A magyar Micimackó és titokzatos „anyja”

2016. január 31. (vasárnap) 9:33 - Várkonyi Balázs

A híres medvefiú, Micimackó az angol "őse" után egy évtizeddel született: akkor jelent meg a varázslatos történet Karinthy Frigyes fordításában, s indult el hazánkban is a töretlenül sikeres útján. Az alapmű ekkor már bejárta a világot, sok nyelvre lefordították, mindenütt nagy feltűnést keltett.

Kiötlője, Alan Alexander Milne 1926-ban vetette papírra az első meseregényt, amelynek szereplői a nyolcéves fia játékállatai voltak. Két év múlva következett a folytatás. Milne, aki eredetileg matematikus pályára készült – és sikerrel diplomázott Cambridge híres egyetemén – hamar rájött, hogy az írás az igazi hivatása. Szatirikus esszéket, színdarabot és regényt írt, majd fia kedvéért a Winnie-történetekbe fogott. A főhős a gyermek játékmackója lett, „aki” a nevét egy valóságos medvéről, a Winnipeg nevű, Kanadából Angliába hozott állatkerti lakóról kapta. Így lett a mű címe Winnie-the-Pooh. Milne kisfia is szereplővé avanzsált, ráadásul eredeti nevén, Christopher Robinként – a magyar változatban Róbert Gida, Winnie pedig a Micimackó nevet kapta. Minden bizonnyal a fordítójáról – Miciről. Mert valójában ő, Karinthy Frigyes nővére fordította a művet, majd az író átdolgozta.

Kritikusai szerint olyan „jól” sikerült az átdolgozás, hogy szinte semmi köze az eredetihez. Az elemzők szerint sokkal kevésbé filozofikus, sokkal kevésbé mély bölcsességeket hordozó, inkább szójátékokra épülő mű. Akárhogy is, de ez lett a magyar gyerekek egyik alapolvasmánya.

Nem tudni, hogy Milne hogyan vélekedett a Winnie-the-Pooh félrefordított magyar „mostohatestvéréről”, a Micimackóról – de a világsiker miatt nyilván nem foglalkozott az apró részletekkel. Egyébként szeretett volna kitörni a gyermekregény-szerző szerepből, ám fő műve megkötötte a kezét. A sors sem engedett neki sok időt: évekig tartó betegség után, 1956-ban épp ezen a napon, január 31-én távozott el örökre.

De hogyan is történt a legendás félrefordítás?

A mai kiadások már jelzik: átdolgozásról van szó, ez az ősváltozatban még nem szerepelt. A valódi fordító Karinthy nyelvzseni nővére, Emília – vagyis Mici – volt. (Lám, itt a valószínű magyarázat, honnét a Micimackó név…) Minden bizonnyal nagyvonalúan bánt az eredeti szöveggel, és Karinthy Frigyes az ő nyers szövegéből dolgozott.

Az író unokája, Karinthy Márton 1981-ben hosszú beszélgetést folytatott édesapjával, Karinthy Ferenccel, hogy felfejtse családja titkait. Később kötetbe szerkesztve megjelentette a párbeszédet, a könyv címe: „Ördöggörcs. Utazás Karinthyába.” Ebben Ferenc, az íróvilág Cinije így vall a családról:

„Az a kor tele volt őrültekkel. Minden családban volt huszonhat nagybácsi és nagynéni, főleg ilyen tarhások, ezek mind őrültek voltak.

A Karinthy család is teli volt őrültekkel, és a Devecseri család is teli volt őrültekkel.
Igen, a mi családunk is. Ezek folyton jöttek. Mint a Mici néni, a te nagypapád nővére, aki komplett elmebajos volt. Ugyanakkor zseniális nő is volt, nyelvtehetség, aki tizenöt-húsz nyelven oda-vissza fordított. Gépírónő volt, akinek ha spanyolul diktálták a szöveget, ő azonnal oroszra írta át. Az összes híres, nagy Karinthy-fordítások nyers változatát Mici csinálta, a Micimackót is. A verseket, meg amitől az lett, ami, végül persze apám rakta bele. De hát apám nem is tudott angolul. Azt hiszem, még a Gullivert is Mici fordította, és Leacockot is. Egy időben egész fordítóiroda működött náluk. Mici a diákjaival futószalagon készítette a fordításokat. Apám csak a nevét adta hozzá, miután átfutotta a nyomdába kerülő szövegeket. Egyszer egy Sienkiewicz-regényben nyomtatásban is bent maradt, amit az egyik diák írhatott a szövegbe: Karinthy úr, ezt a szót itt nem értem.

Mici néni ugyanakkor teljesen őrült volt. Ültünk társaságban, finom emberekkel, professzorokkal, írókkal. Egyszer csak Mici néni letérdelt, teljesen váratlanul térdre vetette magát, és azt kiáltotta:

Csak egy vajas kenyeret a szegény özvegynek!

Ő nem volt se özvegy, se szegény, de hoztak neki egy vajas kenyeret. Volt egy nagy retikülje, és abba úgy, ahogy volt, betette. Nem hajtogatta össze, csak úgy a vajas felével bele, képzelhető, mi volt abban a retikülben. Volt valami angol szeretője, egy fiatal angol, aki nála lakott. Állítólag Upton Sinclairrel is levelezett.”

Ha Karinthy Emília-Mici – akiről egyébként egyetlen fénykép sem maradt az utókorra! – szöveghű fordítást készít, tán senki se emlékezne rá. De így, hogy végső soron ő a magyar Micimackó „anyja”, bekerült az irodalomtörténetbe…

A rovat további hírei: Napraszóló

Levélre várva

Levélre várva

2019. november 17. (vasárnap)

A férfi kezébe vette a könyvet. Belelapozott. Ahol kinyílt, olvasta. A véletlen ezt a mondatot lökte szeme elé: „Hegedűmet az oroszok ellopták, nem volt kedvem tovább folytatni a hegedülést, helyette zongorázni tanultam.”

Pentele és a Spárta-példa

Pentele és a Spárta-példa

2019. november 10. (vasárnap)

Az öreg tanár a karosszékében ült, közel a kisszoba ablakához. Ott kora délután még a fogyó novemberi fény elegendő az olvasáshoz. És onnét a könyvespolc is könnyen elérhető, legalábbis a szélső szektor, ahol a historikus művek lapulnak. Fölvette a keze ügyébe eső könyvet, amit már ebéd előtt kinézett magának, s odakészítette, célirányosan, a november 7-ei privát megemlékezéshez.

Pentele példát ad…

Pentele példát ad…

2019. november 04. (hétfő)

Akkor még csak két napja volt, hogy emlékezők sokasága indult a temetőbe, az egykor volt szeretteihez. A halottak napja az egyik évben épp olyan, mint az előzőben, vagy akár a következőben, de 1956-ban minden másképp látszott.

A kegyelet napjai

A kegyelet napjai

2019. november 01. (péntek)

Anyám fogja a kezem, melengeti az októberi szélben, ballagunk a templomba, az övéihez, nem mondta, hogy tartsak vele, magam jelentkeztem, hogy szívesen elkísérem, ne egyedül menjen a fontos ünnepen, a reformáció emléknapján.

Eltaposás-sikermutató, ’56

Eltaposás-sikermutató, ’56

2019. október 27. (vasárnap)

Megkezdődik 1956 októberének utolsó hete. Pentele polgárainak többsége fölvillanyozva a fővárosból jövő hírek által. Népgyűlés – követelésekkel. Vissza a település ősi nevét! A vasműről levenni a Sztálinbélyeget!

A sztálintalanítás útja

A sztálintalanítás útja

2019. október 20. (vasárnap)

1950 tavaszának eufóriájától ’56 komor őszéig eljutni Újvárosban nem volt oly nehéz. Először is a „nép ellenségével” való leszámolást kellett tökéletesíteni. Megtörtént: a helybéli kisipar jószerével felszámolva, a kulákbélyegek a módosabbakra illően ráütve, földjeik, házaik, gazdaságaik hiánytalanul rekvirálva, a hangadók elűzve, a veszélyes egyedek internálva, a gyanús elemek kitelepítve, asszonyostól, gyerekestől, ahogy kell.

Sarkamban öt év

Sarkamban öt év

2019. október 06. (vasárnap)

Emlékszem, akkor is szép őszi nap volt. Megérkeztem Dunaújvárosba. Új feladatra szegődtem. Ez avval is járt, hogy emléktáram porosodó darabjait ki kellett tisztogatnom. Mert sok idő telt el azóta, hogy a városhoz valami módon közöm volt: barátok, meghívások, hétvégi szeánsz egy szamizdatindítás okán – alkalom a kapcsolatépítésre. Aztán az idő másfelé sodorja a szereplőket.