Rég terveztem, hogy írok róla. Mindig jött valami sürgősebb. De tán most sem hiábavaló, hogy szóljak arról, milyen példát adott sokaknak súlyemelősportunk első olimpiai bajnoka.
Amit minden fontos ismertető rejt: az arany mellett két olimpiai ezüstérmet is szerzett, hatszor volt világbajnok, tízszer pedig kontinensviadalon lett aranyérmes. Harmincötször javított világcsúcsot. Súlycsoportjában az időközben megszűnt nyomásgyakorlat örökös világrekordere. Nem volt más súlyemelő, aki tizennyolc éven keresztül a világ élvonalához tartozott volna.
Kivételes tehetségét jellemzi mindez. Lelkierejét, kitartását az is, hogy egyvégtében öt olimpián tudott rajthoz állni. És a legutolsón, harmincnyolc évesen is, sok fiatal, huszonéves erőembert megleckéztetett. Vagy a szerénységét ismerve így helyesebb: megelőzött. Pályafutása legnagyobb sikermérője: a nemzetközi szakszövetség neki ítélte a XX. század súlyemelője címet! Tehát a legnagyobb volt. Teljesítményben. Mert amúgy pehelysúlyban versenyzett. Apró ember, nagy szívvel. Meg erős akarattal. Csilla lánya ezt örökölte – tizenhatszoros Európa-bajnok lett.
Kitartás. Szorgalom. Hűség. Az életét jellemző fogalmak. A kis-nagy Bajnok Kecskemétről tizennégy évesen Tatabányára ment, mert megérintette egy kiváló vájár, Tajkov András szorgalompéldája. Bányásztanulónak állt. A szakmájában utolérhette volna a mintaképét; de a sportágában ő maga lett a mintakép. Az akaraterő, a munkaszeretet szimbóluma. És a hűségé. Versenyzőként és edzőként is örökre hű maradt városához, egyesületéhez. Ő – Földi Imre. Vasárnap óta már nincs velünk. Csak néhány nap, s hetvenkilenc éves lett volna…
És éppen a múlt hétvégén, amikor a szomorú hír elért – milyen az élet! – sorra jöttek az örömteli sporttudósítások.
Négy bajnoki érem a fővárosból – tudatta a Dunaújváros Online a Danubius tollaslabdázó csikócsapatának sikerét. A két Vagyóczki-csemete, Dávid és Roland, meg Nagy Bence rendezett éremszüretet az U13-as korosztályban az országos bajnokságon. Aztán jött az újabb remek hír, ezúttal a medencék irányából: Selmeci Levente iskolai világbajnok! A Dunaferr tehetsége az úszók világversenyén ugyancsak aratott. Az aranyérem mellé még egy ezüstöt és egy bronzot is begyűjtött. Hát, ha már ott volt…
Ezzel még koránt sincs vége! Sporttörténelmet írt Kovács Zsófia – így szólt a Kolozsvárról küldött tudósítás. A tornászcsoda az Európa-bajnokság női egyéni összetett versenyében ezüstérmet szerzett. Ő az első magyar lány, aki kontinensviadalon e versenyszámban ilyen előkelő helyen végzett. Szenzációs, káprázatos, fantasztikus – így tudatták a lapok a Dunaferr kiválóságának sikerét.
Az aranyéremtől csak egy hajszál választotta el: az utolsó pillanatig az élen állt. Ám a záró talajgyakorlat brit vetélytársának egy picivel jobban sikerült. Ha akkor az angol lány hibázik – gondolhatták sokan. Trenka János, Zsófi edzője viszont így gondolkodik: „Más kárán nem szeretnénk meggazdagodni.” Lám, tanítvány a mesterétől nem csak szaktudásból kap példát.
