2017-es „kerek” évfordulóinkat számba vevő sorozatunk záró darabjában visszapillantunk két jeles sportoló hölgy egykori sikereire és pályafutására. És megemlékezünk a koncertjáró fiatalok hajdani bálványáról, a különös sorsú énekesről.
Szépség és elegancia örökös bajnoka
1996, Kalocsa. Szenior tornászok versenye zajlik. A szpíker bekonferálja a rajtsorban következőt, s jellegzetes tornászbevonulással jön egy filigrán hölgy. A közönség felszisszen. Jó évtizede, hogy utoljára látták, mégis, a kalocsai versenyen épp úgy néz ki, mint legutóbb, a budapesti világbajnokságon; pedig annak már tizenhárom éve.
És Óvári Éva tényleg nem sokat változott! Igaz, ’96-ban már nem 39 kiló súlya, mint az első sikereikor, nem is olyan gyermeki az arca, mint volt 17 évesen, az 1979-es EB idején – de kétszer annyi évével is igazi tornászalkatú, arisztokratikus eleganciájú, és szép (ja persze, nem véletlenül választották meg a dunaújvárosi lányt a ’83-as világbajnokság legszebb tornásznőjének). És nem mellesleg: annyi idő elteltével is fantasztikus a tudása!
1962-ben született. Gyermekévei szinte a tornacsarnokban teltek. És a bájos kis csitri a kirobbanó tehetségével helyet követelt magának az 1976-os montreali olimpia válogatott keretében. Az újvárosi kislány 14 évesen negyedik helyezést szerzett társaival. Ezernyi sportoló álmodik az első olimpiáján ilyen sikerről. Az internetes tornász világfórumon a fotója alatt a gazdag eredménylista, ezzel a nyitó mondattal: Óvári Éva a legfiatalabb magyar versenyző volt az 1976-os olimpiai játékokon.
Jött 1978, és a világbajnokságon a magyar sportszeretők kedvence már egyéniben lett a világ negyedik legjobbja. Csodás gerendagyakorlatának videofelvétele a mai napig a világhálón kering. És még nem volt vége: 1979 – a Magyar Nemzetközi Bajnokság győztese. 1980, Moszkva – újabb olimpiai helyezés, a magyar csapat tagjaként ötödik. Aztán elkezdi az egyetemet is. A kettő együtt soknak tűnik, de három évig még elbír vele. A budapesti világbajnokság utáni évben aztán becsukja maga után a tornacsarnok ajtaját. Sikeremberként búcsúzott. Fiatalok példaképe maradt.
A nevét sportuszoda őrzi tovább
A legendás búvárúszó, Gurisatti Gyula 1994-ben az Év Sportolója lett tájékozódási kategóriában, míg az uszonyosok között a mindössze 18 éves feltörekvő tehetség, Savanya Norbert érdemelte ki a címet. Két korosztály – két nagyszerű sportember. Gurisatti már világbajnok, Savanya még csak eztán lesz világelső. És milyen a sors – ugyanabban az évben, karácsony előtt érkezett a sportágat megrázó hír: a búvárúszás másik nagy alakja, legendája, első magyar világbajnoka, Fabó Éva feladta az életküzdelmet. Önként lépett át a túloldalra…
Istenem, hány nagyszerű sportolóval megtörtént, hogy minden nagy erőpróbában helytálltak, aztán a civil élet bajaival nem bírtak. Sokszor megesik – mondja a sportpszichológus –, hogy egy bajnok, egy sikerember a civil életbe visszatérve válságba kerül, mert nem talál új célt.
1994 után tizenhat évvel a sokszoros világbajnok, Savanya Norbert is hasonló utat választott, mint Fabó Éva. Tragédiájuk üzenete: a mindent nehézséget vállaló, küzdésre termett sportoló lelke is sebezhető.
Egy netes fórumon gyermekkori barátnője emlékezik Évára. Egy különös mondatot is leír: „Láttam rajta, hogy ő sem tud megküzdeni a dicséretekkel”. Igen, van, hogy az elismerés épp annak teher, aki kapja… De olvassunk bele a visszaemlékezésbe!
„Osztálytársam volt 8 éven át. Már tiniként sok versenyt megnyert, míg mi itthon uncsiztunk a legvidámabb barakkban, ő ki tudott menni Kanadába is a sport segítségével. Igaz, az uszodákon kívül sokat nem látott ő sem külföldből. Emlékszem, nagyon szerény, kedves csaj volt. A nagyszülei nevelték fel.
Évával mindig megvártuk egymást az utcájuk bejáratánál, együtt mentünk a suliba és hazafelé is. Sosem beszéltünk sikerről, dicsőségről. Fiúkról beszélgettünk, filmekről, álmokról. Mindig megkérdeztük és meghallgattuk, mit álmodott a másik.. És én nem úgy tekintettem rá, mint híres búvárúszóra, hanem, mint egy okos értelmes, érzelmes csajra, aki egyívású velem, hasonló gondolatai vannak, és hasonló félelmei az élettől.”
A kedves, tehetséges, sikeres Fabó Éva neve az újvárosi uszodával él tovább. És sporttársai, tisztelői szeretetével…
Neki ezt pörgette ki az élet…
Ötvenöt éve, 1962-ben megszületett egy újvárosi kisember. Senki nem sejtette, hogy egyszer majd tinédzserek tombolnak a koncerteken, ahol ő, Jeszenszky Béla Tibor, „Flipper Öcsi” áll társaival a pódiumon. Nagyon népszerű énekes, dalszerző, zenész lett.
Gyermekkorában csellózni tanult, dobolt. Nagyszerű mesterek, Sík Olga és Domahidy László tanították énekelni. 1982-ben a Hungária zenekar Aréna című albumának Flipper-slágerével robbant bele a könnyűzene világába. Tizenhat éves volt! A jóképű fiú azonnal a lányok kedvence lett. De nemcsak az övék – zenei intelligenciája, fölkészültsége általános elismerést váltott ki. Magánélete viszont nem volt zökkenők nélküli…
Fiatalon hagyta itt tisztelőit, barátait.
