Örök iskolaeszmény

2016. szeptember 10. (szombat) 9:07 - Várkonyi Balázs

Megyek hazafelé. A kis facsoportnál valamit észreveszek: egy iskolatáska púposodik ki a földből. Aztán látom, van hozzátartozó gyerek is, a szomszéd kis csibésze, okos, jóravaló srác. Hasal a fűben, hátán a táskája, én nézem őt, ő meredten néz valamit, előtte kölyökmacska, az meg egy feketerigót bámul.

Mindenki erősen koncentrál, csak a rigó az, aki ránk se hederít, egykedvűen vizsgálgatja, amit talált. A kismacskát még nem tartja ellenfélnek, az embert megszokta. Végez a „valamivel”, odébb áll, mi is indulunk. A kis szomszéd kérdi, tudom-e, hogy inkább csak a városokban marad télire a rigó, Olaszországban telel a többség. Szeptember az indulás ideje.

A fiú most lépett az ötödikbe, tudakolom, hogy ízlik az iskola, jó – mondja tömören, gondoljak, amit akarok. De fölcsillan a szeme, amikor az új osztályfőnökről beszél. Fiatal, kedves, és nem „nyaggatós” – jellemzi. Képzeljem el – folytatja –, arra biztatja a gyerekeket, hogy a suliban legyenek alaposak, s akkor otthon már fölösleges tanulni. Csakhogy ehhez ész is kell – összegez.

Előző nap a közösségi portálon bukkantam egy szülő írására, a kisiskolás gyermeke tanárnőjének levelét idézte. „Kedves Szülők! Remélem a nyári szünetben a gyerekek és Önök is ki tudták pihenni magukat! Bízom benne, hogy az idei tanévet jó hangulatban kezdjük, és  így is zárjuk! Ám ehhez az Önök segítsége is szükséges. Két dolgot kérnénk, amit egész évben szem előtt kell tartani ahhoz, hogy a gyerekük szeressen iskolába járni, és ne rettegjen:

Ne méricskéljék őket! Soha ne mások eredményeire legyenek kíváncsiak, hanem a saját gyerekükére! Ne hasonlítgassák őket a többiekhez!

Ne tanuljon otthon! Az iskolában mindent igyekszünk elvégezni, hisz itt vannak 4 óráig. Ha valaki valamiért nem lett készen, azt külön jelezzük a szülőknek. Tanulás helyett otthon  beszélgessenek vele, ha tévézik, lehetőleg olyat nézzen, amiből hasznos dolgot tanul, olvasson, sokat mozogjon! Vonják be őket az otthoni munkákba, legyenek kisebb faladatai, ami a felelősségérzetüket erősíti. Ezek sokkalta hasznosabbak, mintha leülne az íróasztalához!

Nem akarjuk megnyomorítani a gyerekeket az extra elvárásokkal, viszont szeretnénk felkelteni az érdeklődésüket, és megismertetni őket az ismeretszerzés örömével. Így sok egyéni gyűjtőmunkára adunk majd lehetőséget. Ezek nem leszek kötelezőek!”

Rokonszenves cél, okos program – elhivatott pedagógust sejtet, akire illik Németh László vallomása: a nagy író-tanár úgy fogalmazott, azért pedagógus, hogy „nagy vigyázattal, csendben” csiszolja kristályba a nyers gyémántot; a gyermeki elmét.

1945-46-ban, a háborút ki sem heverve rendkívüli nehézségekkel működött az iskola Pentelén. A gyerekek jó része hideg teremben, téglára rakott deszkákon ült, az írólapot is tégla tartotta. Az alulfizetett tanítók tették a dolgukat. Csaplovics József tankerületi főigazgató szavai szerint a tantestület „… rendkívüli gazdasági elesettségében is megőrizte az igazi nevelő emelkedett szellemiségét.”

Az iskola örök. Az iskolaeszmény is.

A rovat további hírei: Napraszóló

A sztálintalanítás útja

A sztálintalanítás útja

2019. október 20. (vasárnap)

1950 tavaszának eufóriájától ’56 komor őszéig eljutni Újvárosban nem volt oly nehéz. Először is a „nép ellenségével” való leszámolást kellett tökéletesíteni. Megtörtént: a helybéli kisipar jószerével felszámolva, a kulákbélyegek a módosabbakra illően ráütve, földjeik, házaik, gazdaságaik hiánytalanul rekvirálva, a hangadók elűzve, a veszélyes egyedek internálva, a gyanús elemek kitelepítve, asszonyostól, gyerekestől, ahogy kell.

Sarkamban öt év

Sarkamban öt év

2019. október 06. (vasárnap)

Emlékszem, akkor is szép őszi nap volt. Megérkeztem Dunaújvárosba. Új feladatra szegődtem. Ez avval is járt, hogy emléktáram porosodó darabjait ki kellett tisztogatnom. Mert sok idő telt el azóta, hogy a városhoz valami módon közöm volt: barátok, meghívások, hétvégi szeánsz egy szamizdatindítás okán – alkalom a kapcsolatépítésre. Aztán az idő másfelé sodorja a szereplőket.

Bözsi néni a Delikáteszben

Bözsi néni a Delikáteszben

2019. szeptember 29. (vasárnap)

A raktáros asszony, Börzseyné határozott léptekkel tartott a „Rómaiban” az egyik kövérház felé. Ott nyílott meg a Delikátesz bolt. Először nem tudta azonosítani a delikátesz-miféleséget, de az igen olvasott Dani kolléga fölvilágosította: finomságok üzlete, különlegességek boltja. Bár ő a szokásos kenyér-vaj-tej-párizsi beszerzőútjaira volt hitelesítve – semmi luxus, csak ami az egyszerű munkásasszonynak kell –, most mégis úgy gondolta, neki is kijár valami finomság.

Nagyné kapavágása

Nagyné kapavágása

2019. szeptember 22. (vasárnap)

A nevezetes eseményre, az ünnepélyes kapavágásra 1956 kora őszén került sor. Egészen pontosan szeptember 19-én. Várostörténeti jelentősége volt! Valóban az, hiszen egy új ipari létesítmény, a szalmacellulózgyár építésének előhírnöke volt. Az pedig munkahelyeket teremtett, s nem mellékesen Újváros presztízsét erősítette.

A nullává nem lett ember

A nullává nem lett ember

2019. szeptember 15. (vasárnap)

Mi a csuda lehet egy ajtón a házmester-luk? Aztán miféle a bagolyműszak? Emlékszem, először csak a türelmetlen kíváncsiság vezetett, hogy végére járjak, mit rejtenek e szavak. Aztán rájöttem: a könyv, amelyet olvasok, sokkal több nyelvi fordulatot kínál föl, mintsem hogy leragadhatnék egyes szavakon.

Szembejött a véletlen

Szembejött a véletlen

2019. szeptember 08. (vasárnap)

Már a jövő sem a régi. Ezt a bizarr mondatot Géza préselte ki magából, miután szerelmi bánatának borús részleteit megosztotta ismerősével a sarki presszóban. Az ismerős csak bólogatott. Közben azon eszelt, vajon a nem túl olvasott Géza hogyan talált ki ilyen különös bölcsességet.

Szomjoltó közkutak

Szomjoltó közkutak

2019. szeptember 01. (vasárnap)

Az újságoshoz tartottam. Kerülővel, ahogy máskor is. Mehettem volna rövidebb úton, de akadt egy különös, parancsoló szempont: csak azért választottam azt az irányt, hogy útba ejtsem az iskolát, ahol a gyerekeim töltik napjaikat.