A Sándor Frigyes Napok zárásaként a tanárok koncerteztek a zeneiskola kamaratermében. A programon átadták a Sándor Frigyes Díjakat is, amelyet minden évben egy diák és egy tanár érdemel ki a város zenei életéért tett munkásságáért. Idén Pocsai Mária és Pálinkás Eszter vehette át ezt az elismerést.
Pocsai Mária negyedszázados tevékenységére méltán jellemzőek az indoklás kiemelt sorai: „munkáját kimagasló színvonalon végzi. Az iskola ismert és elismert tanára, aki hozzájárul a város hírnevének öregbítéséhez is. Kórusai, népdalosai rendszeres résztvevői a városi ünnepségeknek, kulturális rendezvényeknek. Nem pusztán a karnagyi munkája kimagasló, hanem hétköznapi pedagógusi munkáját is lelkiismeretesen végzi, a matematika területén is felkészült, diákjai kedvelik.” Annyira igaz ez, hogy a napokban is büszkeséggel térhettek haza Keszthelyről, ahol az Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségek a 14 és 18 év közötti korosztály rendezvényén vettek részt a Széchenyi István Gimnáziummal. Erre a szervezők kétévente a Dunántúl valamennyi középiskoláját meghívják.
- Már vasárnap azt gondoltam, hogy pont került az i-re. Az Újvárosi Legények elnyerték a hőn áhított Aranypálma díjat a Helikonon. Ez a legmagasabb fokozat az országos népzene kategóriában. A díj új erőt, lelkesedést ad számomra, azt mutatja, hogy érdemes csinálni. Az a korosztály, amelyben tanítok, állandó az érdeklődés, mert nagyon lelkes énektanárok vannak. A Helikoni ünnepségeken 55 kórus szerepelt. Minden kórusban negyven diák énekel, s ez huszonöt éve így van, így azt mondhatom, ebben a korosztályban nincsen probléma. A kórust egészben szinte csak a színpadon láttam. Most is 64 fővel mentünk a Helikonra, ugyanennyien voltak a karácsonyi koncerten. Nagy erő kell ahhoz, hogy ezt a szintet és színvonalat képesek legyünk becserkészni a fiatalokkal. Ha ráéreznek, hogy értéket teremtenek, közös a cél, megmutatják önmagunkat, kinyitják a lelkünket, az motiválja őket. Az egy szomorú valóság a felnőtt korosztályban, amikor kórusok szűnnek meg. Azt tapasztalom, hogy nehéz a férfierő megtartása, a közösségbe való behívásuk.
Pocsai Mária Békési születésű, s mint mondta, az örökség az, ami igazán mozgatja és megtartja a tevékenységében, hivatásában, hogy átadja mindazt, ami egykor őt is magával ragadta a zene világából:
- Nagyon jó zenei közegből jöttem. Sebestyénné Farkas Ilona tanított, aki Kodály tanítványa volt az első Békés-Tarhosi Országos Ének és Szakirányú Líceum és Tanítóképző Intézetben. Ott volt növendék, majd a Zeneakadémiára került népzene tanszékre, majd tizenöt évre visszaköltözött a Viharsarokba. Mindenki Mona-nénije úgy döntött, hogy újra indítja a zenei életet. Egyedüliként egy vegyeskarba állított, ez volt az indító. A ballagáskor egy mondatot mondott: „Adjad tovább a lángot!” Remélem sikerül fényesíteni ezt a lángot. A zene, a zene tartósít. Ez a karbantartó erő.
