Ősei szelleme lakozik a hegedűjében
Már tizenhét éve muzsikál Ráduly Attila a Halászcsárdában. Hegedűjétől sosem válna meg, hiszen örökség, már negyedik generáció óta használja a családja. Igazi hírességeknek zenélhetett, sőt, a fél világot beutazta.
- Hat éves korom óta zenélek, zenész család sarja vagyok, anyai és apai ágon is. 1956. augusztus 9-én születtem Budapesten. Az iskoláimat itt kezdtem el, zeneiskolába is ide jártam. Viszonylag fiatalon, 1969-ben kerültem be a KISZ Központi Művészegyüttes Rajkó zenekarába, és tíz évig játszottam ott. Igaz, 1976-ban bevonultam katonának, két év múlva leszerelem, majd 1978 decemberében kezdtem az első munkahelyemen az agárdi Vadász Étteremben játszani. Így kerültem Fejér megyébe – meséli a kezdetekről a hegedűművész, akit gyermekként nem is a hegedű vonzotta. Zongorista akart lenni, de a tradíció döntött, édesapjáék választották, hogy ki milyen hangszeren tanul játszani. Aztán a hegedű már hozzánőtt, ahogy fogalmazott, a vérében van.
- Ercsiben nősültem 1976-ban, és huszonnyolc évet házasságban éltem, de az utolsó tíz év már nem volt az igazi. A gyermekeim elvégezték az iskoláikat, és ugyan tehetségesnek bizonyultak, de egyikük sem lett zenész.
Attila viszont szép ívű pályát futott be. Igazi hírességeknek zenélhetett, sőt, a fél világot beutazta.
- A Rajkó zenekarban játszva kísértük a néptáncosokat, de mellette több meghívást is kaptunk. Az egész világot bejártam, turnéztam Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, de a fél amerikai kontinenst is körbe utaztuk. Annak idején három hónapot voltam kinn Amerikában, végigjártuk a legszebb helyeket Eldorádótól kezdve a Niagara vízesésen át New Yorkig. Még az ENSZ székházában is felléptünk! Voltak nagy sikereim az életben. Például 1974-ben kétszer is felléptem a Carnegie Hallban, a Rajkó zenekarral. De az is örökre emlékezetes marad, amikor Franciaországban ötezer ember előtt kellett játszanunk és az egyik vezető prímásunk megbetegedett. Mondanom sem kell, nekem kellett átvennem a szerepét és a Monti csárdást kellett elmuzsikálnom. A kezem, lábam beleremegett, de óriási sikert arattunk. Monte Carlóban pedig a hercegnőknek játszottunk.
Aztán Attila letelepedett, s végigjárta a dunaújvárosi szórakozóhelyeket is a Pentele Bisztrótól kezdve a Vigadóig. Tizenhét éve azonban a helyi halászcsárdában zenél.
- Annak idején az ORI-ban kellett vizsgáznunk. Jómagam, tizenévesen, elsőre megfeleltem és B kategóriát kaptam zenész vendéglátósként. Édesapám elvitt nagy prímásokhoz, de akkor nem vállaltak el, mindenkinek rengeteg tanítványa volt. Mára megfordult ez a helyzet, manapság nincs, aki ezt a műfajt tanulná. Pedig én szívesen átadnám azt a tudást, amit megszereztem, de senkit sem érdekel. A szívemnek fáj, hogy nincs utánpótlás. Az idősebbek elviszik magukkal ezt a szép zenét, ezt a zenei tudást és anyagot, és velük együtt tűnik el a népzenének ez az ága is. A színpadi muzsika ugyanis teljesen más, mint ez. Ebben a műfajban sok más műfaj és stílus is ötvöződik, napi szinten kell megfelelni az új kihívásoknak. Ha csak a közelmúltat nézzük, a Kistehén zenekarnak a Van egy kék tó című slágerét nekünk is meg kellett tanulnunk játszani, mert ez volt akkor az igény. Pedig nem cigányzene volt… Sajnálatos módon a mai fiatalok és középkorúak nem ismerik a nóta és a nótázás fogalmát. ha megkérdezem, gyakran válaszolják, még nótájuk sincs! Pedig nem is oly rég egy-egy nóta apáról fiúra szállt, és a kocsmák is hangosak voltak a muzsikaszótól. Nem is volt annyi verekedés, viszály a családokban, mint manapság, mert a zene a lelkeket gyógyítja. A másik nagy bánatom, hogy a „telefonosok” világában élünk. Én csak így hívom őket. Bejönnek az étterembe, aztán fel sem néznek a kütyüikből. Nem figyelnek egymásra még a családtagok sem. Gyakran elfelejtenek köszönni is, elfordítják a fejüket, mintha az is pénzbe kerülne. Ilyenkor mondom én, hogy az intelligenciát nem lehet tanulni, azzal születni kell. Egyre érdektelenebbé válnak az emberek a világ dolgai iránt. Máskor pedig csak a panaszt, csak a keserűséget hallom az emberektől, és ez is lehangol, mert nem tudok segíteni. Jó lenne, ha figyelnének az emberek a szeretteikre, a békességre, egymásra. Aztán volt egy nagy vágyam is, ami nem teljesült. Szerettem volna elmenni egy óceánjáró hajóra muzsikálni. Leadtam a műsorokat az impresszáriónak, de máig nem kerestek, és ez törést okozott bennem. Pedig van több saját szerzeményem, sőt, egy saját kiadású cd-m is, ami nagyjából nyolc éve jelent meg „Kegyetlen volt velem az élet” címmel. Ezen a lemezen két saját szerzeményem is szerepel. Még a kritikusok szerint is élő hatású, s nem lett mesterkélt.
Attila szerint a hangszeréből egy művész mindig a saját lelki állapotát varázsolja elő. A hangszere pedig egy igazi kincs.
- A hegedűmet egy Sevarnadze nevű hangszergyártó készítette még az Amati családi manufaktúra hagyományai alapján. Immáron negyedik generáció óta használja a családom. Szentül hiszem, hogy a fában benne van az őseim lelke, a vidámságuk, a fájdalmuk. Egyszer egy nyári délután jöttek hangszerkereskedők, és megnézték, majd megkérdezték, eladó-e? Kíváncsiságból megkérdeztem, mennyit adnának érte. Azt mondta a kereskedő, hogy itt és most azonnal kifizet ötszáz ezer forintot, majd még utalja a többit, amennyiben megegyezünk. Jót mosolyogtam, aztán megmondtam, hogy ez családi örökség, számomra felbecsülhetetlen érték és nem eladó.
Ahogyan Attila is megállapította: Ez a zene dicsőséget hozott Magyarországra, a magyarokra! Ha ebben a rohanó világban nem lesz magyar nóta, hiába akarják majd később, az sem lesz, aki újra meghonosítsa. Mert a nótákban benne van az élet filozófiája, az élet értelme.
A rovat további hírei: Közélet
Csúcsrajáratás után is sűrű a véradási terv
2024. szep. 03.
Nem hetvenkedés, de muszáj ezzel kezdeni: kánikula ide vagy oda, éppen 70 önkéntes vett részt az MMK-ban szervezett retró véradáson a közelmúltban. Első véradóval is találkoztunk, a sorok írója is áldozott a segítségnyújtás oltárán, és a kirobbanó eredmény bizakodásra ad okot: egyre többen ismerik föl, hogy vért adni mennyire menő!
DSTV: könnyes tanévnyitó a Vasváriban
2024. szep. 03.
Szomorú esemény feldolgozásával kezdődött a tanév a Vasvári iskolában, derül ki a DSTV összegzéséből. A tanévnyitón is megemlékeztek az intézmény pedagógusa Borvendég Attila tragikus hirtelenségű haláláról. Hangkép.
Újabb parkolók létesültek a Kallós Dezső utcában
2024. szep. 02.
Városunkban örökzöld téma a parkolók kérdése, és bár városvezetőink sokszor elmondják, hogy bizony harcot kell folytatni minden új helyért, szerencsére városszerte mindig újabbak létesülnek. Most a Kallós Dezső utcában élők örülhetnek – közel harminc hellyel megint beljebb vannak.
Hétfőn becsengetnek, sokkal nagyobb forgalom várható az iskolák körül
2024. szep. 01.
Egy csapásra megváltozik az életünk szeptember 2-án. És ez mindenkire igaz, azokra is, akinek gyermekei nem mennek hétfőn óvodába vagy iskolába, hiszen nagyságrendekkel és látványosan megváltozik városunk közlekedése és forgalma hétfőtől.
Gyászol a Vasvári iskola, elhunyt Borvendég Attila
2024. aug. 30.
"Nincsenek szavak, csak az űr és a mérhetetlen fájdalom..." – a Vasvári iskola földrajz-történelem szakos tanára tragikus hirtelenséggel vesztette életét. 61 éves volt, nyugodjék békében! Nekrológ.
Vasárnap még nyitva, de hétfőn zár az élményfürdő
2024. aug. 30.
Az ok prózai: a jelentősen lecsökkenő látogatói szám miatt vállalhatatlan költségekkel jár az őszi üzemeltetés. Most vasárnap még lehet fürdőzni, de hétfőtől bezár a létesítmény.
Halaszthatatlan témák a rendkívüli közgyűlésen
2024. aug. 29.
Dunaújváros rendes közgyűlése csak szeptemberben lesz majd, de rendkívüli ügyek és rendkívüli témák bármikor rendkívüli ülés összehívását tehetik szükségessé. Így is történt.