Autószerelő, szakács, cukrász, vagy pincér szeretett volna lenni Berhát László. Ám annak idején a kor divatszakmáira olyan túljelentkezés volt, mint manapság a diplomás slágerszakokra. Végül a négy felkínált lehetőség közül a központifűtés-szerelőt szakmát választotta.
- Emlékszem, amikor behívtak, ott álltam leforrázva, azt sem tudtam tizennégy évesen, hogy melyik szakember mivel foglalkozik. Fél óra alatt kellett döntenem, pedig akkor már igen jól főztem, hiszen állandóan segítettem otthon a konyhában. Egyetlen motivációm a bátyám volt, az ő szakmáját választottam, gondolván, hogy segíteni tud nekem. Amikor hazaértem, drága édesapám, aki építészként dolgozott, azt mondta: „Kisfiam, mindegy mit csinálsz, ha jól csinálod, megélsz belőle!” Néhány évtized múlva aztán én is ez adtam tovább a gyermekeimnek.
A tanulást az iskolapadban kőkemény gyakorlat egészítette ki. Szinte minden segédmunkát elvégeztettek a fiatalokkal, és a szakmát leginkább akkor tanulták meg, amikor kikerültek a való életbe. László a gyakorlati oktatást a 26-os sz. Építőipari Vállalatnál töltötte, majd szabadulását követően dolgozott a DD Gáznál, Ingatlankezelő Vállalatnál, a DunaCellnél és többször külföldön is.
- A katonaságot követően a barátaim rábeszéltek, hogy vállaljunk munkát külföldön. Így kerültem ki Csehszlovákiába, Ausztriába és NDK-ba is. Volt ebben némi kalandvágy, de a könnyebb boldogulás miatti pénzkereseti lehetőség is. Így megismertük egymás országát, és a másfajta munkamódszereket.
A katonaság után ismét az IKV következett és újabb tanulmányok. Lászlót beiskolázták és az épületgépész művezetői képesítést szerzett.
- Amikor lazult a szocialista rendszer, és lehetett különmunkákat vállalni, már éreztem magamban a kurázsit, hogy vállalkozzam. Azt vettem ugyanis észre, ahogy háromféle embertípus van: az irányított, az irányító és a vállalkozó. Jómagam az utóbbit választottam. A feleségemmel, aki kereskedő, kivettünk egy szerződéses üzemeltetésű illatszerüzletet. Mielőtt megerősödtünk volna, a rendszer a nyakunkra hozta a multikat. Újból külföldre kényszerültem az egyesített Németországba dolgozni, hogy tudjam fizetni a jelzálogkölcsönt. Külföldről hazatérve, tizenhat évvel ezelőtt megalakítottam az épületgépészeti vállalkozást.
Laci elmondta, hogy nagy reményekkel és nyolc emberrel indult el a cég, amely a gazdasági válság és a szigorítások hatására mára két főre csökkent, ám sohasem kellett hirdetnie, vagy a munkaerőpiacon jelentkeznie munkákért.
- Sosem kerestem munkát, mert mindig szájról szájra terjedt a hírem, az emberek adták közre a nevemet és ez a lehető legnagyobb referencia! Mindig úgy próbáltam megcsinálni mindent, mintha magamnak készíteném. Nem véletlen, hogy mindig az elvégzett munkám után kerestek meg. Időközben kialakult egyfajta szakmai intelligencia is, mert nagy igényességet támasztottam a munkám iránt, amit évek alatt sem adtam alább.
Persze a sok felhalmozott tudást és tapasztalatot jó lenne átadni a fiatalabbaknak, de sajnos egyre kevesebben választják a kétkezi szakmákat. Ráadásul a sok kontár és az igénytelen munka tovább rontja a szakemberek megbecsültségét. Pedig amint László elmondja, meri javasolni ezt a szakmát, hiszen ha kitanulja valaki, akkor ebből szépen meg lehet élni: az embernek nem kell tartania a munkanélküliségtől, mindig van munka, amit akár önmagának oszthat be. A jobb időszakokban az új házak, lakások, a gyengébb korszakokban pedig a felújítások, átalakítások és a karbantartások nyújtanak biztos és tisztes megélhetést.
- Mindenképpen nagyon jó, ha van egy szakmája az embernek. Régen az volt a divat, hogy előbb legyen a fiatal kezében egy szakma, majd azt követően az érettségi, mert akkor garantált volt a megélhetés és a tanultakat már nem vehetik el az embertől. Persze egy jó szakember igényes önmagára is. Nem csak a ruházatára vigyáz, hanem igényes az eszközeivel, és a munkájával kapcsolatban is. Eközben folyamatosan képzi magát. A vízszerelés és fűtésszerelés, valamint az épületgépészeti szerelés technológiája óriásit fejlődött. Fűtésszerelőként végeztem, a technológia váltás lehetővé tette a szakmai nyitást, de mára már elsajátítottam, amit az épületgépészet magába foglalhat (víz-, gáz-, fűtés-, napkollektor- és geotermikai rendszereket). Vallom, hogy tudásunkból és kreativitásunkból adódóan mi vagyunk a mindennapok gépezetének fogaskerekei, amely működteti a rendszert.
László ma szívesen foglalkozik házak komplex épületgépészetével. Amikor nem dolgozik, akkor hobbijainak él.
- Ötéves korom óta a horgászat a hobbim. Ezt édesapám plántálta belém. Mindig volt motorcsónakunk, nekem a mai napig is van egy. Nincs csodálatosabb számomra, mint egy délután visszajönni a naplementében a csónakkal, vagy este kellemes fáradtsággal kikötni, miközben játszanak a fények a vízen. A túlparton olykor úszom, vagy futok egyet pecázás közben. Ha pedig nincs ennyi időm, akkor egy kis fűszerkertet ápolgatok. Itt minden növény teljesen bio, saját felhasználásra termelem. Mindig friss fűszerekkel ízesíthetem az ételeinket a metélő fokhagymától a borsikafűig. Tizennégyféle fűszert termelek. Szeretek a kiskertemben tevékenykedni. Úgy vagyok vele, hogy inkább ezzel bíbelődöm, minthogy beüljek a tévé elé és tömjék a fejem a napi problémákkal. Az élmény fantasztikus, pláne amikor csupán csak a saját és friss fűszereimmel összesütök egy szelet császárszalonnát. Százszor inkább fáradtan fekszem be az ágyba, mintsem hogy üresen töltött órák után forgolódjam, mert ha tehetem, alkotni szeretnék!
Ebben a napi alkotásban immáron harminchat éve támogatja a felesége, Katalin és gyermekei, Katalin (34 éves) és László (35 éves).
- A lányom diplomás, Budapesten dolgozik, már férjhez ment. A fiam számítógépes grafikus, kiadványszerkesztő. Mindketten becsületes és kiegyensúlyozott emberek. A feleségem kereskedő a mai napig is. Boldog és összetartó, szeretetben élő családunk van és ezt óriási értéknek tartom.
