Háromszoros magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, 20 évig volt román válogatott, és három alkalommal ölthette magára a magyar címeres mezt is jégkorongozóként Vargyas László. Családi okok miatt vonult vissza 2008-ban az aktív sportolástól.
Odaadó, csupaszív játéka, állandó győzni akarása, lelkesedése révén alig akad olyan sportrajongó, ki e nevet ne ismerné, mi több, ne tisztelné. Lacival Dunaújváros első bajnokcsapatának jubileumi, huszadik évfordulójára lejátszott mérkőzését követően beszélgettem.
Mi sem természetesebb, azonnal a jégkorong kerül szóba. Az első lélegzetvételt követően már mesélte is a legszebb emlékeit.
- Az egyik legnagyobb pillanatom az volt, amikor 1987-ben, 17 évesen, Csíkszeredában, a Barátság tornán a keletnémet, az orosz, a cseh, a lengyel, a bolgár és a román junior és ifi válogatott küzdött egymás ellen és harmadikak lettünk. Az oroszoknál Pavel Bure, a cseheknél Jaromír Jagr játszott, abszolút teltház előtt. Még ma is beleborsódzik a hátam, ha visszagondolok, milyen érzés volt, amikor a székely himnuszt énekelték. De az is felejthetetlen, amikor a Budapest Sportcsarnokban, az ominózus első bajnoki cím kapcsán, a második meccs után felnéztem a hatalmas kivetítőre és kétszer szerepelt rajta a nevem góllövőként. Ráadásul egy gólpasszt is adtam, és felemelő érzés volt tudni, hogy valamit hozzátettem a győzelemhez. Ahogyan édesapám szokta volt mondani: aznap nem ettem meg ingyen a kenyeret. Van egy negatív emlékem is, amikor újvárosi jégen, a Jesenice ellen, beleálltam egy balhéba, aminek a végén nyolcan vertek meg, úgy, mint a kaszát! Ráadásként fejbe is rúgtak korcsolyával, s igen komoly sérüléseket szenvedtem. De addig, amíg játszottam, remélem példát mutattam. Büszke vagyok arra is, hogy édesanyám lilahagymáján és szalonnáján kívül semmi más doppingszert nem fogyasztottam soha!
Aztán a kezdetekről is faggatom kicsit Lacit. Van miről mesélnie.
- Gyergyóalfaluban születtem, ez a leghidegebb pontja Erdélynek. Nincs ott semmi, csak a hideg és a hoki. Jómagam olyan korival kezdtem, ami szinte csak egy penge volt és a bakancsra kellett feltenni. Az egyiket még ma is őrzöm, a másik darabot odaadtam Godónak. November végétől márciusig jég volt. A környező települések vérre menő körmeccseket játszottak egymás ellen. A gyerekeknek Előre Kupát rendeztek, aminek óriási presztízse volt. Emlékszem, akkoriban Kercsó Árpi még Csomafalván volt testnevelő, s majd megőrült a dühtől már akkor is, ha nem ők nyertek – mondja kacagva.
Aztán a szép emlékek után rátérünk a fájó pontokra is. Mert van abból is néhány.
- Hálás vagyok a sorsnak, hogy szép karrierem lehetett. A fizikai erőnlétem miatt ugyan játszhattam volna akár 42 éves koromig is, de magánéletbeli, családi okok miatt visszavonultam.
Aztán bekövetkezett a sajnálatos baleset. Laci most is élénken emlékszik minden pillanatra. Súlyos sérüléseket szenvedve folyamatban van a felépülése. Igaz, a fél ország imádkozott érte.
- Mindig azt vallottam, hogy egy alapvető kondinak lennie kell. Ezért indultam el kerékpárral, amikor a város határában egy lejtőn szembe jött velem egy autó és én letettem a murvára a biciklit. Ez volt a baj, mert megcsúsztam és kiestem az autó elé a betonra. Még utólag visszagondolva is durva volt. Ennek következményeként jelenleg is tart a rehabilitációs kezelésem. Szeretnék teljesen felépülni, mert tudom, visszaút nincs, az csak előre vezethet! A bajban rengetegen segítettek, hálás köszönettel tartozom mindenkinek, aki mellettem állt a bajban!
A sportember mindent a gyógyulásának rendel alá. Még a saját maga által létrehozott és tulajdonolt vállalkozásában is háttérbe vonult. Az első és legfontosabb cél, a saját egészsége és a családjáé.
- Ahonnan származom, ott a fából élnek, fához értő emberek vannak. Rettentően furcsa volt, amikor először Dunaújvárosba jöttünk, hogy minden vasbetonból volt. Ráadásul az én édesapám is fával foglalkozott, a nagyapám pedig ács volt. Adott volt, hogy olyan vállalkozásba fogok, ami a fához kapcsolódik. Annál is inkább, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy letelepedtem itt, a gyermekeim ide járnak iskolába. A jégkorong mellett biztos megélhetést kellett találnom, ugyanis akadt olyan időszak, hogy 9 hónapig nem kaptunk fizetést (ezt a mai napig nem fizették ki – a szerk.). A munkáink aztán sikeresek lettek. Olyan nagyszabású épületeket is legyárthattunk, mint a papírgyári szabadidőpark házai, vagy a Való Világ villa, de hamarosan átadjuk a szabadstrandon a szaunaparkot is.
A terv, hogy Laci felépülvén majd visszaveszi a cég vezetését, mert lételeme a fával való foglalatoskodás. Első felesége tragédiáját követően újra talált magának párt Vargyas-Garbacz Ágnes személyében. A tehetséges közgazdász pedig nem csak üzleti tanácsokkal látta el Lászlót, hanem a magánéletben is remek párja lett. Szerelmüket a közeljövőben gyermekáldással is megpecsételik. Áron és Réka mellé érkezhet a legkisebb családtag.
De a sport sem tűnt el teljesen Laci életéből, aki eddig háromszor szervezett jótékony céllal magyar – székely jégkorong gálát. Ezt az ősszel ismét megrendeznék, de immáron Szuper Levente, Horváth András és Ladányi Balázs szerepvállalásával. Az elképzelés pedig most sem lesz más, mint legutóbb, amikor is a teljes bevétellel a jó barát, Böjte Csaba atya alapítványát és a nehéz sorsú gyermekeket támogatták.
- Nem mindig csak kérni kell, hanem adni is! – vallja Laci, akinek az egyik legnagyobb vágya az, hogy teljesen felépülve újra motorozhasson a dombokon, hegyeken, a régi terepmotorjával, a friss erdélyi levegőn.
