Pentele nevezetes polgára - filmszalagon

Pentele egykori neves lakójának az Úti emlékezetek Amerikából című könyve az első magyar nyelvű útleírás volt Kubáról, Venezueláról és Mexikóról. A valaha Kubában készült legelső fénykép Rosty Pálé, ő jelenti tehát a szigetország fotográfiatörténetének kezdőpontját. De mi előzte meg a nagy utazást?
A fiatal nemes – mint azt az emlékezetét ébren tartó újvárosiak pontosan tudják – az 1848-49-es szabadságharc kezdetén otthagyja minisztériumi állását, Kossuth katonájának áll. A Károlyi-huszárezredben küzd a szabadságért. A bukás után külföldre menekül, de a hontalanság éveit is szellemi gyarapításra használja. Kitanulja a fotografálás, a „fényrajzolás” mesterségét, majd a tengerentúlra indul. Vándorútjáról így vall:

"A gyászos tizenkét évi időszakban, mely a szerencsétlen kimenetelű l849-diki eseményeket nyomon követé ...a bilincsekbe vert irodalom, a tudomány s művészet volt azon egyedüli tér; melyen szeretett hazánkhoz való ragaszkodásunkat bizonyíthattuk, ...tehát minden magyarnak szent kötelességévé vált ... e térek egyikén a haza javára működni, ... mert a homokszem egymagában nem sokat nyom ugyan, de a homokszemek halmozatja dombbá s utóbb heggyé emelkedik. Ily homokszemmel szándékoztam én is hazám oltárához járulni. Mielőtt Európát elhagytam,... Franczia- és Angolországban töltöttem mintegy két évet, hogy tervezett utazásomhoz megszerezzem a kellő ismereteket,... főleg pedig, hogy Párisban a fényrajzolás mesterségét megtanulhassam. Nézetem szerint a földismeret terjesztésére alig van hathatósabb eszköz, mintha a jellemző, hű rajzok által a különböző éghajlatok egyes tájairól, városairól, építményekről, növényekről s a t. világos képeket nyujtunk. Vándorlásom egyik főfeladatául tekintém eszerint az ily nemű képeknek a fényrajz útján való előállítását"

A dokumentumfilmről beszámoló Tóth Tamás írja: „A magyar fényképezés egyik legnagyobb alakja Barkóczi Rosti Pál. Neve sajnos alig ismert, tevékenysége nem szerepel az általános és középiskolai tananyagban, a róla szóló ismeretek nem tartoznak egy átlag magyar ismeretvilágába. Pedig a haza javát szem előtt tartó ember a művelt középnemesi réteg egyik legkiválóbb képviselője volt, akinek életútja minden tekintetben követésre méltó. … Az életéről és munkásságáról készült dokumentumfilm egy olyan embert mutat be a XIX. századból, aki azt mondta: „Ha megadatott az, hogy anyagilag támogatni tudom hazám fejlődését, akkor köteles vagyok ezt megtenni”. Vagyis nemcsak szavakban vette komolyan hazája szolgálatát, hanem sokat tett is érte. … Rosti Pál nemcsak egy kedvtelő utazgató volt, hanem olyan felelősséget érző nemesember, aki számos, a hazája fejlődéséért indított cselekedet tevékeny részese, esetenként kezdeményezője volt.”

A Tóth Tamás által leírt „neve alig ismert” félmondat általában igaz – de nem Újvárosban. A nevét viselő iskola, az önkormányzat vagy a hagyományőrzők sokat tesznek emléke őrzéséért. Magam többször megemlékeztem tiszteletre méltó tetteiről, halála 140. évfordulóján írtam: „Hazatérve tudásával a közjót szolgálja. Ősei példája szerint. A Rostyak művelt emberek, felvilágosult gondolkodók voltak. A nemzetért való önkéntes áldozatvállalás náluk családi örökség volt. Pál édesapja, Rosty Albert, egykori békési alispán a reformkori köznemesség áldozatkészségét példázta tetteivel: a közteherviselés szellemében önkéntes adófizető lett, jobbágyairól pedig örökváltsági szerződéssel gondoskodott. Sokat áldozott a kultúraátadásra is. A Nemzeti Színház daljáték felügyelőjeként tevékenykedett, fővárosi palotája a zenei élet egyik központja volt, házában a fiatal értelmiség szellemi otthonra lelt. Tekintélyét jól példázza, hogy személyes ismerősei közé fogadta Beethoven, a kor zenei császára.

Rosti Pál apjától örökölte művészi tehetségét – és megismerési vágyát is. Világnyelvek tudója lett, világkultúrák ismerője. Amerikai utazásait társadalomrajz írására és képi dokumentálásra hasznosította. Korának legjelentősebb útikönyvszerzői és fotográfusai között tartották számon. Idehaza bekapcsolódott a társasági és kulturális életbe. Jótékonysági estélyeket rendezett, megszervezte Richard Wagner pesti látogatását, és régi barátja, Liszt Ferenc kísérőjéül szegődött a mester magyarországi útjain. …
Rosty Pál – az időközben a polgáriasabb Rosti nevet fölvevő hazafi – élete utolsó szakaszában munkaerejét az ősei földjén élőknek áldozza. A vallás- és közoktatásügyek elhivatott szakértőjeként tevékenykedik a helyi képviselő-testületben és a pentelei iskolaszék elnöki posztján. A vármegyei törvényhatósági bizottság tagja lesz, így nemcsak községe, de a megye szellemi arculatának alakításában is szerepet kap. A XIX. századi polgári átalakulás kivételes képességű alakjaként tiszteli az utókor, a kultúrtörténet, és különösképp a városközösség.”
Emlékének tartozunk azzal, hogy szorgalmazzuk a dokumentumfilm dunaújvárosi bemutatását.