Művész Jazz Klub - Jön a Tóth Viktor Tercett

Transylvániában, az Erdélyi Magyarországon vagyok éppen! – tudatta beszélgetésünk elején mosolyogva Tóth Viktor. S hogy miért lehet ez a bejelentkezés a spirituális töltettel rendelkező szaxofonos zenéjének jellemzője is? Erről legilletékesebben zenéjével vallanak majd.

- Borszéken tanítottam most, egy fiatal zenekarral volt workshopunk. Innen Gyimesbe megyek, ahol próbálok néhány népzenével feltöltődni, ismerkedni mindennel. Már hetedik éve itt töltöm a születésnap környéki időmet. Nekem itt a világ teteje, innen megyek majd Dunaújvárosba koncertezni. Láttam, hogy a Művész Jazz Klubban sokan játszottak már, ami nagyon szuper dolog, s most mi is megérkezünk. Bármilyen munkáról legyen szó, a zenémben azt tartom fontosnak, hogy a szabadságról muzsikáljunk. Arról, hogyan tudjuk felszabadítani magunkat ebben az életben. Azt látom, hogy a közönség szereti a dolgainkat, örülök, hogy egyre több ember óhajtja és várja. Az első pillanattól érzik, hogy a zenélésünknek ők is részesei. Nem műsort, produkciót akarunk lenyomni, hanem közös pillanatot keresünk úgy zenészek között, mint a közönséggel.

Minden koncert más, egyedi, és nem akar sosem megismétlődni. Két fajta zenét ismerek, két kategóriában gondolkodom a zenéről: lélek teljes zenében és hazug zenében hiszek. Az utóbbival nem érdemes foglalkozni, szót sem érdemel. Inkább azon zenék felé fordulok, ahol az előadók saját kiteljesedésüket próbálják elérni, olvasható szintre próbálják magukat és a közönséget is emelni. Egy ünnepségről van szó. Az ilyen zenékkel foglalkozom, akár Erdélyben az öregeket hallgatva, akár New Orleansban, New Yorkban. Én egy folyton nyüzsgő emberke vagyok, nem szeretnék semmiféle trónba belehelyezkedni soha. Inkább megőrizni magamban a gyermeki tanuló magatartást, a rácsodálkozó, kereső attitűdöt. Aki eljön a koncertre, ezt fogja tapasztalni. Azt, hogy minél igazabbat hozzunk létre, szabadabbat, játékosabbat, érvényesebbet. Ennél többet nem tud egy zenész csinálni, s ez egy csodálatos dolog.