Pista néni és a péntek, 13.

2017. október 14. (szombat) 9:16 - Várkonyi Balázs

Baljós jel: e héten ismét tizenharmadikával házasodott a péntek! Boszorkányidéző, bajt jósló nap. És amit előhozok a múltból, az elég félelmetes, de oly rég történt, hogy az olvasó tán nem is borzong belé.

Akkor is péntek volt, és tizenharmadika. 1933 januárját írták.

Azon a napon Rieger Pálné Fődi Viktória ítélethirdetésre vár a Királyi Törvényszék előtt. És bekövetkezik a legrosszabb. Az ítélet: kötél általi halál. Az asszony összeroskad. Agyában lepereg a múlt. Pergessük mi is vissza.

Éjszaka az átokházi tanyavilágban. Pista, a „Pipás” megszívja a csibukját. Sercint egyet oldalra. Menjek? – kérdezi. Menjék hát – hangzik a válasz a sötétből. Két árnyalak elindul. Az egyik, a vézna asszony jobbra. A másik, a nagy, erős ember balra. Óvatosan oson, csöndben kerül a ház felé. A szénapadlásra vackol be, majd a vénasszony férjét szólítja valamiféle ürüggyel. Aztán nem sokat teketóriáz. Leoldja a derekára tekert kötelet, hátulról az öreg nyakába veti, és szorítja, amíg amaz még szuszogni tud. A gerendára csomózza a borjúkötelet, a segítőjével meghúzza. Az öreg már fönt függ, lábai kalimpálnak még egy kicsit, aztán elnyugodik.

Elemésztette magát, ott lóg a kötélen! – jajveszékel hajnalban az asszony. Föllármázza a szomszéd tanyáját. Futárt szalajtanak a községházára, jön a halottkém. Önemésztés – írja a papírra. Az öreget eltemetik. Emléke hamar múlik. Az átokházi soron akkoriban, a múlt század húszas éveiben többen kopogtattak idő előtt az Úristennél. Az emberek nem tudták mire vélni a tülekedést a halálúton. Idegen kézről suttogtak. És amikor a tagbaszakadt Pipás Pista közeledett, még a suttogás is bennük szakadt. Féltek a rettentő erejű, nagy haragú embertől.

A Pipás gazdálkodott, de mindig jól jött egy kis mellékes is: hol adósságot vert ki valakiből, hol a rossz férjet nevelgette furkóssal. Egyszer avval állt elő valaki, hogy az öreg gazdát kéne elcsendesíteni, de örökre. Jó pénzért. Ekkor indult el arra az éjszakai útra. És megkedvelte ezt a foglalatosságot, jött is újabb meg újabb rendelés. Alapos munkát végzett mindig. Becsülettel megdolgozott a pénzéért…

Hanem egyszer lebukott. Fölfeslettek az el nem varrt szálak. Pipás tagadott, mindaddig, míg a börtönorvos fel nem fedte sötét titkát: Pista valójában nő. Fény derült a régmúltra is. Süldő lány volt még, amikor erőszakot vettek rajta. Az élete aztán a bosszúállással telt. Férfitermészetet öltött, és büntetőhadjáratba kezdett.

A bíró előtt nem mutatott megbánást. Mondta, tán hitte is: ő tisztán állhat az Úr elé, mert bűnösöktől szabadította meg a világot. Gömöry Andor tanácsvezető bíró a legsúlyosabb büntetést rótta ki rá. Pipás Pistát, vagyis özvegy Riegernét az utolsó kívánságának megfelelően a saját kötelével húzták fel a bitófára…

De gyorsan tegyük zárójelbe ezt az utolsó mondatot! Pista „néni” nem így végezte, csak a szóbeszéd kerekített egyet a valóságon. Mert végül kegyelmet kapott. A börtönben lépett át az árnyékvilágba. A sors kegyesebb volt hozzá, mint ő az áldozataihoz.

A rovat további hírei: Napraszóló

Ezüstpénzért soha!

Ezüstpénzért soha!

2018. február 18. (vasárnap)

A címbe foglalt két szó ilyentájt, húsvéthoz közeledve, Pentelei Molnár Jánosról szólva különös felhangot kap. Mert túlmutat a konkrét tartalmán. Mert egy alkotói filozófiára utal. Egy jeles festő tisztességére.

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

2018. február 11. (vasárnap)

Mielőtt egy különös esetet, T. G. kalandját próbálnám megfejteni, messziről indítok. Nyílt tanítási nap volt hajdan egy iskolában. Szülő ül a padsor szélén, hogy közelről lássa gyermeke küzdelmét a matekfeladattal. Kisfiú oszt-szoroz, végül az eredményt beírja. De egy „jaj!” kíséretében hirtelen kiradírozza, új számokat ír. Rosszat.

Akit éjszakánként elüt az autó

Akit éjszakánként elüt az autó

2018. február 04. (vasárnap)

A fiatalasszony keze remeg. A babakocsi rázkódik tőle, s benne a pici baba is. Nem tudok szabadulni az élménytől. Tegnap volt. Csöndes délután, az utca szinte néptelen, megyek a dolgaim után, leszegett fejjel. Ekkor éles kiáltást hallok, meglátom a zebra közepén a babakocsis asszonyt, odébb meg egy nagy gázzal elvágtató sportkocsit. Mi történt?

A rejtélyes EVTK

A rejtélyes EVTK

2018. január 31. (szerda)

Utazó személyzet feljelentkezései helye – olvasom a vidéki pályaudvar szolgálati helyiségének ajtaján. A MÁV fura szóhasználatán gyakori utazóként már megedződtem – lásd: a második vágányról szerelvény „jár” ki stb. –, de ez a „feljelentkezés” még engem is meglepett. A mondat kiagyalója a fölösleges igekötők nagy barátja lehet, az állomásfőnök dettó, vagy észre se vette, netán a szolgálati szabályzatban ez vagyon írva.

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

2018. január 29. (hétfő)

Áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait – írtam a Dunaújváros portálon tegnap közölt cikkemben a világ egyik legfélelmetesebb hegyének 1970-es meghódítása kapcsán. Milyen az élet: szinte az írással egy időben két hegymászó ismét kritikus helyzetbe került a hegyen.

A Harmadik Ember

A Harmadik Ember

2018. január 28. (vasárnap)

Nanga Parbat – a Végzet Hegye. A Himalája nyugati vonulatának egyik legfélelmetesebb magaslata. Már áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait, amikor 1970-ben a XX. század egyik legnagyobb alpinistája, a Dél-Tirolban született hegymászólegenda, Reinhold Messner is nekivágott.

Vince nap ígérete

Vince nap ígérete

2018. január 22. (hétfő)

Ez a világ mi vóna, ha egy kis bor nem vóna – tarja a népi szólás. A világ és a borkedvelők szerencséjére olyan még soha nem volt, hogy ne legyen legalább „egy kis bor” annak, aki arra szomjazik.