Édesanyák könnye
„… legalább hat pár keze legyen, hogy mindennel időre végezzen; no és három pár szeme, hogy a tekintete mindig rajta legyen a szerettein.”
Anyák napja előestéje volt. A virágárus jócskán ráhúzott a műszakjára, a Széchenyi utcai boltjának ajtaja még tárva-nyitva volt, amikor bátyámmal arra baktattunk. Így jött az ötlet: vegyük meg Mamának a csokrot még ma – javasoltam. – Na ne! – csattant fel ő. – Majd reggel veszünk, a frissen vágottból! Ez a legkevesebb – tette hozzá nagyfiúsan. És így lett.
Az okos nagytestvéremnek akkor is igaza volt. Mindig friss virággal leptük meg aztán édesanyánkat. És mindig így hívtuk: Mama. Soha másra nem állt a szánk, attól fogva, hogy kicsiként először mondtuk ki ezt a négy hangzót. A neki járó örök megszólítás így lett egy teljes élet szimbolikus kerete.
Sosem tudtam anyák napján kerek köszöntőt fogalmazni, de tán nem is kellett. Eléggé beszédes volt a szó helyett virág. Meg a gyermeki ölelés. Könnyet kapott az ember cserébe. Hát persze, ez az anyák reakciója bánatban, örömben egyaránt. Már a világra jövetelünk képlete is – József Attila töredéksora szerint – az anyák számára éppen ez: „… önnön fájdalmad boldogsága”.
A különös tantörténeteiről ismert olasz író-szerzetes, a szaléziánus Bruno Ferrero foglalja mesébe, hogy Isten miként teremtette meg az édesanyát. Sokáig bajlódik vele, egy angyal meg is rója: ezzel vesztegettél el egy egész hetet? Az Úr szabadkozik, hiszen nem könnyű feladat megteremteni az anyát úgy, hogy kávéból és az előző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen, hogy mindennel időre végezzen; no és három pár szeme, hogy a tekintete mindig rajta legyen a szerettein. És mindig magától meggyógyuljon. És mindent elviseljen… Az angyal ekkor a magteremtett Édesanya szemében megpillant valami fölöslegeset. Nem fölösleges az – mondja az Úr –, az a könnycsepp, ami kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget; de – teszi hozzá – „megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!”
A rovat további hírei: Kultúra
Szavazz Angelikára a legjobb jazz-énekesnők mezőnyében!
2024. dec. 17.
A dunaújvárosi előadó is szerepel a Jazz.hu tematikus portál évzáró webvoks-versenyében: a jazz műfaj legjobbjairól dönthet a közönség – egészen december 27-ig! Várják a szavazatokat!
DSTV: a rómaiak is szerették a sajtot? Naná!
2024. dec. 16.
Érdekes használati tárggyal folytatódott A hónap műtárgya sorozat az Intercisa Múzeumban, derül ki a DSTV összegzéséből. Az intézmény új kiállításában kapott helyet római kori sajtkészítőedényt mutatta be Buza Andrea régész-muzeológus. Hangkép.
DSTV: évzáró kínálat a József Attila Könyvtárban
2024. dec. 15.
A programokról már olvashattak, következzen a DSTV összegzése: év végét, illetve a 2025-ös esztendő első napjait érintő, fontos eseményekről adott hírt a József Attila Könyvtár. Ingyenes beiratkozás, amnesztia és limitemelés csalogatja a betű barátait. Hangkép.
Adventi ajándék a Dunaújvárosi Vegyeskartól (galériával)
2024. dec. 14.
Sikerdarabok és borzongatóan szép debütáló kórusmű, nagy klasszikusok és szívbemarkoló ritkaságok, a végén torokszorítóan gyönyörű közösségi élmény: az advent ünnepéhez illő koncerten lépett közönség elé a Dunaújvárosi Vegyeskar.
Kispál és a Borz: évbúcsúztató újdonságokkal és házibulival
2024. dec. 13.
Újdonságokkal és házibulival zárja az évet a Kispál és a Borz december 30-án az MVM Dome-ban.
Hangolódj könyvekkel az ünnepekre!
2024. dec. 11.
A József Attila Könyvtár decemberben az ünnepi felkészüléshez ajánl olvasnivalót – és színes programokkal is készülnek. Mindenkit szeretettel várnak a téli bekuckózás előtt!
Adventi láncszem a koncertek gyöngysorában
2024. dec. 11.
Hangulatos gitárzenével folytatódik a Zenélő Cukrászda sorozata: a muzsika híveit pénteken délután várják a Vasmű úti bázison.