Hatvan évvel ezelőtt, e napon Újvárosban megbénult a tömegközlekedés: a buszvezetők sztrájkba léptek. A megállókban hiába várakozó, átfagyott emberek azt hitték, hogy a hideg miatt lerobbantak a járművek.
Később aztán szájról járt a hír, és hamarosan az egész város tudta, hogy mi történt. Az akció persze nem érte teljesen váratlanul az embereket. A megszállókat, a Kádár-kormányt övező ellenszenv a többséget szolidárissá tette azokkal, akik a csöndes ellenállásnak ezt a formáját választották. A november 14-én a vasműben kezdődött és két hétig tartó munkabeszüntetés követőkre talált: decemberben a kertészeti vállalat dolgozói tagadták meg a munkát, majd 12-én a MÁVAUT sofőrjei szálltak le a buszokról.

A novemberi vasmű-sztrájkot szervező munkástanács ügyelt arra, hogy a városlakók életét ne tegyék elviselhetetlenné, ezért az áramellátást, a lakások vízszolgáltatását és fűtését biztosító erőművet folyamatosan működtették. A kokszoló is termelt, de szigorúan csak a háztartásokban használható anyagot állítottak elő. A sztrájkot két hét után felfüggesztették ugyan, de a változatlanul meglévő elégedetlenséget mutatja, hogy a munkásoknak csak a négyötöde vette fel a munkát, a többiek vállalták az ellenállás kockázatát. Egy-egy kisebb, részleges munkabeszüntetés aztán később is rendre előfordult.
Amikor 12-én, a sofőrsztrájk kirobbanása napján a közlekedési dolgozókkal való szolidaritásra, általános unkabeszüntetésre szólított fel a forradalmi munkásküldöttek egyike, Kormányos Antal, azonnal letartóztatták. Sebtiben megszervezték a buszvezető-utánpótlást – karhatalmistákat, pufajkásokat ültettek a volán mögé. A botcsinálta buszvezetők persze nem tudták pótolni a profikat. Kisebb balesetek történtek, némelyik busz működésképtelen lett, és jó néhány járat rendre kimaradt. A tömegközlekedés a legnehezebb időben, a fagyban és az ünnepi készülődésben akadozott, épp hogy sikerült elkerülni a teljes közlekedési káoszt. Csak karácsonyra alakult ki ismét a megszokott menetrend.

