Szomorú egy nap a mai: Szent Lőrinc emlékünnepén már odavan a kedvenc nyári csemege… már hogyha hiszünk a népi megfigyelésnek.
De a néprajztudós, Bálint Sándor figyelmeztet: jobbára csak tréfás vélekedés, hogy ekkortájt Lőrinc „beleesik” a dinnyébe, s az túlérett, nyálkás lesz. A híres XIX. századi etnológus, Vác jeles szülötte, Katona Lajos is ezt erősíti: „Ez a szókimondás … csak nagyon forró nyáron válik be, amikor a dinnye a rendes időnél korábban érik.”
Szóval nem érdemes túlságosan komolyan venni a népi szentenciát. Még javában tart a dinnyeszezon. Valós viszont az, hogy e nap táján a fa a növekedésben megállapodik, az adott esztendőben már nem fejlődik tovább. Ezt a botanika évszázadokkal ezelőtt kimutatta, s a gyakorló erdészek ősi tapasztalata is jó régen igazolta. Ám ez sem egy naphoz, hanem a kifelé ballagó nyáridőhöz köthető – a Lőrinc-nap ez esetben is csak egyfajta „tájékozódási pont”.
Az augusztusban gyakori csillaghullás sem hozható semmilyen összefüggésbe az ókori szenttel, mégis, angolszász területen a jelenséget „Szent Lőrinc tüzes könnyei” névvel jelölik. A III. évszázadban élt diakónus azzal vívta ki a hivatalosság haragját, hogy az egyház kincseit szétosztotta a szegények között – ezért a tettéért tüzes rostélyon kínozták halálra. A mártír Lőrincet a tűzoltók és az égési sérültek patrónusának is tartják.
