz klubban. Annak ellenére persze, hogy a családban nem akadt zenei tradíciókkal rendelkező előd, Pétert nem lehetett eltántorítani a pályától.

-Egyedüli zenész vagyok a családban. Az biztos egyébként, hogy mindenben megvan a ritmus: akár verset hallgatok, vagy más szöveget, művészeti ágat figyelek, azonnal a ritmusra koncentrálok. Egy dobosnak, egy jó dobosnak éppúgy kell hallania az akkordokat, dallamot, mint a ritmust, igazából el is lennék veszve, hogyha nem hallanám, hiszen abból tájékozódom, hogy a többiek milyen harmóniákat játszanak. Tony Williams, Sell Foster, Elvin Jones valóban példaképeknek tekinthetőek, de Miles Davis éppúgy etalonnak számít nálam. Kevesek említik, de tudjuk, a gyakorlás nagyon fontos. Emellett tanítok is, ami nagyon jó tréning, hiszen az alapoktól el kell magyaráznom mindent a növendékeimnek, ami egyébként megerősít a saját határaimban is. Olykor újra is írom annak alapján az egész elképzelésemet, amit eddig megszoktam.

A jazz zenében hogyan lehet olykor a balkáni ritmusokat harmóniává csiszolni, mondjuk a Kárpát-medencei virtussal?

Játszottam már korábban Both Miklóssal, aki különlegesen a tambura, brácsa, cimbalom támogatásával játszott. Sok balkáni hatással, sok roma zenével, magyar népdalokkal. Igazából megszoktam ezt, ami nem jelenti azt, hogy nem hoz izgalomba.

Boban Markovic után is van élet?

Persze, hogy van! Számukra elsősorban a film hozta meg azt a hírnevet, amit a menedzseri támogatás is kiteljesít. Valójában azt nem szabad elfelejteni, hogy ez egy népzene, ott él a Balkánon. Nyáron sokat jártam Macedóniában, Bulgáriában. Ott az emberek olyan helyekre mennek a kocsmákba, ahol még a hagyományos népzene szól. Nálunk az egész globalizáció, nyugatra tolódás feldúlta kissé az ügyet. Ugyanakkor Budapesten, de másutt is azt tapasztalom, hogy egyre többen járnak táncházba.

Bágyi Balázs is megfordult már itt, ő is mércének számít?

Abszolút. Egyébként is rengeteg dobos ismerősöm és barátom van. Velük koncerteken, kurzusokon találkozunk, kibeszéljük a dolgainkat. Sok nagy élményem volt már nekem is, de tavaly láttam Herbie Hancock-ot, aki egy meghatározó ember, s Willy Layota dobolt nála, mozogtak az ujjaim, lábaim, mindenem a koncert közben.

Péter egyébként Brazíliában szeretne néhány hónapot eltölteni, ott tanulni a zenét és megismerni az a világot: „Megtetszett az a kultúra, az emberek nyitottsága, egészen más világ, mint Európa."