Még egy nap, és Videoton-Fradi! Az egyiknek a kupakudarc után gyógyír lehet, a másiknak a hazai bajnokságban a lassú magára találás útján újabb serkentő. És mindkét csapat válogatottjainak különösképp presztízscsata. Tempós meccs lesz, remélem…
Sajnos, nem leszek ott, fizikailag nem vagyok a „topon”, így nem utazom, de kárpótol majd a tévéközvetítés. Addig is fölkészülök, a neten megnézem a várható összeállítást, a kiszivárgó híreket, az esélylatolgatást.
Gondoltam, ha már a sportoldalakon barangolok, továbblapozok, egy hét múlva jönnek a portugálok, lássuk, ki mit jósol. Itt van mindjárt a legilletékesebb, a két napja ismét trónra emelt Christiano Ronaldo: miután Monacóban a BL-sorsolás után átvette az Év játékosa díjat, nyilatkozott, és szóba hozta a jövő heti budapesti mérkőzést is. A Nemzeti Sport főszerkesztője, Szöllősi György kérdésére, hogy miként emlékszik a múlt nyári, magyarok elleni 3-3-ra, és mit vár a jövő vasárnapi vb-selejtezőtől, Ronaldo így válaszolt: „Hú, barátom, az aztán őrült egy meccs volt! De végül is jó véget ért, mert rúgtam két gólt, továbbjutottunk, és az Eb-t is megnyertük. A tavaszi, lisszaboni mérkőzésen sikerült győznünk, de kemény összecsapás lesz a budapesti, az nem vitás – igen, kőkemény meccs vár ránk.”
Igazán tapintatos, elegáns válasz. Csak remélni merjük, hogy a mieink kőkeménységében nem családik a sztár! Abban biztos vagyok, hogy a játékvezetőhöz hozzá se fog érni. Mert emlékszünk, jó egy hete kapta a keserű leckét: a spanyol szuperkupa-döntő első mérkőzésén az ő bombagólja is segítette a Realt a Barcelona „legyalulásában”, de aztán a vitatható kiállítása után hátulról megtaszította a bírót – s ez kemény eltiltással járt. Ellenünk viszont, minthogy a vb-selejtező „más kávéház”, persze játszhat…
Kíváncsi lettem, mikor láthattunk hazai meccsen bírótaszigálást, de nem volt szerencsém, nem találtam ilyen felvételt. Láttam viszont valamit, amihez hasonlót még soha: hogy – ha igaz – tán a bíró lökött földre egy játékost. Az nb3-as Csepel a Puskás-kettőt fogadta, és egy szabálytalanság utáni kavarodásban egy hazai játékos a fűre került. A vendéglátók tiltakoztak, szerintük a bíró volt a vétkes. Meresztgettem a szemem, visszapörgettem többször, nem lettem bölcsebb, a tömegjelenetben csak annyit láthattam, hogy lehetett a bíró is, vagy esetleg egy takarásban lévő rivális játékos. Elszabadultak az indulatok. Vad tiltakozás, tülekedés, lökdösődés, nem lehetetlen, hogy még tán egy-egy kisebb füles is elszállhatott a nagy kavarodásban. A kissé hatásvadász címben jelzett „bunyó” azért elmaradt, de közel álltak hozzá! Hosszú percekig állt a játék.
A videót ide-oda pörgetve föltűnt a pálya mellett egy kisfiú: a támadást figyelte, közben egy focilabdán pihent a lába. Amikor jött a kínos jelenet, egy ideig még nézelődött, de csak alig több mint fél percig. Aztán semmivel sem törődve az oldalvonal mellett elkezdte kergetni a focit. Játszott önfeledten. A meccs még érdekelte, de a „csatajelenet” már nem.
Reménykedem, hogy nem a fásultsága miatt volt ez – hisz nem sok hasonlót láthatott eddig –, hanem a gondtalan játék öröme késztette. Ha így van, és focista lesz, alighanem később is csak a labda, a cselek, a góllövés fogja izgatni majd.
