Lakatos Ágnes: „Kicsit mindig olyan, mintha haza jönnék”

Az Egri 50.-es „alkalmi” társulásban többek közt a februárban Szabó Gábor díjban részesített Gyárfás István is fellépett, aki ebben a hónapban veheti át a titkos szavazással neki ítélt jeles elismerést, amiről a Magyar Jazz Szövetség éves közgyűlésén határoztak.

De remek hangulatban értük Lakatos Ágnest is, aki pikánsan saját korára utalva azt is nyomatékosította: nagyon reméli, a nemzedékek találkozása folyamatos jelent biztosít a magyar jazznek:

-Nyilván a családi kapcsolataim, fellépéseim is kötnek Dunaújvároshoz. Rengetegszer voltam már a Bartókban, az aulában, ilyen programon, olyan projekten. Ebben a Jazz Klubban még nem voltam, de a híre megelőzte, mert sokan mondták, jó a hangulat, nívós a program. Ebben a felállásban nem játszottam még Egri Jancsival. (A koncerten fia is jelen volt, akit aztán fel is hívtak a színpadra) Szabadon még együtt nem játszottunk sztenderdeket. Feldobott vagyok! Azt gondolom, hogy öregnek, fiatalnak, kezdőnek, haladónak, egyszóval mindenkinek nagyon jó, hogy van ilyen klub a városban. A közönségnek igenis van igénye erre a színvonalas zenére. Azt látom, hogy itt még sokaknak lesz lehetőségük fellépéni. Amit az itthoni művészek nyújtanak, az világszínvonalú. Sokan járnak külföldre, egyre több lehetőség mutatkozik, nyitottak a határok. Hozzánk is sokan járnak. Mindenképpen pezsgőbb a zenei élet, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt volt. Magyarországon kevés klub működik, több igény volna rá vidéken is. Weimarban többször voltam már, ott több klub is van, így nyilván összehasonlíthatatlan a honi viszonyokkal, viszont ennek a klubnak már messzebbre elért a jó híre, mint gondolnák.