A magyar Micimackó és titokzatos „anyja”

2016. január 31. (vasárnap) 9:33 - Várkonyi Balázs

A híres medvefiú, Micimackó az angol "őse" után egy évtizeddel született: akkor jelent meg a varázslatos történet Karinthy Frigyes fordításában, s indult el hazánkban is a töretlenül sikeres útján. Az alapmű ekkor már bejárta a világot, sok nyelvre lefordították, mindenütt nagy feltűnést keltett.

Kiötlője, Alan Alexander Milne 1926-ban vetette papírra az első meseregényt, amelynek szereplői a nyolcéves fia játékállatai voltak. Két év múlva következett a folytatás. Milne, aki eredetileg matematikus pályára készült – és sikerrel diplomázott Cambridge híres egyetemén – hamar rájött, hogy az írás az igazi hivatása. Szatirikus esszéket, színdarabot és regényt írt, majd fia kedvéért a Winnie-történetekbe fogott. A főhős a gyermek játékmackója lett, „aki” a nevét egy valóságos medvéről, a Winnipeg nevű, Kanadából Angliába hozott állatkerti lakóról kapta. Így lett a mű címe Winnie-the-Pooh. Milne kisfia is szereplővé avanzsált, ráadásul eredeti nevén, Christopher Robinként – a magyar változatban Róbert Gida, Winnie pedig a Micimackó nevet kapta. Minden bizonnyal a fordítójáról – Miciről. Mert valójában ő, Karinthy Frigyes nővére fordította a művet, majd az író átdolgozta.

Kritikusai szerint olyan „jól” sikerült az átdolgozás, hogy szinte semmi köze az eredetihez. Az elemzők szerint sokkal kevésbé filozofikus, sokkal kevésbé mély bölcsességeket hordozó, inkább szójátékokra épülő mű. Akárhogy is, de ez lett a magyar gyerekek egyik alapolvasmánya.

Nem tudni, hogy Milne hogyan vélekedett a Winnie-the-Pooh félrefordított magyar „mostohatestvéréről”, a Micimackóról – de a világsiker miatt nyilván nem foglalkozott az apró részletekkel. Egyébként szeretett volna kitörni a gyermekregény-szerző szerepből, ám fő műve megkötötte a kezét. A sors sem engedett neki sok időt: évekig tartó betegség után, 1956-ban épp ezen a napon, január 31-én távozott el örökre.

De hogyan is történt a legendás félrefordítás?

A mai kiadások már jelzik: átdolgozásról van szó, ez az ősváltozatban még nem szerepelt. A valódi fordító Karinthy nyelvzseni nővére, Emília – vagyis Mici – volt. (Lám, itt a valószínű magyarázat, honnét a Micimackó név…) Minden bizonnyal nagyvonalúan bánt az eredeti szöveggel, és Karinthy Frigyes az ő nyers szövegéből dolgozott.

Az író unokája, Karinthy Márton 1981-ben hosszú beszélgetést folytatott édesapjával, Karinthy Ferenccel, hogy felfejtse családja titkait. Később kötetbe szerkesztve megjelentette a párbeszédet, a könyv címe: „Ördöggörcs. Utazás Karinthyába.” Ebben Ferenc, az íróvilág Cinije így vall a családról:

„Az a kor tele volt őrültekkel. Minden családban volt huszonhat nagybácsi és nagynéni, főleg ilyen tarhások, ezek mind őrültek voltak.

A Karinthy család is teli volt őrültekkel, és a Devecseri család is teli volt őrültekkel.
Igen, a mi családunk is. Ezek folyton jöttek. Mint a Mici néni, a te nagypapád nővére, aki komplett elmebajos volt. Ugyanakkor zseniális nő is volt, nyelvtehetség, aki tizenöt-húsz nyelven oda-vissza fordított. Gépírónő volt, akinek ha spanyolul diktálták a szöveget, ő azonnal oroszra írta át. Az összes híres, nagy Karinthy-fordítások nyers változatát Mici csinálta, a Micimackót is. A verseket, meg amitől az lett, ami, végül persze apám rakta bele. De hát apám nem is tudott angolul. Azt hiszem, még a Gullivert is Mici fordította, és Leacockot is. Egy időben egész fordítóiroda működött náluk. Mici a diákjaival futószalagon készítette a fordításokat. Apám csak a nevét adta hozzá, miután átfutotta a nyomdába kerülő szövegeket. Egyszer egy Sienkiewicz-regényben nyomtatásban is bent maradt, amit az egyik diák írhatott a szövegbe: Karinthy úr, ezt a szót itt nem értem.

Mici néni ugyanakkor teljesen őrült volt. Ültünk társaságban, finom emberekkel, professzorokkal, írókkal. Egyszer csak Mici néni letérdelt, teljesen váratlanul térdre vetette magát, és azt kiáltotta:

Csak egy vajas kenyeret a szegény özvegynek!

Ő nem volt se özvegy, se szegény, de hoztak neki egy vajas kenyeret. Volt egy nagy retikülje, és abba úgy, ahogy volt, betette. Nem hajtogatta össze, csak úgy a vajas felével bele, képzelhető, mi volt abban a retikülben. Volt valami angol szeretője, egy fiatal angol, aki nála lakott. Állítólag Upton Sinclairrel is levelezett.”

Ha Karinthy Emília-Mici – akiről egyébként egyetlen fénykép sem maradt az utókorra! – szöveghű fordítást készít, tán senki se emlékezne rá. De így, hogy végső soron ő a magyar Micimackó „anyja”, bekerült az irodalomtörténetbe…

A rovat további hírei: Napraszóló

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

2020. január 15. (szerda)

Hallottak, hallottatok már arról, hogy a Vasgyár legendás vezére, Borovszky Ambrus hintón járta be a gyárat, és alkalmanként  a városba is kihajtatott? Itt a bizonyíték! És itt az idő, hogy közös várostörténeti kalandra csalogassunk minden lokálpatriótát! 

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

2020. január 09. (csütörtök)

"Mintha tegnap lett volna... mármint nem 2019, ahogy január elsején szokták mondani, hanem 1999, amikor a VIVÁ-n Jennifer Lopez- Waiting for tonight c. dala szólt a tévében Kareszék nappalijában a Váci (sugár)úton szilveszterkor, mi meg egyszer csak - óriási petárdazaj közepette - átzúgtunk a 2000-es évbe, és azt hittük, minden más lesz." Nagy visszatérés dr. Senki blogján!