A Baracsi Fafaragó Tábor résztvevői kopjafát állítottak az egy éve elhunyt Farkas Mihály képzőművész sírjához a kisapostagi temetőben.
Rohonczi István képzőművész elmondta, a tábor minden tagjának kéznyomát őrzi a kopjafa, hiszen mindenki dolgozott rajta: Nyitrai Mihály, Móder Rezső, Nemes Ferenc, Kelemen Marián Éva, Rohonczi Adorján, Rohonczi István (ROHO), Molnár Janó, Molnárné Lukács Anita.
- Most valami boldogságot érzek. Azt gondolom, a város és a környék kulturális életében még meg nem szokott emlékezésforma a kopjafaállítás, hiszen eddig nem voltak úgymond nagy halottaink. Viszont lassan-lassan hozzá kell szoknunk, hogy mi sem maradunk itt örökké, ha csak nem a műveinken keresztül. Tehát egyfajta kultúrateremtés ez a kopjafaállítás azzal, hogy emlékezzünk meg igazán azokról, akik itt alkottak, itt éltek, és méltó emlékük legyen. Miskának sikerült egy olyan emlékfát faragnunk, ami egy generációnyi időt ki fog bírni.
Molnárné Lukács Anita arról beszélt csendesen, hogy valóban mennyi sok jó barátja van az embernek, aki azután is tud rá gondolni, amikor testileg nincsen a földön, ám a szelleme itt van.
– Egész héten, a tábor alatt beszéltek róla, Móder Rezső ki nem fogyott a sztorikból. Kellenek a barátok, nagyon jó, ha vannak.
Nyitrai Mihály fafaragóművész Farkas Mihályt gyerekkorától ismerte, majdnem egy udvarban nőttek fel Móderrel, Rozsnyaival is.
– Az idő múlása meglegyint ilyenkor. Az időt, az életet nagyon ki kell használni. S ha az embernek van célja, azt meg kell valósítani. Ismertük, közöttünk volt, de most ez a kopjafa is itt van, ami egy minőséget jelöl. Jó ember volt, festőművész. Ez a közösség összetartó, jelzi, hogy aki hiányzik, valóban itt van.
Nemes Ferenc az idő előrehaladtát megnyugvással tekinti.
– Ha esetleg majd annak idején történik hasonló velünk is, lesznek kollégák, akik utólag is gondolnak ránk, őrzik majd az emlékünket művészetileg éppúgy, mint emberileg. Ideális esetben nem is választható el egymástól ez a kettő.
Remzsőné Farkas Éva Mária, aki édesapja nyomdokán haladva, szintén képzőművész lett, maga is festette a kopjafát a karján ülő kislánnyal, akit nagyon várt a nagypapa, Misi is. Majd közösen kötötték a fára a nemzeti színű szalagokat, ezzel is nyomatékosítva mindazt, amit a művész egész életében következetesen képviselt.
