A városkép-szabász

2016. október 29. (szombat) 17:51 - Várkonyi Balázs

Pentelére érkezett. Dolga végeztével Dunaújvárosból távozott. Közben Sztálinváros volt a főműve – már ami a városképet illeti. A hajdani főépítész keze nyomát most már örök időkig őrzi a település.

Weiner Tibor éppen 110 éve, 1906. október 29-én született Budapesten. Építész, várostervező, egyetemi tanár, folyóirat-szerkesztő. És világjáró. Legalábbis amíg nem tévedt Dunapentelére. Attól kezdve halálig hű maradt a városhoz.

A József Műegyetemen diplomázott 1929-ben. Még abban az évben a már világhírnevet szerzett német építész, a Bauhaus alapítója, Walter Gropius meghívására részt vett egy frankfurti szakmai kongresszuson. Tehetségét elismerve a neves dessaui Bauhaus-intézetbe hívták, ahol a svájci urbanista, Hans Emil Meyer tanítványa lett. Amikor Meyert 1931-ben kiutasították Németországból, mesterét követve Weiner Tibor is a Szovjetunióba ment. Baku és Taskent építésében vett részt, várostervezőként tevékenykedett, és a moszkvai metró is viseli sajátos stílusjegyeit.

A sztálini tisztogatás elől a külföldi építészeknek menekülniük kellett, így 1937-ben Párizsba vezetett az útja. Két év ottani munka után Chilébe utazott, magántervezőként működött és Santiago egyetemén tanított. 1948-ban az újjáépítés feladata hazavonzotta szülőföldjére. Minisztériumi tisztviselő lett, majd 1950-ben az „első szocialista város” tervezésének feladatával Pentelére küldték.

Itt teljesedtek ki várostervezői álmai. Igaz, nem ment ez feszültségek nélkül: a funkcionalizmus elkötelezettjeként, a bauhaus-stílus képviselőjeként nem tudott teljes lélekkel azonosulni az elvárással – a pusztán szocreál igényekkel. Szerencsére! Így az uralkodó építészeti divat sajátos, a moszkvai megalomániának ellentmondó, emberi léptékű változatát sikerült megvalósítania. A város későbbi főépítésze, Páli Zsuzsanna szerint Weiner az építészet és a társművészetek egységét valósította meg, amelyben a köztéri szobrok, a házak ornamensei, a nem öncélú díszítő elemek egységet képeznek. S az sem közömbös, hogy karnyújtásnyira vannak a boltok, a gyermekintézmények, a játszóterek, vagy épp a komfortérzést adó szabadtéri porolók is.

Weiner Tibor azt vallotta: a szocreálnak az emberről való gondoskodás elvét kell szimbolizálnia, de a XIX. századi építészeti klasszicizmus stílusjegyei alkalmazásával. Ettől olyan különleges az újvárosi „emberközpontú szocreál”. A város védjegye…

A rovat további hírei: Mesél a múlt

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros! 

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!