Ifjúkora óta él Dunaújvárosban Szabados Károly, aki egyedi késeket készít, mesterségének magas szintű művelője. Nem mellékesen a Dunaújvárosi Kézműves Egyesület tagja, a Magyar Késműves Céh alapítója és a Német Késkészítők Szövetségének tagja.
Az egykoron forgalmas, ma inkább eldugottnak számító műhelybe lépve meglepően nagy rend és tisztaság fogad, a fúró, csiszoló, maró, gyalugépek és a nyersanyagok, a sablonok és félkésztermékek mind-mind precizitásról árulkodnak. Ha címekben kellene kifejezni életművét, akkor sok mindent felsorolhatnánk, de talán a 2013-ban és 2014-ben elnyert Magyar Kézműves Remek, valamint a 2013-ban odaítélt Dunaújváros Kézművese címekre a legbüszkébb. Nem mellékesen a Dunaújvárosi Kézműves Egyesület tagja, a Magyar Késműves Céh alapítója és a Német Késkészítők Szövetségének tagja. Utóbbi nem kis érdem, hiszen 2005-ben választották be, és a 30 éves jubileumát ünneplő szövetség nívós könyvében egy teljes oldalon szerepel.
- Budapesten születtem, de dunaegyházi származású vagyok. Az általános iskola után jöttem a városba, az akkori MTH-ba, a későbbi MÜM 316-os számú iskolába, ipari tanulónak. Általános lakatosként végeztem 1961-ben, majd a vasműbe kerültem, a szerszámműhelybe. Ott aztán eleinte a szabadidőnkben fuseráltunk késeket, majd egyre jobb munkák kerültek ki a kezeim közül és felfigyeltek rám. Olyannyira, hogy maga a „Boro” (Borovszky Ambrus) is lejött minket megnézni és nagy vadász révén, rendelt is tőlem kést. A végeredmény az lett, hogy a vállalat ajándéktárgyakat készítő műhelyében dolgozhattam és fejleszthettem a technológiámat. Aztán 1990-től önálló vállalkozóként készítem késeim a vadásztársadalom és késgyűjtők számára. 1992-93-ban zsűriztettem a munkáimat és elnyertem a Népi iparművész címet.
Persze, eleinte sem volt egyszerű, de ma már minden technológiai folyamatot egyedül végez.
A többnyire Ausztriából, vagy Németországból beszerzett speciális acélt saját tervezésű sablonokkal formázza meg, majd gyalulja ki kés alakúra. Aztán aprónak tűnő fogások következnek: fúrás, kontúrköszörülés, az élszalag köszörülése, hőkezelés, edzés olajos fürdőben és kemencékben, majd feszültségmentesítés, aztán a logók és a minőségjelek bélyegzése, csiszolás, polírozás és a végső él megadása. S ez még csak a kés fém része, hátra van a fa, vagy csontmarkolat elkészítése és a bőrtok kiszabása, megvarrása. Természetesen ezeket is egymaga végzi. Egy-egy kést akár százszor is kézbe vesz, amire minden művelettel elkészül. Minden darab egyedi, kézzel készített termék.
- A műhelyparkot apránként, évek alatt vásároltam meg, de van, amit hibásan, s én javítgattam, míg használhatóvá vált. Minden termékhez, minden technológiai művelethez kell egy gép, vagy egy eszköz, de a legfontosabb az ember, aki tud rajta dolgozni. Az ember és a szaktudás nélkül a legmodernebb gép is csak ócskavas. Késeim többféle formájúak és méretűek, szegecselt és integrál változatban (egy tömbből kimunkált kések – a szerk.) is készítem őket, akár a megrendelő egyedi kívánsága szerint. A specialitásom, amitől jellegzetesek a Puli-kések, az a formában mutatkozik meg. A különlegessége az úgynevezett balta élkiképzés és a tökéletes felületi kidolgozás. Az anyagok tekintetében pengeacélokat és különböző damasztacélokat használok. A markolatoknál gyakori anyagok a szarvasagancs, mamutagyar, varacskos disznó agyar, zsiráflábszárcsont, bivalyszarv, valamint a különböző trópusi fák, mint a vasfa, grenadil, ébenfa, zirikóta, cocobolo, ibolyafa, rózsafa, stabilizált juharfa. A vevő igénye szerint bármilyen más anyagból is dolgozom. Ezeknek az alapanyagoknak a többségét általában vagy Afrikából, vagy egy nagy hamburgi kereskedésből szerzem be. A szarvasagancsot Kaposvárról veszem, mindig tavasszal, a hullajtás idején. A mamutagyart pedig Oroszországból kaptam.
Károly márkaneve a Puli lett. Ennek is külön története van.
- Annak idején, megrendelésre készítettünk táblácskákat cipőkre, és egy pici emblémát kellett gyártanunk, amin egy Puli volt. Jómagam készítettem el a szerszámot, amivel az emblémát meg lehetett nyomni. Később a cipőgyár bezárt, így rám maradt és szabaddá vált a sablon. Gondoltam ez a név eléggé magyaros, ráadásul németül, angolul is könnyedén kimondható.
Persze, a Puli tovább fejlődött. A „Sárkány-Puli” kés például a Magyar Kézműves Remek pályázat díjnyertese és egyik legdrágább alkotása lett.
Károly termékei egyébként az interneten is megtalálhatóak (www.puli-kesek.extra.hu). A legdrágább kése 2500 euroba kerül, de a szériakések, amelyek ugyancsak egyediek, mindenki számára elérhetőek. Az extra késekhez extra bőrtokok is dukálnak, ezeket Hujber Lajos készíti. Általában ezeket a gyűjtők vásárolják meg.
Amilyen szép, olyan nehéz is ez a szakma. Az alkotás folyamata, az egyedül végzett munka magányát nem könnyű elviselni. Átadni a felhalmozott tudást pedig nem egyszerű és nincs is megfelelő jelentkező. Ez Károly egyik legnagyobb bánata.
- Egy lányom van, és az unokáim is lányok. A késművesség pedig férfiszakma. A megszerzett ismeretanyagot továbbadni nehéz, mert készség, képesség, és megfelelő érzék is kell hozzá. Szükséges egy bizonyos stílus, forma- és vonalvezetés, szakmai tudás. Én sem lennék jó hegedűművész – mondja a késkészítő.
– Rég elváltam, azóta egyedül élek. Mindhárom unokám kislány. A legfiatalabb egy hónapos, a középső 2,5 éves, míg a legnagyobb 4,5. Ők jelentik számomra a legnagyobb örömet. Más hobbim nincs. Ha nincs más tennivalóm, akkor pedig dolgozom. De ha belegondolok, akkor a legbüszkébb szakmailag arra vagyok, hogy mindent, amit elértem, összességében a semmiből építettem fel.
