Örök iskolaeszmény

2016. szeptember 10. (szombat) 9:07 - Várkonyi Balázs

Megyek hazafelé. A kis facsoportnál valamit észreveszek: egy iskolatáska púposodik ki a földből. Aztán látom, van hozzátartozó gyerek is, a szomszéd kis csibésze, okos, jóravaló srác. Hasal a fűben, hátán a táskája, én nézem őt, ő meredten néz valamit, előtte kölyökmacska, az meg egy feketerigót bámul.

Mindenki erősen koncentrál, csak a rigó az, aki ránk se hederít, egykedvűen vizsgálgatja, amit talált. A kismacskát még nem tartja ellenfélnek, az embert megszokta. Végez a „valamivel”, odébb áll, mi is indulunk. A kis szomszéd kérdi, tudom-e, hogy inkább csak a városokban marad télire a rigó, Olaszországban telel a többség. Szeptember az indulás ideje.

A fiú most lépett az ötödikbe, tudakolom, hogy ízlik az iskola, jó – mondja tömören, gondoljak, amit akarok. De fölcsillan a szeme, amikor az új osztályfőnökről beszél. Fiatal, kedves, és nem „nyaggatós” – jellemzi. Képzeljem el – folytatja –, arra biztatja a gyerekeket, hogy a suliban legyenek alaposak, s akkor otthon már fölösleges tanulni. Csakhogy ehhez ész is kell – összegez.

Előző nap a közösségi portálon bukkantam egy szülő írására, a kisiskolás gyermeke tanárnőjének levelét idézte. „Kedves Szülők! Remélem a nyári szünetben a gyerekek és Önök is ki tudták pihenni magukat! Bízom benne, hogy az idei tanévet jó hangulatban kezdjük, és  így is zárjuk! Ám ehhez az Önök segítsége is szükséges. Két dolgot kérnénk, amit egész évben szem előtt kell tartani ahhoz, hogy a gyerekük szeressen iskolába járni, és ne rettegjen:

Ne méricskéljék őket! Soha ne mások eredményeire legyenek kíváncsiak, hanem a saját gyerekükére! Ne hasonlítgassák őket a többiekhez!

Ne tanuljon otthon! Az iskolában mindent igyekszünk elvégezni, hisz itt vannak 4 óráig. Ha valaki valamiért nem lett készen, azt külön jelezzük a szülőknek. Tanulás helyett otthon  beszélgessenek vele, ha tévézik, lehetőleg olyat nézzen, amiből hasznos dolgot tanul, olvasson, sokat mozogjon! Vonják be őket az otthoni munkákba, legyenek kisebb faladatai, ami a felelősségérzetüket erősíti. Ezek sokkalta hasznosabbak, mintha leülne az íróasztalához!

Nem akarjuk megnyomorítani a gyerekeket az extra elvárásokkal, viszont szeretnénk felkelteni az érdeklődésüket, és megismertetni őket az ismeretszerzés örömével. Így sok egyéni gyűjtőmunkára adunk majd lehetőséget. Ezek nem leszek kötelezőek!”

Rokonszenves cél, okos program – elhivatott pedagógust sejtet, akire illik Németh László vallomása: a nagy író-tanár úgy fogalmazott, azért pedagógus, hogy „nagy vigyázattal, csendben” csiszolja kristályba a nyers gyémántot; a gyermeki elmét.

1945-46-ban, a háborút ki sem heverve rendkívüli nehézségekkel működött az iskola Pentelén. A gyerekek jó része hideg teremben, téglára rakott deszkákon ült, az írólapot is tégla tartotta. Az alulfizetett tanítók tették a dolgukat. Csaplovics József tankerületi főigazgató szavai szerint a tantestület „… rendkívüli gazdasági elesettségében is megőrizte az igazi nevelő emelkedett szellemiségét.”

Az iskola örök. Az iskolaeszmény is.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros! 

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!