Futás a hóban, fagyban

Ötven kilométer futás a tél kellős közepén? Miért is ne? Városunkban is sokan csatlakoztak a nemzetközi kezdeményezéshez, melynek célja, hogy még a versenyszezon előtt kihívások elé állítsák magukat a futók. A felső határ 50 km, de a cél inkább a mozgás és a kikapcsolódás, alsó határ nem volt, mindenki annyit futott és annyi idő alatt, amennyi jól esett neki. A Budapest Sportiroda, a BSI két dunaújvárosi futónagykövete, Kun-Bartos Dóra és Kolacsek Sándor, a Futaújváros csoport vezetői vállalták a szervezés feladatát, és intéztek el mindent, hogy mínusz három fokban is meg legyen minden szükséges felszerelés és frissítő, amire a futóknak szüksége lehet.

Belőlük pedig volt bőven, sokan vállalták a kihívást és álltak rajthoz az alsó Duna-parton délelőtt tíz órakor. Egy 2,5 kilométeres szakaszt jelöltek ki a szervezők, amin haladni kellett, egy mosolygó csoportkép és egy kis bemelegítés után ezen az útvonalon futottak, ki-ki saját tempójában, annyit, amennyi még jól esett neki. A csapat nagy része jól ismeri egymást, hétvégente közös futásokat is szerveznek, ahol mindenkit szívesen látnak, aki szeretne velük együtt egy jó csapatban futni. Vasárnaponként reggel nyolc órakor az Aratók szobornál találkoznak, majd indulnak is, hogy lefussanak egy jókora kört.

Míg tavaly 62-en vettek részt az eseményen és 1526 kilométert futottak összesen, addig idén 87-en 1924 km-es távot tettek meg. Közülük tízen is teljesíteni tudták a maximumot, de az eredmények azt mutatják, amire a szervezők is buzdítanak, hogy a lényeg nem a megtett táv menyisége, hanem a mozgás öröme és az egészséges életmód. Sokan voltak, akik csak egy-két 2,5 kilométeres kört tettek meg, nekik is ugyanakkora elismerés jár, mint aki tíz, vagy tizenöt kört tett meg, hiszen a bevállalt célt teljesítette és jobban érezheti magát.