Az őrt álló kő
Amikor a betörés, a kis falusi ház teljes kifosztása után belefáradtunk és eladtuk a sors verte portát, a bejáratnál álló kis kőoszlopot fölvittük a szőlőhegyre, a Csöntörbe. Barátaink gondjaira bíztuk. Fiam szigorúan intette a kő új őrzőit: nagyon vigyázzatok rá, mert ennek itt kell állnia az idők végezetéig!
Így lesz, Soma – válaszolta Rita, igyekezve mosolyát elrejteni a felnőttes szöveg hallatán. A tízéves fiúcska tán a templomi prédikátort idézhette. Akárhogy is, a gyerekek azóta tudják, az őrt álló kő biztonságban van. És mindenkire vigyáz, a szőlőhegyen meg azon túl is.
Az ősi tradíció szerint a vegyes házasságban fiúgyermek az apja vallását viszi tovább, a leány meg az édesanyjáét. Vasárnaponként ez nálunk kicsit megbicsaklott: a kálvinista kislány jött velem a pápisták templomába, a katolikus fiú meg a mamájával a reformátusokhoz. Kerek volt a világ így is. Esténként, a mese után jött az ima. A Miatyánk. Az mindkét templomban ugyanúgy szól. A napbúcsúztató azonban itt nem ért véget. Következett még valami. Mindig a költővel kellett kezdeniük. Kölcsey Ferenc: Himnusz. Kötelező volt az alcím is: A magyar nép zivataros századaiból… De miért, apa, ez nem tartozik hozzá! – mondta Örzse lányom.
Hogyne tartozna. A teljesség része. A halhatatlan költemény valóságvédjegye: komor, mint Kölcsey egész élete és magyarságlátomása. Nem harcra hívó. Ez nemzeti imádság.
Hány himnuszunk van? – kérdezi egyszer a kis kíváncsi. Több, mondom neki, ismered a Boldogasszony, anyánk kezdetűt, vagy a 90. genfi zsoltárt. Aha – válaszolta. De melyik a legszebb? Mindegyik az. Melyik a legfontosabb? Melyik, melyik, hát a katolikusságnak az egyik, a református magyarságnak a másik, hisz néphimnusz volt mindkettő. De akkor – feszítette a végsőkig az idegek húrjait – melyik „a” himnusz? Tudta, persze, csak előkészítette magának a terepet az összegzéshez, mint szinte minden beszélgetésünk végén. Gyermeki bölcsességgel mondta: szóval Kölcsey Himnusza az őrt álló kő.
Szebb metaforát nem tudnék kieszelni. Azóta őrzöm ezt a mondatot.
Nem volt hiába a sok esti tréning. Ott van az agyukba vésve a nyolcszor nyolc balladasor, amelynek végére Szatmárcsekén tett pontot a mester 1823. január 22-én. Ott van annak a tizenöt éves fiúnak, Horváth Lacinak a fejében-szívében is, aki nemrég, a kanadai jégkorongtornán, ahol csődöt mondott a lemezjátszó, egy szál magában, büszkén énekelte el himnuszunkat – és a csarnok szinte felrobbant a hatástól. Ott van a dobogón álló bajnokaink megrendült arcán és állami meg egyházi ünnepeink méltó csúcspontján.
A Himnusz itt van. Bennünk. Születésnapja a magyar kultúra ünnepe. Kultúránk foglalatában ott a rengeteg szellemi kincs, az ősforrás Ómagyar Mária-siralomtól a Szent Imre- és a László király-énekekig, a XVI. századi Csanádi Albert-zsolozsmáktól a Szent István-himnuszig mindaz, ami Kölcseynél hatvannégy sorban egyesül: magyarságéthosz és hit. Nemzetremény.
Egerszegi Krisztina mesélte egy interjúban: világversenyről hazatérve Ferihegyen jól ismert dallam fogadta. Valaki egy szál hegedűn játszani kezdte a Himnuszt. Akkor, ott, a terminálon egy időre megállt az élet.
A rovat további hírei: Kultúra
Hirosima élő öröksége – ősbemutató az élet diadalának néma, makacs, büszke tanúiról
2025. aug. 02.
Különleges koncert, különleges szerzemény: a városunkból elszármazott kortárs zeneszerző, Nagy Ákos Hibaku Jumoku – The Trees of Hiroshima (Hirosima fái) című darabját a tokiói Liszt Intézetben mutatják be augusztus derekán, az atomtámadás 80. évfordulójának emléke előtt tisztelgő hangversenyen.
DSTV: sikeres volt a táborok sora
2025. aug. 02.
Öt héten át szervezett tematikus táborokat a vakációzó diákoknak az MMK csapata, derül ki a DSTV összegzéséből. A számvetés során kiderül, a táborlakók körében vonzó volt a kínálat, amely az intézmény árnyas ligetében várta őket. Hangkép.
Irány Intercisa! – interaktív időutazással
2025. júl. 31.
A Múzeumok éjszakája országos programja keretében debütált, a sikeres start után a közelmúltban újra megrendezték a római kőtárban az időutazásnak is beillő római kori interaktív játékot. Ezúttal természetesen Intercisa, és vele Pannónia provincia római kori világa volt a célállomás.
DSTV: Mazsola Percek a gyermekkönyvtárban
2025. júl. 31.
A legkisebbeknek is szervez programot a József Attila Könyvtár, derül ki a DSTV beszámolójából. Az olvasás örömét alapozhatják meg a mondókák, játékok, ringatók – a Mazsola Percek kínálata éppen ezekből áll, nem véletlen, hogy ismét sokan látogattak el a foglalkozásra. Hangkép.
DSTV: színpadi bemutató is színesített
2025. júl. 30.
A kézműves program mellett izgatottan várták a Lara Mesék Társulat bemutatóját az MMK nyári táborának résztvevői és a produkcióra érkező vendégek a közelmúltban, derül ki a DSTV összegzéséből. A Békakirály és a lánya című játék a felelősségvállalásra hívta fel a fiatalok figyelmét. Hangkép.
DSTV: várostörténeti kalandtúra
2025. júl. 26.
Történelmi kalandtúrára csalogatta a várostörténet iránt érdeklődőket a Dunaújváros mesél várostörténeti blog: a közelmúltban a római kori kőtár kincseit fedezhették fel az érdeklődők az interaktív játék keretében. Hangkép.
Viadana-varázslat a Művészetek Völgyében
2025. júl. 24.
A sikeres tavaszi visszatérés után folytatta diadalútját, a Művészetek Völgyében is hódított a Viadana Kamarakórus. Az együttes Taliándörögdön lépett közönség elé – rendhagyó repertoárral ajándékozva meg a közönséget még múlt szombaton.