A városkép-szabász

2016. október 29. (szombat) 17:51 - Várkonyi Balázs

Pentelére érkezett. Dolga végeztével Dunaújvárosból távozott. Közben Sztálinváros volt a főműve – már ami a városképet illeti. A hajdani főépítész keze nyomát most már örök időkig őrzi a település.

Weiner Tibor éppen 110 éve, 1906. október 29-én született Budapesten. Építész, várostervező, egyetemi tanár, folyóirat-szerkesztő. És világjáró. Legalábbis amíg nem tévedt Dunapentelére. Attól kezdve halálig hű maradt a városhoz.

A József Műegyetemen diplomázott 1929-ben. Még abban az évben a már világhírnevet szerzett német építész, a Bauhaus alapítója, Walter Gropius meghívására részt vett egy frankfurti szakmai kongresszuson. Tehetségét elismerve a neves dessaui Bauhaus-intézetbe hívták, ahol a svájci urbanista, Hans Emil Meyer tanítványa lett. Amikor Meyert 1931-ben kiutasították Németországból, mesterét követve Weiner Tibor is a Szovjetunióba ment. Baku és Taskent építésében vett részt, várostervezőként tevékenykedett, és a moszkvai metró is viseli sajátos stílusjegyeit.

A sztálini tisztogatás elől a külföldi építészeknek menekülniük kellett, így 1937-ben Párizsba vezetett az útja. Két év ottani munka után Chilébe utazott, magántervezőként működött és Santiago egyetemén tanított. 1948-ban az újjáépítés feladata hazavonzotta szülőföldjére. Minisztériumi tisztviselő lett, majd 1950-ben az „első szocialista város” tervezésének feladatával Pentelére küldték.

Itt teljesedtek ki várostervezői álmai. Igaz, nem ment ez feszültségek nélkül: a funkcionalizmus elkötelezettjeként, a bauhaus-stílus képviselőjeként nem tudott teljes lélekkel azonosulni az elvárással – a pusztán szocreál igényekkel. Szerencsére! Így az uralkodó építészeti divat sajátos, a moszkvai megalomániának ellentmondó, emberi léptékű változatát sikerült megvalósítania. A város későbbi főépítésze, Páli Zsuzsanna szerint Weiner az építészet és a társművészetek egységét valósította meg, amelyben a köztéri szobrok, a házak ornamensei, a nem öncélú díszítő elemek egységet képeznek. S az sem közömbös, hogy karnyújtásnyira vannak a boltok, a gyermekintézmények, a játszóterek, vagy épp a komfortérzést adó szabadtéri porolók is.

Weiner Tibor azt vallotta: a szocreálnak az emberről való gondoskodás elvét kell szimbolizálnia, de a XIX. századi építészeti klasszicizmus stílusjegyei alkalmazásával. Ettől olyan különleges az újvárosi „emberközpontú szocreál”. A város védjegye…

A rovat további hírei: Napraszóló

Nagyné kapavágása

Nagyné kapavágása

2019. szeptember 22. (vasárnap)

A nevezetes eseményre, az ünnepélyes kapavágásra 1956 kora őszén került sor. Egészen pontosan szeptember 19-én. Várostörténeti jelentősége volt! Valóban az, hiszen egy új ipari létesítmény, a szalmacellulózgyár építésének előhírnöke volt. Az pedig munkahelyeket teremtett, s nem mellékesen Újváros presztízsét erősítette.

A nullává nem lett ember

A nullává nem lett ember

2019. szeptember 15. (vasárnap)

Mi a csuda lehet egy ajtón a házmester-luk? Aztán miféle a bagolyműszak? Emlékszem, először csak a türelmetlen kíváncsiság vezetett, hogy végére járjak, mit rejtenek e szavak. Aztán rájöttem: a könyv, amelyet olvasok, sokkal több nyelvi fordulatot kínál föl, mintsem hogy leragadhatnék egyes szavakon.

Szembejött a véletlen

Szembejött a véletlen

2019. szeptember 08. (vasárnap)

Már a jövő sem a régi. Ezt a bizarr mondatot Géza préselte ki magából, miután szerelmi bánatának borús részleteit megosztotta ismerősével a sarki presszóban. Az ismerős csak bólogatott. Közben azon eszelt, vajon a nem túl olvasott Géza hogyan talált ki ilyen különös bölcsességet.

Szomjoltó közkutak

Szomjoltó közkutak

2019. szeptember 01. (vasárnap)

Az újságoshoz tartottam. Kerülővel, ahogy máskor is. Mehettem volna rövidebb úton, de akadt egy különös, parancsoló szempont: csak azért választottam azt az irányt, hogy útba ejtsem az iskolát, ahol a gyerekeim töltik napjaikat.

1526, úton a végzet felé

1526, úton a végzet felé

2019. augusztus 25. (vasárnap)

Laji, a kanászlegény megállt. Erősen fülelt. Mintha morajlana valami a távolban. De hogy mi, abban dűlőre nem jutott, így aztán ostorával csapott egyet, és a kesedisznóival indult a kövérebb fű irányába.

Ünnepidőben

Ünnepidőben

2019. augusztus 19. (hétfő)

Jól van, fiam, nem haragszunk, nem haragszunk. – Mi sem, felség, mi sem, felség. Egy fordulat a király és a furfangos juhász párbeszédéből. Az eltüsszentett birodalom című mesejátékban figyelt föl rá a keresztfiam. Nem hagyta nyugodni a dolog: ilyen pimaszul lehetett beszélni egy királlyal?

Délidő, éjsötét

Délidő, éjsötét

2019. augusztus 11. (vasárnap)

Akkor is nyár volt, augusztus. Ifjúkora élményeinek színhelyén csatangoltak a barátokkal. A Lápastói-dűlőben leültek az évszázados csőszharang tövébe. Hallgattak. Fullasztó meleg volt.