Mikler Roland: "Azt a fránya aranyérmet most már haza kell hozni!"

A Duna-Pent kézilabda egyesület sporttábort szervezett a fiataljai számára a Szalki-szigeten. A csapathoz ellátogatott, pontosabban hazalátogatott a dunaújvárosi születésű Mikler Roland, a Telekom Veszprém KC kapusa, akit nagy örömmel fogadtak a gyerekek. A közös fényképezkedés, játék közben interjút adott lapunknak a válogatott kézilabdázó, akit az előző szezonról és a nyári pihenéséről kérdeztünk.

- A Magyar Kupában első helyezést értetek el, miután az örök rangadón legyőztétek a Szegedet. Hogyan tekintesz vissza erre az eredményre?

- Az elmúlt évben tizenegy-tizenkét játékost kicseréltek a csapatukban, nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar össze tudnak állni. Úgy érzem, egyre nehezebb dolgunk van a Szeged ellen. Már az előző évben is nehezen tudtuk elhódítani a kupát, hiszen a hetesek döntöttek a végén. Bár idén nem került sor a hetesekre, de nagyon közel volt egymáshoz a két csapat. Fej-fej mellett megyünk, ahogy mi is menetelünk a BL-ben, úgy a Szeged is. Azt gondolom, nagyon jót tesz mind a két csapatnak, hogy szorosabbnál szorosabb mérkőzéseket tudunk játszani, de szerencsére sikerült újból megnyernünk a Magyar Kupát. Sokan azt gondolnák, hogy ez egy "mellékes" dolog, de nem az, hiszen Magyarországon és a két csapat között is ez egy nagyon fontos trófea.

- A Bajnokok Ligájában tavaly az aranyéremért játszottatok, de a drámai körülmények után végül a második helyen végeztetek. Idén a bronzéremért szálltatok harcba, és egy nagyon küzdelmes mérkőzésen szép győzelmet arattatok. Mennyiben élted meg másként ezt a két Final Fourt?

- Erről nagyon sokat beszéltünk a csapattal. Jobb érzéssel jött haza az ember, legalábbis én jobb érzéssel jöttem haza ezzel a harmadik hellyel, mint tavaly az ezüstéremmel. Annak ellenére, hogy azért az csak egy második hely volt. Miután az elődöntőben kiderül, hogy bejutsz-e vagy sem, akkor egy kicsit átértékeled magadban a dolgokat. Ha bejutsz a döntőbe, akkor nyilván meg is akarod nyerni, hiszen azért mentél oda. Ha nem jutsz be a döntőbe, akkor meg már azért akarod megnyerni a bronzérmet, hogy ne azt érezd, feleslegesen jöttél el egy ilyen Final Four-ra. Most jobb érzésekkel jöttem haza, de még jobban motivál ennél az, hogy azt a fránya aranyérmet most már haza kell hozni!

- Mivel töltöd most a szünetet, hogyan pihensz rá a következő szezonra? Fogsz zenélni DJ-ként a nyár során?

- Elég gyorsan telik a szünet, egy pár napot voltam már Olaszországban. Nemrég felhívott Dévényi Tibi bácsi, aki a 70. születésnapját július 12-én ünnepli az EFOTT-on. Rengeteg vendéggel fog fellépni, engem is meghívott, hogy segédkezzek neki a pöttyös labdák dobálásban, mert bár nagyon ügyesen dobálja, ez is az ő védjegye, de a hátsó sorokba nem tudja kidobni a labdát, és azt mondta, valamilyen szinten ezért is szerette volna, hogy segítsek neki. Illetve, ha már zenélek, akkor egy-két számot én is le fogok játszani, de ez a buli, ez az ünnep maximálisan Tibi bácsiról fog szólni. Már nem diszkózom hétvégi rendszerességgel, nem éjszakázom, mert az a baj, ahogy öregszem, egyre nehezebb, két-három nap is kell ahhoz, hogy kipihenjem az éjszakát, és ez egyre rosszabb lesz (nevet). Persze, el lehet engednie magát az embernek, de nem viszem túlzásba, próbálom minél jobban kipihenni magam a szünetben. Lassan kezdődik az előalapozás, ki van adva a program, amit két-három héttel a kezdés előtt el kell kezdenünk, aztán július végén már a közös alapozás lesz csapattal.

- Dunaújvárosban mindig is népszerű volt a kézilabda. A mai napig rengeteg fiatal választja ezt a sportágat, akiknek te is egy igazi példakép vagy, hiszen dunaújvárosiként itt kezdődött a sportkarriered. Mit üzennél, mit tanácsolnál nekik?

- Azt sajnálom egy kicsit, hogy most Dunaújvárosban nincs olyan szinten a férfi kézilabda, mint ahol én is játszottam, mert nagyon nagy motivációt jelent látni az idősebbeket, az eredményeket, a sikeres játékosokat, akik hétről-hétre fantasztikus teljesítményt nyújtanak. Ellenben ott a női csapat, amely megmozgatja a sportszerető közönséget, és jobban motiválja a lányokat arra, hogy a kézilabdát válasszák. Azt kívánom a fiataloknak, hogy rengeteg ilyen sporttáborban vegyenek részt, töltsék hasznosan nyarat, és ne otthon üljenek, ne a számítógépet és a telefont bújják. Játsszanak a szabadban, dobálják a kézilabdát, és ha megtetszik nekik, akkor folytassák év közben is, és a tanulás mellett mozogjanak, sportoljanak rendszeresen.