Hatvan éve volt: megyei pártaktíva-értekezletet tartottak Fehérváron. A forradalmat vérbe fojtó hatalomnak minden egyes jó szó, elismerés, sikerjelentés úgy kellett, mint egy falat kenyér.
Nyilván ezt várták a pártvezetők a május 30-án zajlott értekezlet résztvevőitől, köztük a Vasmű delegáltjaitól is; annál inkább, mert a nehézipar zászlóshajójának termelése ’57 májusában – tehát még hét hónap múltával is – jócskán elmaradt az ’56 októberi szinttől. A sztrájkok, meg a munkások csöndes ellenállása megtette hatását…
Hiábavalónak bizonyult februárban Marosán György Dózsa moziban tartott nagy, lelkesítő beszéde, utána sem történt érdemi változás. A pártbürokraták a felzárkózás határidejét júniusban jelölték meg, de látszott: ez illúzió. A felső vezetés a vállalat irányítóitól várta a megoldást, ők viszont a párttól reméltek segítséget. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy abban az időben a vasmű csak kohászati félgyártmányokat termelt, hengerelt áru nem hagyta el az üzemet.
Nagy várakozás előzte meg az aktívaértekezleten Borovszky Ambrus vezérigazgató felszólalását. Az elvárt optimista helyzetjelentésből nem lett semmi. A szókimondó vezető nem kertelt, szavaival alaposan lehűtötte a kedélyeket. A városmonográfiában olvasható összefoglaló szerint Borovszky rámutatott a Dunai Vasmű akkori tényleges állapotára: „… a vállalat tervét nem teljesítette. Ez sajnos tény és hiba... Jelenleg olajjal, ócskavassal és érccel nincs úgy ellátva, hogy a kohászati üzemek kapacitását ki tudná meríteni. Ehhez még azt is meg kell jegyezni, hogy évi 400 millió forint ráfizetés van. A hiba az, hogy még nem tud gyártani egy olyan terméket, amely értékes, és ezt azért nem tudja produkálni, mert az a rész még nem készült el. A vasmű befejezése bizonyos mértékig halasztást kíván, mert azt a másfél milliárd forintot produkálni nem tudják.”
Miközben a gazdaság fölélesztése, ha erőlködve is, de zajlott, a hatalom a forradalom résztvevőnek felelősségre vonását gyorsított ütemben folytatta. Pentele felkelői viszonylag kis áldozattal megúszták. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya az ellenállásban és a harcban részt vettek közül 322 embert tudott azonosítani. Az ellenük indított eljárás mellett sok esetben arra is kísérletet tettek, hogy a büntetlenség felkínálásával kollaborálásra bírják őket. Minden erőfeszítésük ellenére kudarcot vallottak: háromszázhuszonkettő közül mindössze egy vállalta a hatalommal való együttműködést. Az ügynöki munkát. Vagyis a besúgást. Az árulást. A penteleiek példát mutattak.
