Szerteágazó tevékenységet koordinál, miközben önmaga is sokszínű, mozgalmas életet él. Irányít, zenél, bokszol és újabban a hagyományőrző íjászkodással kacérkodik Bánkuti Zsolt. A Dunaújvárosi Hátrányos Helyzetűek Foglalkoztatásáért Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk.
- Mindig is több mindent csináltam egyszerre. Gyermekkoromban kitartóan sportoltam. Egészen 39 éves koromig futballoztam különféle szinten, kis- és nagypályán egyaránt. Az edzőim még a régi nagy legendák voltak: Schaffer Ignác, Czigler Ernő és a többiek. A játék alapjaival Borbély Tibor ismertetett meg. Aztán később egy porcsérülés miatt szögre kellett akasztanom a focicsukát. Ekkor új hobbi után néztem, így került elő egy másik gyermekkori szerelem, a zenélés. Az interneten kerestem egy gitártanárt magamnak. Így akadtam rá Lovas Jánosra, aki elvállalt és három évig jártam hozzá Csepelre, hetente két alkalommal. Ha nehézkesen is, de elértem arra a szintre, hogy zenekarban játsszam. Az első együttes, amelynek tagja voltam, a 2005-ben alakult The Forties együttes volt.
Ez a banda aztán az énekes tragikus halála miatt feloszlott, azonban a barátságok megmaradtak és a gyakorlás azóta is folyamatos. Aztán 2014 nyarán Fügedi Attila, a mai Zaphir együttes vezetője megkereste Zsoltot, majd szépen lassan összeállt a kép, és a harmadik alapító taggal, Megyes Imrével közösen verbuválták a csapatot. Azóta is Bánkuti Zsolt (gitár), Megyes Imre (basszusgitár), Fügedi Attila (dob), Miokovics Csaba (gitáros), Loszinszki András (billentyűs) és Hári Attila (énekes) összeállításban zenél a Zaphir együttes. Sőt, a közelmúltban megjelent első cd lemezük, amelyre kilenc dal került fel.
- Érdekesség, hogy a zenekar először egy étteremben találkozott, ahol bemutatkoztunk egymásnak, hiszen alig akadt olyan köztünk, aki mindenkit ismert volna. Ekkor döntöttünk az alapvető céljainkról, és itt határoztuk meg a zenei stílusunkat is. A célkitűzésünk szerint saját dalokat írunk a rock-metal műfajon belül. Igyekeztünk egyedi stílust kialakítani, amelyet harapós riffek, ragadós refrének és közérthető szövegek jellemeznek. Nemrég elkészült a lemez címadó dalához - Nem kell háború - az első video is.
Zsolték közel másfél év alatt tizenöt saját zeneszámot szereztek, így összeállt egy másfél órás koncert anyaga. Most ezzel igyekeznek minél több rendezvényszervezőt megkeresni, hogy mielőbb a világot jelentő deszkákra léphessenek, és megismerhesse őket a közönség. A Zaphir különlegessége, hogy mindenki Dunaújvároshoz kötődik. A billentyűs Kulcson, az énekes Baracson lakik, de minden tag a városban dolgozik. Loszinszki András zenei alapokat készít az otthonában, Fügedi Attila a Bánki iskola oktatástechnikusa, Megyes Imre a FAM üzemvezető-helyettese, Hári Attila a DVCSH, Miokovics Csaba pedig a DVG Zrt. alkalmazottja. Zsolt pedig a DHHF Dunaújvárosi Hátrányos Helyzetűekért Nonprofit Kft. ügyvezetője.
A DHHF Kft-t a helyi roma nemzetiségi önkormányzat alapította az önkormányzat segítségével, támogatásával. Így, közös erővel az elmúlt években egy országosan is példaértékű tömegfoglalkoztatási programot valósítottak meg.
- Tevékenységünk szerteágazó. Feladataink között szerepel, a teljesség igénye nélkül, vagyonvédelem, képzésekkel egybekötött közfoglalkoztatás, a roma származású hallgatók mentorálása, továbbá a pályázatban meghatározott rendezvények szervezése és lebonyolítása. Kiemelt partnereink között van a város önkormányzata, a munkaügyi központ és a DVG Zrt.
Zsolt élete önmagában is különlegesnek nevezhető. A már rég bezárt és szinte elfeledett Mező Imre Általános Iskolába járt, majd a legendás Makarenkóban végzett hengerész és forrasztárként. Ezt egy három év tanulás és az érettségi követte, hogy az ELTE Jogi Intézeténél egy felsőfokú rendészeti iskolával fejezze be tanulmányait.
- Első munkahelyem a Dunai Vasmű volt. Először a hengerműben, majd a rendészeti osztályon tevékenykedtem. Később önálló vállalkozásba kezdtem. Ez az időszak tizenöt évig tartott. Egy acélszerkezeti cégben voltam alkalmazott, majd ügyvezető, később tulajdonos. Ezt követően, 2011-ben, Hosszú János felkérésére vállaltam el a DHHF Nonprofit Kft. ügyvezetői feladatát. 1986 augusztusában megnősültem, és két lányunk született. Anett 25 éves és Németországban dolgozik, Erika 26 éves, a Dunaújvárosi Egyetemen tanul média szakon.
Zsolt, mint említette, megszállott sportrajongó. A futballon kívül azonban jelenleg az életét egy másik szenvedély, a boksz szeretete tölti be. A közelmúltban megalakult Dunaújvárosi Ökölvívó Sportegyesület (DÖSE) alapító tagja és amatőr sportolója.
- Hetente három alkalommal járok le edzeni, nagyon szeretem. Emellett mostanában részt vettem egy íjászedzésen is. A hagyományőrző íjászat magával ragadott, s nem tagadom, célom az, hogy jobban elmélyedjek ennek a sportnak is a szépségében. Őseink hagyományait folytatva, magyar ember lévén, igazi magyar íjat készíttetek magamnak, mégpedig Mónus Józseffel, a mai egyik legnagyobb íjásszal, aki nem mellékesen világbajnok, és ő tartja a távlövészet világrekordját is.
