Kérdőjel a címben, mert 1: akarat kell hozzá, 2: alapföltétel, hogy dohányos legyen a szellőztetéspróbára készülő. Annak ugyanis könnyű egy napig nem szívni, aki sosem dohányzott…
Éppen harminc éve, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszervezete május utolsó napját dohánymentes világnappá nyilvánította. Az egészséges életvezetés apostolai ezt örömmel üdvözölték. A láncdohányosok meg bosszankodtak, hisz senkinek se jó, ha szembesítik a gyengeségével.
Az antinikotinisták fő érve: a világban a bagó minden nyolcadik percben halálos vámot szed. A nikotinnak nyolc percenkét egy áldozata van a Földön. No most akkor mit segíthet az egyszeri huszonnégy óra megtartóztatás? Önmagában semmit – de egy ilyen akcióban a figyelemfelhívás a fontos.
Olvasom, új szokás, hogy arra igyekeznek rábírni a dohányosokat: a leszokás érdekében kössenek „szerződést” önmagukkal. Egy ilyen magunknak tett fogadalom persze csak az első lépés egy pokolian nehéz úton. Mark Twain fanyar humorával ez így hangzik: „A dohányzásról pofonegyszerű leszokni. Én magam is legalább százszor megtettem.” Karinthy Frigyes viszont a spórolósokat boldogító örökérvényű, igazságra mutat rá: „Szakértők megállapítása szerint a szivar, a cigaretta és a pipadohány sokkal tovább tart, ha az ember nem gyújt rá…”
A nagy dohányos, Márai Sándor a Füves könyvben egy kérdést tesz fel: „… ki olyan erős, hogy lemondjon róla, vagy egy pillanattal elébb mondjon le, mint feltétlenül szükséges?” És rögtön figyelmeztet is: „Mert egy nap szükséges…”
Ma ki-ki próbára teheti önfegyelmét.

