Pálinkát főz a fotográfus

A Kisapostagon található Cserepes Pálinkatanyának ugyanis érzelmi töltete van. Az álom megfogalmazódásától kezdve, az első főzetek elkészültén, a névválasztás ihletésén át a márkanév létrejöttéig. Minden fázisa, lépése egy-egy csepp nedű a palackban. A bontott, pecsétes-téglapadlóval burkolt autentikus udvarban, a régi magnetofonról és paradicsompasszírozóból átalakított hangszórókból halkan szól a jazz, ideális aláfestő zeneként meghitt baráti beszélgetések hátteréül.

- A nulladik nap április 16-án volt, ahová egyelőre még csak ismerőseinket, barátainkat, szomszédainkat hívtuk meg. Közel ötvenen voltunk, és Kelemen Angelika jazz triója játszott nekünk. Jelenleg 95 százalékban olyan a tanya, ahogyan megálmodtuk. A szabadtéri fedett szín mellett egy kóstoltató helyiséget és egy vendégszobát is kialakítottunk, így egyszerre legfeljebb 16 személyt láthatunk vendégül úgynevezett kistermelői vendégasztal keretében. Van egy kis látványpince is, amiben azért tetemes mennyiségű pálinka elfér, egyelőre itt történik az erjesztés is.

A kialakítás, az építés és felújítás a házigazda keze munkáját dicséri.

- 2010-ben kezdtem el foglalkozni a gondolattal. Akkor egy dunaújvárosi panelház negyedik emeletén laktunk és a dunaföldvári tanyánkon főztem első pálinkáimat, ami nagyon ízlett mindenkinek. A megvalósítás azonban sokáig váratott magára. A kistermelői értékesítésnek szigorú szabályai vannak, ezen kívül pedig rengeteg dologra szükség van, ami elsőre nem is tűnt természetesnek, az infrastruktúra, az eszközök és a szakértelem. A megfelelő szortiment kialakításához ugyanannyiféle saját termesztésű gyümölcs szükséges, ahány féle párlatot szeretnénk tartani. A jelenleg eladható mennyiséghez ez akár 500-1000 kilogramm is lehet fajtánként. Aztán kell egy-egy helyiség a feldolgozáshoz, az erjesztéshez, az érleléshez, a tároláshoz. Ez is egy szakma, a maga abszolút igazságaival. Hamar rájöttem, hogy a hosszú távon garantált minőséghez és mennyiséghez saját gyümölcsös szükséges, megbízható terméshozammal, megfelelő technikai háttérrel.

Artúr jelenleg öt gyümölcskeretet gondoz közel egy hektáron. A fák telepítésétől kezdve a gondozásukon keresztül a termés leszüretelését, feldolgozását egymaga végzi, igaz ez a folytatásra is, a párlatok elkészítésére, a palackozásra, a címkézésre, az értékesítésre.

- A tudatosságnak is köszönhetően először 2013-ban díjazták pálinkáimat országos pálinkaversenyen, ezeket aztán követte a többi díj. Csak olyan versenyre küldök mintákat, amelyiknek szakmai rangja van. Ilyen például a Gyulai Pálinkafesztivál, ahol idén már második alkalommal sikerült elismerést szerezni. Közben 2014-ben elvégeztem egy szakiskolát, papíron is pálinkakészítővé váltam.

A Cserepes elnevezés is külön történetnek örvend.

- Dunaföldváron állt édesapám présháza, amit ő eladott, én pedig tíz évvel később visszavásároltam. Hogy megszüntessem a beázásokat, az akkori hullámpala tetőt bontott hódfarkú cserépre akartam cserélni. Törökbálinton találtam meg az áhított anyagot. Rendeltem teherautót és összehívtam a barátokat, hogy csapunk egy cseréppakolással egybekötött nagy hétvégi bulit. Csakhogy a teherautó nem tudott elég közel állni az udvarban, így az 5500 darab cserepet, amelyről kiderült, hogy cirka nyolc tonna, kézzel kellett odacipelnünk és felrakodnunk. Késő estig dolgoztunk és rettentően elfáradtunk. Ráadásul másnap Földváron, a tűző napon, ugyanúgy kézzel kellett lepakolni az egészet. Nagyon szerettek ezután a barátaim. Ezt követően még majd két évig állt ott a cserép, mire végre a présház tetejére került. A pálinka, ami ott készült, talán előbb lett Cserepes, mint a tanya, de ez már a legenda része.

Artúr azt mondta, nem akar vendéglátós lenni, megvan az elképzelés, miként tud majd minden alkalommal újat, különlegeset mutatni a visszatérő vendégeknek, hogy fenntartsa az érdeklődést

- Még távoli, de határozott terv a kereskedelmi főzet készítése. Eljuttatni a régióba a pálinkánkat és helyi specialitássá fejleszteni. Hogy olyan kuriózum legyen, amit csak a kistérségben lehet fogyasztani. Éppen ezért magasra tettem a mércét. Tudom, hogy miben nem szabad barkácsolni, miben nem szabad megalkudni.

Ezt az elvet vallja Artúr felesége is, aki a kezdetektől fogva támogatja a kreativitását ma már a gazdálkodásban kiélő fotográfust. Mónika nagy érzékkel bír a gyümölcspárlatok iránt. Mint kiderült, a legutóbbi arany minősítést elérő pálinkát is ő favorizálta. Ráadásul nem csupán odaadó és támogató feleség, hanem konstruktív támasza is egyben a férjének.

Artúr reméli, hogy húsz éves Bojta fiára és a most még csak első osztályos Panka lányára is átragad a gyümölcstermesztés és a pálinkakészítés iránti lelkesedése és szeretete.