Akik a szívüket, lelküket is beletették a muzsikálásba

 -Régi mondás, amilyen az ember, olyan a zenéje. Sok más műfajban játszottam már, azonban a legnagyobb szerelem a jazz- fogalmazott Egri János, aki a lelkét is beletette, amikor csak megszólaltatta nagybőgőjét.  

Az élet elevenedett meg hármójuk előadásában a Művész Jazz Klubjának rendezvényén. Az eddigi nívós sorozatnak köszönhetően a törzsasztalok tagjai nem tágítanak a klubtól, ahogyan Dálnoki Sándor sem:

-Amikor tehetjük, mindig eljövünk a feleségemmel. Igényes zenét lehet itt hallani. Régebben, amikor csak a Művész presszóban voltak a heti összejövetelek, kevésbé ismert szólistákkal, fellépőkkel, már akkor ide jártunk. Imádjuk ezt a fajta zenét, öröm, hogy folyamatosan lehet jönni, kívánjuk, hogy ez maradjon így még hosszú ideig. A fiatalok is érzik, hogy az ilyen zenét szeretni kell, látni rajtuk, kezdik felfedezni, hogy a jazz igencsak megállja a helyét a most divatos műfajok mellett.

Balázs Elemér improvizációit végigélve, a közös muzsikálás vegykonyhájának igazi zegzugaiba bújva nem meglepő amit nyilatkozott a DO-nak:

-A zene egy nagyon nehéz, nagyon komoly dolog. Mindig megpróbálom kijátszani a lelkemet. Én is ember vagyok, nyilván vannak hangulataim. Első cél, hogy a zenének megfelelő, a zenének jót tevően tegyem mindezt. Ha játszol, mindenütt jó lenni. Itt, Dunaújvárosban is, remek jó közönség van. De bárhol vagyok, ha hangszerhez ülök, nekem azt kell csinálnom, ami a legfontosabb: a zenében megtaláljam a legmegfelelőbb helyet, ami az én részem.