Semmi nem jellemez jobban egy érembörzét, mint a nyüzsgő, pergő érdeklődés és a felhozatal sokszínűsége: érmek, plakettek, újságok, pénzérmék, bélyegek, könyvek.
Hatalmas érdeklődés mellett rendezte meg városunkban, a Vasvári iskolában a Berán Lajos Éremgyűjtők Egyesülete a numizmatikai börzét.
Nagy József, a Magyar Éremgyűjtők Országos Szövetségének főtitkára is jelen volt a találkozón. A zsúfolásig megtelt tornatermében közel fél ezren fordultak meg hétvégén. A tizenhat éve főtitkári tisztséget betöltő Nagy József elismeréssel szólt a vidékkel való kapcsolattartásról is.
- Azért járok mindenhová, hogy elmondják a problémáikat, érdeklődésüket kielégítsem, tanuljanak a történelmi hátterekről, ami egy-egy gyűjtött anyagra vonatkozik. Látom, hogy működnek. Sokféle, értékes és értéktelen anyagokat talál az ember egy-egy börzén, ahová szinte minden városból eljönnek, Székesfehérvártól Csepelen át Szegedig. Ha kimarad egy börze, már szólnak érte. Az élményt egy gyűjtőnek mindig az jelenti, hogy megtalál valamit, megszerzi, nézegeti. Magam is hozzájuthattam néhány szép darabhoz a pályafutásom alatt. A föld mindig rejt valamit. Legjobban a fémkeresősök tudnák ezt megmondani, akik bejönnének közénk, de nem engedem, mert nem tartom helyesnek. Ez hivatalosan sincsen engedélyezve egyértelműen. Mi leginkább a tudományos numizmatikával vagyunk kiváló kapcsolatban és a múzeumokkal. Sajnos, a fiatalok körében egyre ritkábban találkozom azokkal, akiket érdekel ez a gyűjtés. Bár költséges hobbi, azért idővel nagy-nagy élményeket okoz. Most is mondtam nekik, gyűjteni kell. Én a háború után kezdtem, begyűjtöttem a pengőket, elraktam, majd húsz év múlva előkerült, amikor megállapodtam, így indult fokozatosan.
Makrai Sándor, a helyi egyesület titkára hasonló elszántsággal és óriási történelmi érdeklődéssel kezdte a gyűjtést:
- A kezdetekkor anyagilag rosszul álltunk, és csak nézegettük a tehetősebbek által gyűjtött rádiókat, fényképezőgépeket. Aztán ahogy idősödik az ember, rendeződik a család, és akkor jön meg a gyűjtőszenvedély. Azt ajánlom a fiataloknak, hogy mindenképpen szerezzenek elméleti ismereteket, tanulják a történelmet, az anyagismeretet, legyen gyűjtési kedvük. Ismerjék meg a társtudományokat is. Én egy francia ezüst ötfrankossal kezdtem a gyűjtést a hetvenes években. A mai napig azokat a kellemes emlékeket idézi, amik akkor a fiatalságommal együtt jártak. Ha nem is vastag a fiatalok zsebe, de tanulással alapozzák meg a jövőt, s mindenképpen tudják majd azt hasznosítani. Az ember élete végéig tanul a gyűjtéssel.
