Kilenc esztendeje tart már az a sikersorozat, amely Szalontai Károly és Gyenei Mihály ötletét követően valósult meg. A két ötletgazda ugyanis Sopronból, egy huszonnégy órás úszóversenyről hazafelé tartva beszélgetett arról, milyen jó is lenne, ha hasonló eseményre kerülne sor Dunaújvárosban is.
Az ötletet tett követte, s az áprilisi szikra októberre fényes lángcsóvává érett. A sorozat pedig a tizedik, jubileumi gála elé néz.
Szalontai Károly, az egyik ötletgazda és azóta már főszervező, ezen úszógála kapcsán került górcsövembe. Az egyébként uszodamester munkakörben dolgozó Károly ikonikus alakja a Fabó Éva Sportuszodának. Immáron tizennyolc éve szinte része a medencepartnak, olyannyira, hogyha nem mozdulna, őt is meglocsolnák. Persze, nem itt kezdett dolgozni.
- Általános iskolába a Ságváriba jártam, majd a MÜM következett. Három éves képzésben tanultam ki az órás szakmát. A szakvizsga után azonban csupán két évig dolgoztam az óragyárban, majd váltottam. Rövid ideig egy kis vállalkozásnál, vaskereskedésben dolgoztam, majd két esztendő következett a papírgyárban. De itt sem találtam a helyem és átmentem a kenyérgyárba raktárosnak. Ott nagyon szerettem dolgozni. Jó volt a kollektíva, a légkör és olyan finom ropogós sóskifliket a mai napig nem tud sütni senki, mint amilyenek ott készültek.
Természetesen képeznie is kellett magát, és az itt eltöltött nyolc év alatt középfokú raktárgazdálkodói képesítést szerzett. De az élet közbeszólt.
- Amikor a kenyérgyárat bezárták és lerombolták, egy évig nem tudtam elhelyezkedni. A munkanélküliség nagyon megviselt. Kapva kaptam az alkalmon, és elhelyezkedtem egy budapesti online cégnél, ami akkoriban még nagy szó volt, hiszen asztalnyi méretű Videoton számítógépeken dolgoztunk. Számítógépes adatrögzítőként kötetekbe gyűjtöttük az adatokat, amiből – hasonlóan a későbbi Szaknévsorhoz – egy Compass könyv készült – meséli Károly.
Az utolsó váltás viszont véglegesnek tűnik. 1998 óta az uszoda dolgozójaként vált ismertté a városlakók körében. Eleinte vízőrként dolgozott, majd a sikeres vizsgát letéve uszodamester lett. Fő feladata az életmentés, valamint a medence rendben tartása, nyáron pedig ehhez társul a napozó területe is. Nem csoda, ha rajongásig szeret minden vízi sportot.
- Szinte az uszodában élem az életem. Az úszógála megrendezését elősegítő Ússz, Hogy Utolérjenek Közhasznú Egyesület alapító okiratába is belefoglaltuk, hogy célunk, az egészséges életmódra nevelés, a tömegsport rendezvények szervezése és lebonyolítása, a sérült embereknek sportolási, szervezett összejöveteli lehetőség biztosítása, a rehabilitációjuk elősegítése, és az úszó-, búvárúszó és vízilabda sportágak népszerűsítése.
Érdekesség, hogy az ötletadó városban: Sopronban húsz évig tartotta magát a huszonnégy órás verseny, de mára elhalt, mert a támogatók nem tartottak ki. Manapság Dunaújvároson kívül csak Zalaegerszegen van, volt hasonló rendezvény, kérdés, ott megmarad-e a verseny.
- A közelmúltban ért véget városunkban a kilencedik úszógála, de természetesen már azon dolgozunk, hogy megvalósulhasson a tízedik is. A legnehezebb feladat – és mindig is ez volt a legnehezebb rész – a támogatók felkutatása és megnyerése a jótékony cél támogatására. Szerencsére ma már állandó támogatókkal is büszkélkedhetünk és sokan állnak mellénk, illetve a gála ügye mögé. A teljesség igénye nélkül fontos megemlítenem az önkormányzatot, a DVG Zrt-t, a MOB-ot, a Magyar Szabadidő Sportszövetséget, az Emberi Erőforrás Minisztériumot, a Red Bullt, a Ferrobetont, a Ferroste-t, a Grabarics Kft-t, a Momert-et és az akasztói Dominó cukrászdát. Persze, a többi támogatónk segítsége is kulcsfontosságú.
Kuriózum, hogy 2013-ban sikerült Guinnes rekordot felállítani, 27.500 leúszott hosszal, 1375 kilométerrel, ami azóta is magyar csúcs. Károlynak azonban a nagy öröm mellett a szívfájdalma sem csekély.
- Az ötlet megszületésének kezdete óta immár másodszor fordul elő, hogy a Mini gálát nem tudjuk megrendezni, mert érdektelenségbe fullad. Ez a gála kimondottan a gyermekeknek szólna, de az iskolásokat nehéz megnyerni egy ilyen, nagy kitartást igénylő tevékenységre. Pedig ők is kapnának ételt, italt, ajándék pólót, érmeket és kupákat, sőt, nekik külön zenekart és szórakoztató programokat (arcfestés, lufitekerő, stb.) hívnánk. De nem adjuk fel, jövőre ismét megpróbáljuk elcsábítani a fiatalabb korcsoportokat is.
A felnőtteknél nincs gond. A töretlen népszerűségnek örvendő, mára igazi dzsemborivá váló úszógála ráadásul évek óta karitatív jelleggel is bír. Nevezetesen, a Jószolgálati Otthon és a Móra Ferenc Speciális Általános Iskola és EGYMI diákjai részesülnek annyi forint támogatásban, ahány hosszt leúsznak a résztvevő csapatok.
S, hogy Károly mivel kapcsolódik ki? Természetesen sportol, Persze nem aktívan, hanem elméletben, a tévé előtt.
- Szinte az összes mérkőzést megnézem, amit lehet. A sportot imádom, a sok sportcsatorna között szörfölök. A BL fordulókat nagyon szeretem, van, hogy egy-egy jó mérkőzés ismétlését is megnézem. Ezen felül a vizes sportágakért rajongok. Itt, az uszodában is néha, nagy ritkán összevizezem magam. Diákkoromban még jómagam is sportoltam, asztaliteniszeztem. Aztán ez a középiskolában már abbamaradt. Ha pedig nem a tévé előtt ülök, akkor a számítógépre korlátozódik a figyelmem. Igazi netfüggő vagyok. Itt olvasok újságokat, weblapokat, innen tájékozódom, de itt is van a másodállásom, a PPH, a Problem Prevention Holding kapcsán. Ezen oldalon keresztül segítséget nyújtunk embertársainknak.
