Maca és a kerítkező ember
Vércse a Jászságban szolgál. Hűséges négylábú, egy szépséges kanca. A tanyaporta kedvence. Pár éve volt: egy éjszaka valakik megbontották a karámot. Reggelre Vércsének csak hűlt helyét lelték. Gazdája azonnal a terepjáróba ugrott, keresésére indult. Kilométereken át követte a nyomot a tarlón.
Épp egy kiszáradt nádas mellett haladt, amikor patadobogást hallott. Megnyílt a nádfal. A lova bukkant elő! Hívta, szólongatta, hiába, a kanca csak vágtatott, nyakán, hátán vastag tajték ült, hangosan zihált. Meg nem állt hazáig. A karámban csikajához futott. Azonnal szoptatni kezdte. Csak miután a kicsi jóllakott, akkor nyugodott meg. Akkor fogadta gazdája simogatását is. Anyapéldakép lett a környéken.
A jó száz kilométerre élő Gáspárnak nem volt ekkora szerencséje. Igaz, őt jóval kisebb veszteség érte. Csak a Maca tűnt el egy napon.
Jaj, de rossz szó ez a „csak”! Egy anyakecske értéke persze nem mérhető egy lóéhoz, a kötődés viszont lehet hasonló. Neki a szívéhez nőtt a Maca. Még gödölye korában került a tanyára, a sógor húsvéti ajándékaként. A kíváncsi kiskecske az első naptól mindig a nyomában volt, árnyékként követte. Ott lábatlankodott a legnagyobb munkában is, amikor nagyon nem kellett volna. De megtanulta a rendet: a porta határát jelző fasortól a gazda mindig visszaküldte, a másik irányba meg azért se ment, mert a szúrós-tüskés magyalbokrokat utálta, csak az első napokban kellett megkötni. Gáspár megkedvelte, megbecsülte. Bolondos-játékos egy jószág volt a Maca, a gyerekek játszótársa. S nem mellesleg, fölnőve, a hosszú évek során egy rakás kiskecske szülője lett. A gazdájával együtt öregedett. Hát ennek a régi barátnak akkor éjjel veszett nyoma.
Csak egy keskeny földút vezetett – ahogy mondják: a kőtől – a tanyáig, a ház előtt forduló, s aki jött, ugyanúgy mehetett. Ezért is fölösleges lett volna ott kerítés. Félkaréjban állt minden, a szín, az ólak, aprócska istálló, góré. A gyenge lakatoknak, amelyekkel az ajtókat zárták, inkább csak jelképes szerepe volt. A tyúkudvart elrekesztették, de azt is csupán kukoricaszárból összeeszkábált sövény védte. Amióta az öreg kutya kimúlt, még aki az idegent jelezné, az se volt, nem is érezték hiányát. Egészen addig az éjszakáig.
Másnap a gazda bejárta a környéket, szólongatta Macát, de maga se hitte, hogy megleli, hisz nem elkóborolt… ellopták. Hasas volt, s így jóval többet is ért a tolvajnak, hogy törne le a keze! – gondolta. Hazatért. A porta szélire hordta a gúlába rakott, régóta száradó akácoszlopokat, kibontotta az egy éve megvett kerítéshálót. Munkához látott. Még a felébe se volt kész másnapra, amikor az örökké okoskodó szomszéd megjelent. Nézegette a művet, fitymálta, ahogy szokta. És kötözködött: Bolond vagy, Gazsi, errefelé ősidők óta senki sem kerítkezett. – Hát majd fog – felelte ő erre. Hallotta a híreket a nem oly távoli határból, ahol idegenek járkálnak. És egyre feljebb kalandoznak.
Nemsokára a szomszéd is kerítkezni kezdett. Véd a Jóisten – magyarázta –, de besegítek neki…
A rovat további hírei: Kultúra
DSTV: a forint a papírmúzeumban
2025. aug. 08.
A forint születésnapjáról esett már szó korábban is a DSTV összeállításában, ezúttal egy különleges kollekció került a fókuszba: Pelbárt Jenővel, a Magyar Papírmúzeum igazgatójával az intézményi gyűjtemény kapcsán foglalkoztak a pénznem alakulásával. Hangkép.
Készen áll a bemutatókra a Vasas csapata
2025. aug. 07.
Amint arról korábban már olvashattak hasábjainkon, a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes komoly nemzetközi meghívásnak tesz eleget. Belgiumba utaznak, ahol a Westerlo-i Nemzetközi Folklórfesztiválon lépnek közönség elé.
DSTV: mesés karakterek
2025. aug. 07.
Az emberi fantázia határtalanságáról készített terjedelmes összeállítást a DSTV. A csodák birodalmában avatott szakember, Törökné Antal Mária gyermekkönyvtáros volt a kalauz – Marcsi néni arról is szót ejtett, milyen karakterek és milyen szereppel jelennek meg a mesékben. Hangkép.
Szélfestmények Dunaújvárosból – Velencéig
2025. aug. 06.
Különösebb csinnadratta nélkül, de annál fontosabb műtárgyakra hívja föl az intézmény mellett sétálók figyelmét a Kortárs Művészeti Intézet "kirakatkiállítása": Koronczi Endre két képét láthatják – az alkotások mintegy előhírnökei a Velencei Biennálé seregszemléjén szereplő műegyüttesnek.
Mesevarázs a Bartók színjátszótáborában
2025. aug. 05.
Feszített tempó és nagy-nagy lelkesedés, kreatív energiák és sok-sok ötlet – ugyan csak egy turnusban rendezték, de annál nagyobb sikert aratott a résztvevők körében a Bartók Kamaraszínház nyári színjátszótábora. És a végén, naná, a vastapsot érdemlő bemutató sem maradt el!
DSTV: papírszínház a gyerekkönyvtárban
2025. aug. 04.
Színes kínálattal, többek között papírszínházi bemutatóval csalogatott a József Attila Könyvár, derül ki a DSTV összegzéséből. A gyerekkönyvtárban hangos kacajok és kíváncsi szemek követték a diavetítéssel egybekötött produkciót. Hangkép.
Hirosima élő öröksége – ősbemutató az élet diadalának néma, makacs, büszke tanúiról
2025. aug. 02.
Különleges koncert, különleges szerzemény: a városunkból elszármazott kortárs zeneszerző, Nagy Ákos Hibaku Jumoku – The Trees of Hiroshima (Hirosima fái) című darabját a tokiói Liszt Intézetben mutatják be augusztus derekán, az atomtámadás 80. évfordulójának emléke előtt tisztelgő hangversenyen.