A ledermedt képernyő
Az öreg, miután végzett a kertben a délutáni tennivalóval, bevonult a hátsó szobába, az ő nyugalom-birodalmába, ahol még a felesége se igen zavarja. Kézbe vette a távirányítót és a tévé felé bökött. De nem a jól ismert adó képe jött be: hangyák millióit látta nyüzsögni.
Nofene! Bökött megint egyet, jött a vaksötét, majd újabb bökés, és újabb hangyavonulás. Pár másodperc múlva pedig a képernyőt eluralta a nagy kékség.
Nem tudta mire vélni. Riasztotta ezermester cimboráját, akiről tudta, a boyler vízkőtelenítésétől a villanypásztor reparálásáig szinte mindenhez ért. Hátha ehhez is. Jött a szaki, távirányító kézbe, bökés, fejcsóválás. Elsőként a jelhozó kábelt szemlélte, de az illesztő a helyén. Követni kezdte a vezeték útját egészen föl, a padlásig, ahol a műholdas tányér felől a kábel a házba lép. Hosszas szöszmötölés, majd kiáltás: megvan! – és mutatta a gazdának a sérülést. Biztosan az ács volt – gondolta az öreg. Délelőtt járt nála a tetőmester, hogy az őszi esők előtt szerszámaival a hibákat kijavítsa, tán neki sikerülhetett egy rossz mozdulattal a tévét vakká-süketté tenni.
A cimbora elugrott kábelért, forrasztópákáért, az öreg meg leült a kisszobában, és bánatosan nézte a kék mezőt. Sosem volt igazán filozofikus alkat, így nem is jött rá a helyzet tanulságára: arra, hogy milyen megnyugtató ezekben a percekben tévét nézni. A képernyőn ugyanis az állandóság sugallata. A mozdulatlanság ígérete. Ezen az „adáson” nem kell töprengeni, nem késztet erőfeszítésre, nem fáraszt és nem izgat fel. Úgy, ahogy van, a nyugalmat árasztja. Ha az unoka betévedne a szobába, nem kellene kikapcsolni, védve őt, nehogy olyat lásson, amihez még kicsi. Elbambulva nézte, nézte hosszan a készüléket. Eszébe se jutott, hogy az egyszerűségében is megkapó tévés produkciót látja: magát a teljességet, a tökéletes összhangot. A képélesség hibátlan, nincs tónusdifferencia, a színhelyességgel sincs semmi baj, a nagy kékség állandó, mással össze nem téveszthető. És ebben a műsorban csak ez kap szerepet.
Két óra múlva végzett az ezermester. És élettel telt meg a képernyő. A gazda számára megváltás volt ez a kétórás szilencium, a sanyarú nélkülözés után. Más olvasatban persze ez százhúsz perc nyugalom – de ő ebbe bele se gondolt. Azon töprengett, a kedvenc szappanopera milyen új fordulatait szalaszthatta el. Amit azért soha nem tudott életvalóságként értelmezni.
Sándor András – igen, „az” a Sándor András, az ötvenes években Sztálinvárosba száműzött író, ’56 októberének egyik kulcsfigurája – írta majd’ fél évszázaddal később, a kereskedelmi tévék térnyerésekor egy jegyzetében: „Bakkarát és rulett izgalma a hajószalon levegőjében, táncforgatag a hajó nagytermében, rikoltoz a zene, s fürge riporterek jegyzetelnek, leadnak, sugároznak a nagyon fontos dolgokról, amelyek ezen a fényes óceánjárón történnek.” Az öreg ezen a napon két órán át nélkülözte a „fényes óceánjáró” eseménykrónikáját. Amely neki, a dolgos embernek nem volt több: épp csak a munka utáni pihentető mese.
A rovat további hírei: Kultúra
DSTV: gyermekkönyvtári forgatag
2025. máj. 03.
Mozgalmasság jellemezte a József Attila Könyvtár legutóbbi időszakát is, derül ki a DSTV összegzéséből. Az intézmény gyermekkönyvtárában például ismét kreatív délután várták az érdeklődőket: a húsvét és a tavasz alkalmából kézműves foglalkozással készülhettek a legifjabb könyvbarátok. Hangkép.
DSTV: Szoborváros I.
2025. máj. 01.
Különleges összeállítással jelentkezik a város születésnapjára időzítve a DSTV. A város köztéri szobrait veszik sorra, az első részben természetesen a városépítés hőskorában az utcákra, terekre került, mára a városkép meghatározó tényezőivé vált alkotásokra koncentrálva. Hangkép.
"... más világban szerettünk volna élni"
2025. ápr. 29.
"A Volt, L-múlt című könyvem 4. Sugárúti Fesztiválon történő bemutatása elé szánom ezt a kis ajánlót – szeretettel várva mindenkit egy csipetnyi múltidézésre, régi történetekre, az elmúlt város utcáin történő barangolásra." Tóth István vendégposztja.
DSTV: ünnepeltek a versbarátok
2025. ápr. 29.
Szép közösségi eseményről számol be a DSTV összeállítása. Verssel, dallal, szép szavakkal ünnepelte a magyar költészet napját a Versbarátok Klubja, a jó hangulatú felolvasóestnek az MMK színházerme adott otthont az ünnepre időzítve. Hangkép.
Gondolatébresztő tárlattal készültek
2025. ápr. 28.
Újabb időszaki kiállítását nyitotta meg a Magyar Papírmúzeum. A konferenciával egybekötött megnyitón három eseményt ötvöztek: a már említett időszaki kiállítás mellett két rendkívüli gyűjteménynek is otthont ad az intézmény.
DSTV: versekkel versengtek a Vasváriban
2025. ápr. 28.
Szép hagyományt folytatott a Vasvári iskola közössége a közelmúltban, derül ki a DSTV összegzéséből. Az intézmény idén is nagyszabású versmondó versennyel ünnepelte a magyar költészet napját. Hangkép.
DSTV: húsvéti készülődés a múzeumban
2025. ápr. 27.
Az Intercisa Múzeum is ünnepi foglalkozásra csalogatta a vendégeket húsvét előtt, derül ki a DSTV összegzéséből. A gyerekek és a felnőttek is kreatívan kapcsolódhattak be a készülődésbe, apró ajándékok és díszek készítése is szerepelt a kínálatában. Hangkép.