Karácsony közeledtével arra kértük a városunkban működő történelmi egyházak vezetőit, osszanak meg olvasóinkkal néhány ünnepi gondolatot, amiből erőt, útmutatást lehet meríteni az advent, a várakozás időszakában. Sorozatunk első részében Böttger Antal református lelkész szavait olvashatják.
„Facebook-os megosztások közt találtam két találó bejegyzést: „nem az számít, hogy mi van a fa alatt, hanem, hogy kik vannak a fa körül” és „Nyakunkon a karácsony, pedig a szívünkben kéne lennie”. Mindkettő tükrözi világunk hiányait, és egyben igazságkeresését is. Talán vannak, kik legyintenek a régi karácsonyokról szóló, múltba merengő, szinte révedező elbeszélésekre. Mások romantikát vélnek felfedezni bennük, és sokan csak tovább rohannak a sodrásban, amiben élünk.
Mi hát a karácsony? És hogyan kell ünnepelnünk, hogy valóban ma is ünnep legyen életünkben ez a néhány nap, ez az időszak?
Első, ami tisztázandó, hogy a karácsonyban az igazi ajándékozó Isten, a megajándékozottak pedig mi vagyunk, emberek. Hisz a karácsony nem más, minthogy Isten a saját Fiát küldte közünk! Jézus bemutatta nekünk Istent és meghalt a kereszten azért, hogy Isten előtt kifizesse bűneink számláját!
Mi a bűn? Az Isten iránti engedetlenség, azaz minden, amiben nem Isten rendje, akarata, szeretete szerint élek, cselekszem, beszélek, vagy akár gondolkodom...
Azért jött Jézus, hogy én csak bocsánatot kérjek, és Isten nekem bocsánatot adhasson, azzal, hogy többet ne vétkezzek!
A karácsony e csodának kezdete: Jézus megszületik egy szűztől, embertelen körülmények között: egy istállóban kirekesztve. És mégis látogatók érkeznek: pásztorok, kik angyaloktól értesültek a születésről, és napkeleti bölcsek, drága ajándékokkal, kiket egy fényes csillag vezetett az istállóhoz.
A karácsony egy születésnap: Jézus Krisztus születésnapja: „Született nektek ma a Megtartó!” (Lk.2,11). Szabad és jó is ilyenkor egymást megajándékoznunk, de ne hagyjuk ki a Születésnapost se! Hiszen igazán Ő az ünnepelt!
Szeretnék igazi karácsonyt: hát ünnepeljük magát a születésnapost: Jézust! Hidd el, mikor helyére kerül Jézus az ünnepben és így az életünkben, akkor minden átrendeződik. Eddig lényegesnek tartott dolgok vesztik jelentőségüket, és lényegtelennek tűnők főhelyre kerülnek! És már valóban nem az ajándékokról, azok értékéről vagy a kötelező körök teljesítéséről szól az ünnep, hanem az ünnepeltről. És közben ünneplős lett lelkem, valódi ünnepem lett, igazi, mai: szent karácsony!
Áldott karácsonyt: Jézus Krisztust ünnepelve!”
![„A magyar forradalom a kommunizmus végének kezdete"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/21151.jpg?h=93248b91 "„A magyar forradalom a kommunizmus végének kezdete"")
