Reggel óta időnként fülelni kezdek: megszólal? Nem szólal meg? Egyelőre semmi… de várjuk ki a végét! Előttünk az egész nap, meghallhatjuk még a pacsirta énekét. És a népi regula szerint ha „ő” magasan száll, és meg is szólal, akkor közel a tavaszi jó idő.
Márpedig szívesen énekel, nem véletlenül hívjuk dalos pacsirtának. A nagy angol romantikus, Shelley egy pompás verset szentelt a dicséretének, ahogy a madarat nevezte: a víg szellemnek.
A régi természeti ember vágya, reménye testesül meg a népi időjósló napok köré szőtt hiedelmekben. És ugye február harmadik negyedében, amikor a téli napok sokasága már mögöttünk van, az esélyünk is nagy, hogy jobb idők jönnek. A mai népi időjósoknak még különös bíztatást is ad a most tapasztalt szokatlan enyheség. Figyeljünk hát ma a nép körében szántókának vagy szántó pityernek is hívott pacsirtára – de közben ne feledkezzünk meg a névnapjukat ünneplő Zsuzsákról se.
Az ószövetségi történet szerint névadójuk, a szépséges nő, Zsuzsanna egy hőséget hozó napon a gyümölcsöskertben fürdőzött. Megleste őt két vénember, akik épp férje, Joakim házában voltak a bírói tanács ülésén. Régóta vágyakoztak utána, ám hiába, az erkölcsös, istenfélő asszony elutasította közeledésüket. Bosszúból megvádolták házasságtöréssel. Zsuzsannát halálra ítélték. Ő a Teremtőhöz fohászkodott segítségért.
Ekkor megjelent az Úr küldötte, az ifjú Dániel. Felelősségre vonta a bírákat, hogy elveszejtenének egy ártatlant a vének hazug szavára. Elősorolta azok korábbi hamis ítéleteit, amikor bűnteleneket vádoltak s bűnösöket futni hagytak. Külön-külön hallgatták ki a két korrupt bírót, akik egymásnak ellentmondva beszélték el a kiagyalt mesét. Világossá vált, hogy ők az igazi bűnösök, így a mózesi törvények szerint a házasságtörő szándék és a hamis tanúzás miatt őket ítélték halálra.
A Zsuzsanna név jelentése: liliom. E virág a tisztaság, ártatlanság jelképe. Isten éltesse a név viselőit!

