Esti harangszó a jeles napon

2017. augusztus 15. (kedd) 18:16 - Várkonyi Balázs

Az ausztriai Őrvidéken Boldogasszony; Délvidéken, a Dél-bácskai körzetben Boldogasszonyfalva; a Zselicségben, Baranya és Somogy határán Boldogasszonyfa. Települések, amelyek neve a Mária-tisztelet jegyében született, és ahol különös figyelem övezi augusztus tizenötödikét: a napot, amelyen az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint Jézus Krisztus édesanyját magához emelte a Teremtő.

Nagyboldogasszony napja a katolikus egyház kiemelt ünnepe. A harang emlékező misére szólítja ilyenkor a híveket; kivált ott, ahol a templom Názáreti Mária nevére szenteltetett – márpedig a szűkebb határinkon belül, de az egész Kárpát-medencében is rengeteg ilyen van.

Ez a nap a magyarság számára különösképp emlékezetes: Szent István 1038-ban éppen ezen a napon ajánlotta országunkat a Boldogasszony oltalmába, és a nagy király ekkor végezte be földi szolgálatát. Ezt is hírleli ma Tarnaszentmária román kori templomában, a dunaújvárosi kéttornyú főtemplomban, Kissikátor szépséges körkápolnájának huszártornyában az esti harangszó. Erről „beszél” a váci Nagyboldogasszony-székesegyház monumentális püspökharangja is.

Tőlünk sok ezer mérföldtávolságban, Brazíliában mindig megemlékeznek az ünnepről a vallásukat őrző elszármazott magyarok. Például a Szent Antal patak völgyében, ott, ahol régen mindenfelé magyar szó hallatszott – a településen, amely valamikor ezt a nevet viselte: Boldogasszonyfalva!

Igen, az őserdő mélyén a magyarok patrónájáról elnevezett kis falu állt. A környéken élő leszármazottak emlékeznek még a régiekre, a kivándorolt bukovinai székelyekre. Köztük is az öt bátor férfira, akik 1924 nyarán Sao Paulóban hagyva családjukat elindultak a távoli vidékre, hogy az utolsó pénzükből vett földet birtokba vegyék. Az államtól kaptak ingyenes vonatjegyet, utaztak vagy nyolcszáz kilométert, aztán a vasútállomástól az őserdőben még napokig gyalogoltak, míg a földjükön sátort verhettek. Szenvedéssel kísért, hatalmas munkát végeztek, mire a családjuk is utánuk mehetett. Az előőrs vezetője „Zakár bácsi” volt, Turbuk Zakariás, aki aztán a magyar falu alapítója lett. „Szünetnélküli, egybeszakadó, emberfeletti küzdelem” – így írt róluk a korabeli szemtanú. De Boldogasszonyfalva, a brazíliai magyar falu élni kezdett.

Aztán az idő ellene dolgozott. A környező települések bekebelezték, így ma már csak híre van. De a lélekerős székely úttörők, falu, a magyar kolónia emlékét megőrizték a krónikák.

A rovat további hírei: Napraszóló

A hiábavaló intelem

A hiábavaló intelem

2017. szeptember 24. (vasárnap)

Kései a felismerés: sokkal, de sokkal többet kellett volna a gyerekeivel lennie! A hiányképzés az alaposságával kezdődött. Csak a teljességhez közelítőt fogadta el önmagától. Sokat dolgozott. Gázkitörésre ment, a katasztrófahelyszínről, a téli, fagyos pusztáról nap mint nap tudósított, nem vacillált, pedig tudta, hosszú menet lesz.

Ötezer éves ükapánk – és a halálos átok

Ötezer éves ükapánk – és a halálos átok

2017. szeptember 19. (kedd)

Csütörtöki nap volt, az 1991-es év szeptember 19-e délutánja. Egy bajorországi házaspár, Erika és Helmut Simon az Ötz-völgyi-Alpokban többnapos túrájuk utolsó szakaszát tették meg.

Szellemúton, ingyenpiával

Szellemúton, ingyenpiával

2017. szeptember 17. (vasárnap)

Céltalanul bolyong egy óceánjáró. A fedélzetén négyezer utas. Fogalmuk sincs arról, hogy mi az irány, hol a végső kikötő. S ami végképp ijesztő, a hajó kapitánya se tud többet, csak annyit, hogy „el innen”, menekülni valami elől, ami félelmetes.

Olvasóvasárnap

Olvasóvasárnap

2017. szeptember 10. (vasárnap)

Nincs jobb alkalom rá: a vasárnap nyugodt ritmusa, óráinak csöndes csordogálása nemhogy elviseli, de valósággal kiköveteli, hogy az ember az ellazító olvasás élvezetének áldozzon.

Martinász iróniacsapdában

Martinász iróniacsapdában

2017. szeptember 10. (vasárnap)

Na, már megint egy provokatív cím! Akárcsak a múlt heti: „Ledönteni a Martinászt!” Igen, ez a piszkos provokáció jelent meg oldalunkon. Botrány!

Ledönteni a Martinászt!

Ledönteni a Martinászt!

2017. szeptember 03. (vasárnap)

Igen, kedves újvárosiak, itt az idő. Haladnunk kell a korral! Ideje felzárkóznunk a művelt Nyugathoz, ahol manapság a tolerancia jegyében itt-ott keresztény templomokat bontanak le, hogy ne sértsék az „újtelepesek” érzékenységét, és helyet adjanak az imaházaknak.

Iskolaemlék: becsengetés a romok között

Iskolaemlék: becsengetés a romok között

2017. augusztus 31. (csütörtök)

Még egyet alszunk, aztán – suli. Évnyitó. Jelképes becsengetés. Emlékezzünk egy régi szeptember elsejére.