Tizenhat név, Balázs Gézától Vigh Györgyig: Dunapentele egykori fiai, fogolytáborokban elhunyt, orosz földben nyugvó halottai. Némelyikükről tán hozzátartozóik se tudtak eddig semmi bizonyosat. Sorsukat illetően most egy lépéssel közelebb kerülhetünk az igazsághoz.
Köszönhetjük ezt annak, hogy a Gulág emlékévet záró tegnapi rendezvényen egy kivételes, több mint 66 ezer soros adatbázis „élesítése” történt a világhálón. Az Elhurcolva, távol a hazától címet viselő lista a ma megismerhető legteljesebb adattár azokról a szerencsétlen honfitársainkról, akiknek végzete a II. világháború során teljesedett be. Az adattárat az Orosz Föderációtól kapott hatalmas anyag, a roppant tömegű személyi adatlap fordítása, feldolgozása után a Honvédelmi Minisztérium a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közreműködésével tette nyilvánossá. Közleményük szerint „a nagyközönség számára immár elérhető weblap és keresőprogram ismerteti a második világháború szovjet hadifogolytáboraiban meghalt magyar hadifoglyok és internáltak nagy részének személyére, fogva tartására vonatkozó adatokat.” Két szó e mondatban hangsúlyos: nagy részének – hiszen teljes bizonyossággal tán sosem ismerjük meg minden áldozat sorsát. Akikről tudhatunk, adataikat itt érhetjük el: http://www.katonakagulagon.hu/
A listában 16 pentelei illetőségű ember nevére bukkantam. Van köztük, aki itt született, és van, aki máshol látta meg a napvilágot, de egykor a község polgára volt. A névsorban az első: Balázs Géza. Róla azt tudhatjuk meg, hogy 1917-ben született Pentelén. Korabeli lakhelye nem szerepel a személyi kartonon. Tizedesként szolgált. Alakulata, fogságba esésének ideje nem ismert. Az viszont igen, hogy az 5967-es számú fogolyként raboskodott a 260-as jelű oroszországi hadifogolytáborban. 1945. január 15-én vesztette életét. A tábori temetőben nyugszik.
Két Simon vezetéknevű dunapentelei áldozatra leltem: Péter és Pál ugyanabban az évben, 1914-ben született. Nem minden adat lelhető fel mindkettejükről – így csak találgatok: netán ikrek lehettek? Édesanyjuk neve nincs feltüntetve, az apai keresztnév csak egyiküknél szerepel – ez tehát nem adhat támpontot. Ám hogy sorsuk valamiképp összeköti őket, az bizonyos: mindkettőjüket Volszkban, az 1691-es hadifogolykórházban tartották fogva; és ugyanazon a napon, 1943. február elsején haltak meg. Pál végső nyughelye a kórházi temető. Lehet, hogy Péteré is – aki talán Pál ikertestvére volt…
