„Legyen amulett, dísz, szimbólum vagy szerelem, hit vagy félelem. Belénk égetve erőt adhat, mindennap, a festék és a vér. A tetoválás kultúrája ősidők óta bennünk él lemoshatatlan karcolatként.” Ez a Voodootatoo ars poeticája, így máris választ kapunk arra a kérdésre, miért kezd valaki tetoválni.
A többiről pedig az alapítót és vezetőt, Ébner Róbertet kérdeztük.
- Nagyjából 22 éve kezdődött a történet. Az egyik barátom, Hirtling Lajos forgott olyan baráti társaságban, ahol tetováltak, és előbb ő, majd én is kipróbáltam magam ebben a műfajban. A kezdeti próbálkozások annyira jól sikerültek, hogy barátom öccsének, Lacinak csináltam az első motívumot, egy fekete párducot. Ez meghatározó volt, mert annyira jól sikerült, hogy az ő baráti köre elkezdett hozzám járni. Szép lassan, 5-6 év alatt kialakult egy vendégkör, s közben én is éreztem, ezzel szeretnék foglalkozni. Épületasztalos a szakmám. A katonaság után egy dobozüzemben dolgoztam, és mellette, hobbiként foglalkoztam tetoválással. Ezt követően az egyik barátom beajánlott Györe Lászlónak, így Balatonboglárra mentem dolgozni, végül onnan indult el komolyabban a pályafutásom. A Balaton után Sopronban, majd Németországban szereztem szakmai tapasztalatot, Erdélyi Gábornál például 4 évig, tőle rengeteget tanultam. Ezt követően mindig másokkal, a szakmában neves emberekkel dolgozhattam együtt, így lehetőségem nyílt fejleszteni magam és kialakítani a saját stílusom.
Aztán Róbert elmeséli, hogy az országban is egyre kedveltebb és elfogadottabb lett a tetoválás. S annak ellenére, hogy már komoly hagyománya van, nincs olyan szerv, amely felvállalná a képzést, így még most is a kozmetika egyik ágaként kezelik. Szerencsére országos szövetségük és saját folyóiratuk már akad. S, hogy egy jó tetoválónak milyen ismeretekre van szüksége?
- Mivel nincs iskolai rendszerű oktatás, ezért jómagam a saját tapasztalataim alapján ismertem meg a bőrt, hogy melyik bőrtípussal hogyan kell bánni. Még manapság is szinte mindenki így tanulja meg az alapokat. Nem mindegy ugyanis hogy zsíros, vagy száraz bőrön dolgozunk, és a felület nagysága sem. A hajlatok, ízületek fájdalmasabbak, mint a húsosabb részek. Igény esetén fájdalomcsillapításra lidocainos krémeket használunk. Persze, nem árt egy kis rajztudás, vagy ha más nem, jó megfigyelőképesség, hogy másolni tudjon a tetováló. A többi majd a tapasztalattal jön – vallja Róbert.
Robi elmondja azt is, hogy ilyen kicsi országban, mint a miénk, nagyon nehéz saját stílust kialakítani. Ráadásul ez igen megdrágítaná a munkát, így kevesen specializálódnak, csak az igazán nagy nevek engedhetik meg maguknak, hogy csak egy-egy témával foglalkozzanak.
Aztán beszélünk a honi tetoválós közösségekről is. Megtudom, hogy a tetkós közösség egyre jobban összetart, de természetesen létezik szakmai féltékenység is. Általában kisebb-nagyobb csoportok tartják egymással a szorosabb kapcsolatot, és ezek megosztják a tapasztalataikat is.
- Nagyon figyelünk az alapvető higiéniás körülményekre is. Nálunk mindig steril viszonyok, minőségi munkák és korrekt árak várják a vendégeket. Szívesen adunk tanácsokat is az álmok megvalósulásához. Állandóan fejlesztünk, igyekszünk a legjobb festékeket, tűket, műszereket beszerezni. Nyitottak vagyunk a vendégeink igényei iránt, akár saját, akár az internetről vett mintával érkezik hozzánk.
Aztán az egyik legfontosabb elemről, a bizalomról esik szó.
- Ez elengedhetetlen a mi szakmánkban. Fontos ismérv, hogy a kezelési útmutatót mindig maradéktalanul be kell tartani. A tetováló ajánlása nem csupán ajánlás! A friss felületet addig kell megfelelően kezelni, amíg azt a tetováló elmondta, és úgy, ahogyan elmondta. Egyenesen bűn szoláriumozni, kiáztatni, lekaparni a sebet, és így tovább. Egy tetoválás akkor készült el, ha legyógyult. Más kérdés, de szintén fontos a tetoválás takarása is. Ez bőrtípustól, a tetoválás keletkezésének idejétől függ, de ha már erre kerül sor, akkor alapvető, hogy ne a vendég mondja meg, hogyan történjen ez. A szakmai kérdéseket mindenképpen bízzuk a tetoválóra!
Elnézem Robi és a szalonban dolgozók karját. Mindegyikükén tetszetős minták díszelegnek. Nem állhatom meg, hogy ne kérdezzek: mi a különbség árban, időben, művészi attitűdben?
- A színes és fekete-fehér tetoválás között lényeges különbség, hogy előbbi elkészítése időigényesebb. Számomra nem feltétlenül jellemző különbség az ár, mert azt a méret jelentősen befolyásolja. De mondok egy példát, egy felkar teljes kivarrása színes tetoválása esetén minimum 8-10 alkalom. Ugyanez fekete-fehérben a fele ideig tart. Nyílván nem lehet ugyanazon az áron dolgozni. De egy tenyérnyi mintán ez nem számottevő különbség.
A legkülönösebb tetoválás-kérések között Robi mesélt arról is, amikor egy 55 éves hölgy kért egy kis ördögöt a fenekére. Nagy sikert aratott az elkészült mű.
A végére pedig csak a szokásos érdeklődés marad, hogyan kapcsol ki egy olyan ember, aki mások bőrén éli ki művészi ambícióit.
- A hobbim a családom, ők az elsők az életemben. Nagyon szeretek sportolni is. A fizikai sportokat kedvelem: teek won do, thai boksz, kondi. Párommal, Thiard-Laforest Nikolettával (aki a tetováló stúdió adminisztrátora, lelke) nemrég született meg első gyermekünk, Márk. Jelenleg minden pillanatunkat kitölti a három hónapos kicsi.
A Voodootatoo egyik pultjánál dolgozik Joó László, Joe is, aki nem mellékesen a BeatKOHO frontembere. Természetesen őt is kikérdeztem.
- Annak idején a zenén keresztül megismertem Kecskés Rolandot (Back) Egerben, egy rap tehetségkutatón, aztán összebarátkoztunk. Mint utólag kiderült, akkor ő már itt dolgozott. Egyszer bejöttem hozzá, csináltattam egy tetoválást vele. Nem sokkal ezután elindult a BeatKOHO, és a Roland is beszállt. Amikor elmúltam harminc éves és még mindig a Hankookban dolgoztam, úgy gondoltam, itt az idő váltani. 2014 októberében Roland révén bekerültem ide és elkezdtem kitanulni ezt a szakmát, majd 2015 májusában már itt is voltam.



