Véget ért a DUDIK első napja, igaz a keménymag felőrölhetetlen, ők talán még most is ott buliznak, a ki tudja milyen muzsikára. A Nagyszínpadon fél nyolc után kezdett az Alvin és a Mókusok, majd jött a Vad Fruttik, utánuk a Brains.
Kicsit álmosan kezdődött a DUDIK első napja, de a fesztiválok életében ez normálisnak mondható, pláne, hogy hétköznapról beszélünk. Alig lézengtek páran az alsó Duna-parton, amikor az Alvin és a Mókusok belecsapott a lecsóba. Az első traktusok után, az Isten tudja honnan, de előjött az addig nem látott közönség. A 23. születésnapját is túlélő formáció hozta a kötelezőt és alaposan megmozgatta a közönséget. A műsort szisztematikusan a saját „történelmük” hangulata kísérete, az elmúlt majdnem negyed századból eljátszották mindazt, ami kötelező, a nézősereg legnagyobb örömére.
Az Alvin koncert utáni szünetben felkapcsolták a fesztiválcsillárt és mindenki elmehetett a kedvenc italáért. A pauza nem tartott sokáig, a színpadon a hangolás után bekezdett a Vad Fruttik. Repertoárjukból eljátszottak mindent, ami egy fesztivál műsorához illik, talán csak a Sárga Zsiguli hiányzott többünknek is. Utánuk jött a Brains. Azt, hogy a Pavarotti-kendős, fizimiskájában egy túlsztárolt focistára hajazó énekes fémjelezte banda friss Fonogram-díja hozam, vagy deficit, azt majd a fennállásuk 35. évfordulójára rendezett koncert hivatott eldönteni. Itt nálunk szemmel láthatóan hozták azt, amit elvárt tőlük a közönség, az tényleg a jövő zenéje, hogy, az „egyik fából hegedű lesz, a másikból balta nyele” epiteton ornánsa közül melyiket viselik majd az idő múlásával.
Zanzásítva ennyi volt az első nap, meglátjuk, mit hoz majd a második.
Véget ért a DUDIK első napja, a közönség jól szórakozott, a bandék kitettek magukért, minden együtt volt ahhoz, hogy aki jelenlétével megtisztelte a fesztivált, az jól érezze magát. A Nagyszínpadon fél nyolc után kezdett az Alvin és a Mókusok, majd jött a Vad Fruttik, utánuk a Brains.
