Vasárnap délután bezárta kapuit a Rockmaraton a Szalki-szigeten, hajnalban továbbálltak a zenészek, délutánra pedig a kemping is kiürült, a keménymag is hazafelé vette az irányt. Tíz napig szólt a rock, az utolsó koncertes nap is ütősre sikerült.
Szombaton a Rudán Joe Band nyitotta a Rádió Rock Színpad műsorát és nem is akárhogy. Joe új bandája ismét bizonyított és azt is örömmel nyugtáztuk, hogy az ország egyik, ha nem a legjobb rocktorka még mindig ugyanúgy szól, ahogy azt a harmic éves pályája altt megszokhattuk tőle. A műsoridő rövid volt ugyan, de a banda igyekezett Joe munkásságának minden korszakából hozni egy csipetet. A korai kezdés miatt nagy tömeg ugyan nem gyűlt össze, de a jelenlévők annál lelkesebbek voltak.
Ezen a színpadon a folytatásban a Rómeó Vérzik játszott. A felvidéki tagokból álló banda igencsak ütős műsort hozott össze, a közönség is ébredezett már, sokan várták ezt a bulit. Bő óra igazi, mocskos rock and roll volt, mindenki nagy örömére.
A Nagyszínpad tegnapi egyik fő fellépője a Sonata Arctica volt, akik hetven percen kerszetül tolták és nem is akárhogy. Talán a Maraton egyik leghangulatosabb és ezzel együtt a leglendületesebb koncertjét nyomták a finnek. Ezt a lendületet az sem törte meg, hogy Tony Kakko énekes rengeteget beszélt a közönséghez, mely remek partnernek bizonyult, s különösen hálás volt azért, hogy a zord idő ellenére sem lazsálta el koncertjét a banda.
Ezután a másik szabadtéri színpadon izzított a Depresszió, akik hozták a kötelezőt, sok rajongót csődítve a pódium elé, akik lelkesen énekelték a nótákat a bandával. A közönségnek maradt ideje átvándorolni a Nagyszínpadhoz, ahol fél tizenkettőkor kezdett az Epica. A tízéves zenekar nem véletlenül lett világhírű, nagy muzsikát toltak, dinamikus volt a koncert a közönség legnagyobb örömére, akik talán ezen a koncerten voltak a legtöbben szombaton.
A képre kattintva galéria nyílik
A kisszínpadokon még tolták a bandák, aztán elcsendesült a fesztivál, véget értek a zenei programok. A vasárnap a pakolásé, a színpadbontásé és a kiköltözésé volt. A legkitartóbbak is szedték a sátorfájukat és elhagyták a várost. Köszönjük Rockmaraton, köszönjük Dunaújváros! Jövőre, veletek, ugyanitt! Long live rock 'n roll!
A fesztivál utolsó zenés napján is maradt még mit a tejbe aprítani. A szó szerint mocsok időjárá ellenére, az esti nagy koncertekre egész sokan összeverődtek, igaz meglátszott a fesztiválon a létszámcsökkenés, sokan feladták a félnapos folyamatos esőzés után. Akik viszont maradtak láthattak egy tökéletes Rudán Joe Band koncertet, egy hasonlóan jó Rómeó Vérziket, egy Depressziót, egy túlórázó Sonata Arctica-t és egy igen komoly Epica bulit is. Ismét hoztunk egy kazal képet, mindenki keresse meg magát a fotókon, jövőre, ha minden jól megy ismét találkozunk.




