Ledönteni a Martinászt!

2017. szeptember 3. (vasárnap) 8:28 - Várkonyi Balázs

Igen, kedves újvárosiak, itt az idő. Haladnunk kell a korral! Ideje felzárkóznunk a művelt Nyugathoz, ahol manapság a tolerancia jegyében itt-ott keresztény templomokat bontanak le, hogy ne sértsék az „újtelepesek” érzékenységét, és helyet adjanak az imaházaknak.

Ne feledkezzünk meg némely amerikai városról sem, amelyek modern gondolkodású vezetői a korszellemnek megfelelően hagyják lerombolni a polgárháborús emlékműveket, eltüntetik a konföderációs zászlókat. Földre hát a Martinásszal! Ne emlékeztessen bennünket az átkos múltra!

Kéretik ugyanígy eljárni a szocreál építészet emlékeivel. Bontassanak le tehát az ilyen lakóházak, középületek, de legalábbis – amíg a lakók/intézmények elhelyezése nem megoldott – első menetben építtessenek át az avítt stílusú portálok. Pusztuljanak a rossz emlékű idők jelképei, elsőként is a vasműbejárat fölötti Domanovzszky-freskó. A Béke üzletház homlokzatát se csúfítsa tovább a mozaik, és azonnal romboltassék le a Somogyi-féle Aratók szoborcsoport is!

Ne álljunk meg félúton: nézzünk körül, mivel kell leszámolni, például a helytörténeti művekből tűnjék el a Sztálinváros név. A könyvekben Pentele tán még maradhat, igaz, ha jól belegondolunk, erről a népnyúzó földbirtokosok juthatnak eszünkbe… meg az ősbűn, az a botrányos dolog, hogy a település egy szentről, Pantaleonról neveztetett el. Töröltessék tehát a régi név! Ügyeljünk az apró dolgokra is: tűrhetetlen, hogy Bernát Aurél festménye még a Sztálinvárosi kikötő címet viseli, neveztessék eztán egyszerűen így: Kikötő, valahol.

És mennyi még a dolog! Intercisa emlékeit is el kell, pusztítani, mert egy régen meghaladott történelmi kort idéznek. Munkára tehát a kőtörő gépekkel, vesszenek a Római Kőtárban őrzött ócskaságok. A romkert helyét be kell szántani. A szellemi mélyszántásról se feledkezzünk el! Vegyünk példát a német integrációs államtitkárról: a muszlim ősökkel büszkélkedő, török származású asszony szerint Németország történelmének legfőbb alakítója a bevándorlás meg a sokféleség, így tehát olyan, mint német kultúra a nyelven kívül egyszerűen nincs. Igazodjunk! Merjük mi is kimondani: sajátságos dunaújvárosi kultúrértékek sosem voltak.

A település históriájából tűnjön el az állítólagos kulturmecénások, vagyis gyanús arisztokraták, Rosty, Janitsáry és mások neve. A József Attila Könyvtárban fellelhető ódivatú művek kerüljenek máglyára, el ne feledkezzünk a szocialista időkben született könyvekről, szó se essék eztán Barsi Dénes, Kemény Dezső prózájáról vagy Szécsi Margit Újvárosban született verseiről. Likvidáltassanak a bűnös kort idéző szobrok, festmények, a korszerűtlen városrész- és utcanevek, tűnjenek el az ide érkezőknek esetleg nem tetsző vallási jelképek, feszületek, kálvinista csillagok és Luther-rózsák is. Ja, és a temetőkeresztek. A vendéglőkben ne szolgáljanak fel disznóhús-ételeket, hátha erre téved egy muszlim, és megsértődik. Egyszóval, ha már a világ afelé halad, hogy teljesen megbolondul, mi se maradjunk el. Legyünk korszerűek!

A rovat további hírei: Napraszóló

Pista néni és a péntek, 13.

Pista néni és a péntek, 13.

2017. október 14. (szombat)

Baljós jel: e héten ismét tizenharmadikával házasodott a péntek! Boszorkányidéző, bajt jósló nap. És amit előhozok a múltból, az elég félelmetes, de oly rég történt, hogy az olvasó tán nem is borzong belé.

Nyugat felől zebrafutás nem várható

Nyugat felől zebrafutás nem várható

2017. október 13. (péntek)

Derűs, napsütéses hétvége elé nézünk. Ez az idő nyilván sokakat csábít utazásra. Az autós-motoros társadalmat megnyugtathatjuk: ezen a hétzáró két napon nem kerül útjukba zebracsorda.

Bika, harangozz!

Bika, harangozz!

2017. október 07. (szombat)

Egy különös legenda máig kering arrafelé, a kis baranyai faluban, a Mecsek-Hegyháton megülő Mánfán. Az Árpád-kori község a törökdúlás idején elpusztult. Jó idő múlva kissé távolabb éledt újjá. De hátrahagyott valamit: a kilenc évszázada emelt, a pusztulást szerencsésen átvészelt templomot.

A nemzeti gyász napja

A nemzeti gyász napja

2017. október 06. (péntek)

1849. október 6-át írtak. Szombati nap volt. Hajnal, a várbörtön rabjai méltósággal várják sorsuk beteljesülését. Aulich Lajos Horatiust olvasgat. Damjanich János az osztrák hóhért szivarral kínálja. Láhner György Donizetti-operarészletet játszik fuvolán: a haldokló Edgar dalát.

Buktatóosztály

Buktatóosztály

2017. október 01. (vasárnap)

A címbéli fogalom aligha lehet ismerős a holnap reggel iskolába induló diákoknak. Ez hetvenegy éve honosodott meg Pentelén. A háború utáni szegénység, az eszközök, tankönyvek hiánya volt az oka.

Polgárfejés „önkéntes” alapon

Polgárfejés „önkéntes” alapon

2017. szeptember 30. (szombat)

Nagy nap volt 1949. szeptember 29-e a pentelei emberek életében: ekkortól adhatták forintjaikat a közösbe, hogy segítsék az iparfejlesztést. Hogy tényleg nagy napnak érezték-e, ahhoz némi irónia is kell…

Ősz. Csönd. Szemlélődés

Ősz. Csönd. Szemlélődés

2017. szeptember 30. (szombat)

Mindjárt itt a hétvége. Szeptember utóját meghazudtolóan derűs, szép idővel. Csípős reggelek, aztán kivirul minden, és bár csak tavaszt hamisít a gyenge nap, de legalább süt, jókedvet ragaszt rád. Ki a kertbe!