Ha eljön Rák Jóska

Valamikor 1990 környékén járunk Felsőfaluban, Budapesttől jó messze. Nincsenek már elvtársak, nincs már olyan, hogy április negyedike, de az áskálódás, helyezkedés, meg az egyszerű népek hétköznapi gondjai két kocsmázás között azért megmaradtak. Pálos Pityu (Pataki Ferenc), a jelenlegi polgármester és Büki Lajos (Őze Áron), egykori tsz-elnök gyanúsan jól jöttek ki a rendszerváltás okozta kavarodásból és most elhatározzák, hogy kiemelik a többi falu közül otthonukat és előadnak egy színdarabot. A Hamletre esik a választásuk, de a nem túl csavaros észjárású helyiek kedvéért egy leegyszerűsített változatot próbálnak, miközben a címszereplő Rák Jóska (Jászberényi Gábor) a való életben is hasonló áskálódással kénytelen szembenézni, mint az általa alakított hős.

A két sztori összemosódik, ami lehetőséget ad arra, hogy Hamlet történetén keresztül lássuk a kilencvenes évek magyar valóságát olyan karakterekkel, akik sokaknak ismerősek lehetnek abból az időből. Éppen ezért elsősorban a tizennégy év feletti korosztálynak ajánljuk a darabot, afölött viszont mindenképpen. Háy János író szövegei frappánsak és pergősek, és ami a legfontosabb, természetesnek hangzanak, nem pedig erőltetettnek, ráadásul a káromkodással sem finomkodik, így sokkal életszerűbbek és poénosabbak is lesznek a dialógusok. A szereplők közül mindenkin látni, hogy élvezi a darabot és örömmel élik bele magukat a szerepükbe. Közülük is kiemelkedik Őze Áron, aki Claudius király megfelelőjét alakítja, és aki lubickol a szemétláda, köpönyegforgató kéjenc szerepében a rémes, párducmintás, gumicsizmájában, akiről természetesen később kiderülnek a mocskos dolgok is a falusiak előtt.