Pista néni és a péntek, 13.

2017. október 14. (szombat) 9:16 - Várkonyi Balázs

Baljós jel: e héten ismét tizenharmadikával házasodott a péntek! Boszorkányidéző, bajt jósló nap. És amit előhozok a múltból, az elég félelmetes, de oly rég történt, hogy az olvasó tán nem is borzong belé.

Akkor is péntek volt, és tizenharmadika. 1933 januárját írták.

Azon a napon Rieger Pálné Fődi Viktória ítélethirdetésre vár a Királyi Törvényszék előtt. És bekövetkezik a legrosszabb. Az ítélet: kötél általi halál. Az asszony összeroskad. Agyában lepereg a múlt. Pergessük mi is vissza.

Éjszaka az átokházi tanyavilágban. Pista, a „Pipás” megszívja a csibukját. Sercint egyet oldalra. Menjek? – kérdezi. Menjék hát – hangzik a válasz a sötétből. Két árnyalak elindul. Az egyik, a vézna asszony jobbra. A másik, a nagy, erős ember balra. Óvatosan oson, csöndben kerül a ház felé. A szénapadlásra vackol be, majd a vénasszony férjét szólítja valamiféle ürüggyel. Aztán nem sokat teketóriáz. Leoldja a derekára tekert kötelet, hátulról az öreg nyakába veti, és szorítja, amíg amaz még szuszogni tud. A gerendára csomózza a borjúkötelet, a segítőjével meghúzza. Az öreg már fönt függ, lábai kalimpálnak még egy kicsit, aztán elnyugodik.

Elemésztette magát, ott lóg a kötélen! – jajveszékel hajnalban az asszony. Föllármázza a szomszéd tanyáját. Futárt szalajtanak a községházára, jön a halottkém. Önemésztés – írja a papírra. Az öreget eltemetik. Emléke hamar múlik. Az átokházi soron akkoriban, a múlt század húszas éveiben többen kopogtattak idő előtt az Úristennél. Az emberek nem tudták mire vélni a tülekedést a halálúton. Idegen kézről suttogtak. És amikor a tagbaszakadt Pipás Pista közeledett, még a suttogás is bennük szakadt. Féltek a rettentő erejű, nagy haragú embertől.

A Pipás gazdálkodott, de mindig jól jött egy kis mellékes is: hol adósságot vert ki valakiből, hol a rossz férjet nevelgette furkóssal. Egyszer avval állt elő valaki, hogy az öreg gazdát kéne elcsendesíteni, de örökre. Jó pénzért. Ekkor indult el arra az éjszakai útra. És megkedvelte ezt a foglalatosságot, jött is újabb meg újabb rendelés. Alapos munkát végzett mindig. Becsülettel megdolgozott a pénzéért…

Hanem egyszer lebukott. Fölfeslettek az el nem varrt szálak. Pipás tagadott, mindaddig, míg a börtönorvos fel nem fedte sötét titkát: Pista valójában nő. Fény derült a régmúltra is. Süldő lány volt még, amikor erőszakot vettek rajta. Az élete aztán a bosszúállással telt. Férfitermészetet öltött, és büntetőhadjáratba kezdett.

A bíró előtt nem mutatott megbánást. Mondta, tán hitte is: ő tisztán állhat az Úr elé, mert bűnösöktől szabadította meg a világot. Gömöry Andor tanácsvezető bíró a legsúlyosabb büntetést rótta ki rá. Pipás Pistát, vagyis özvegy Riegernét az utolsó kívánságának megfelelően a saját kötelével húzták fel a bitófára…

De gyorsan tegyük zárójelbe ezt az utolsó mondatot! Pista „néni” nem így végezte, csak a szóbeszéd kerekített egyet a valóságon. Mert végül kegyelmet kapott. A börtönben lépett át az árnyékvilágba. A sors kegyesebb volt hozzá, mint ő az áldozataihoz.

A rovat további hírei: Napraszóló

Egy korszak mintaembere

Egy korszak mintaembere

2018. szeptember 16. (vasárnap)

Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”

Olvasás, életre-halálra

Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 08. (szombat)

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.

Emberi erőforrás

Emberi erőforrás

2018. szeptember 01. (szombat)

Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.

Nyár, orkán, jóvátétel…

Nyár, orkán, jóvátétel…

2018. augusztus 25. (szombat)

Alattomosan közelített a vihar. Csak az utolsó pillanatban észlelték, úgy csapott le, váratlanul, hogy megrémülni se volt idejük. Az erdő felől tört a tanyára. Vitt mindent, ami az útjában állt: földre fektette a már amúgy is megroggyant villanykarót, elsodorta a támoszlopot, fölborította a szénabálát, aztán módszeresen szét is szedte.

Bandika a sámlin

Bandika a sámlin

2018. augusztus 19. (vasárnap)

Északi szélesség 47 fok 30 perc 40 másodperc, keleti hosszúság 19 fok 5 perc 15 másodperc: semmi rébusz, ezek egy amúgy jelentéktelen pesti hely földrajzi koordinátái. Aki rákeres a térképen, a Városliget egy csupasz dombját leli. Földhalomként valóban jelentéktelen. És mégsem.

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

2018. augusztus 18. (szombat)

1983. augusztus 18-a: mérföldkő zene- és színháztörténetünkben. Harmincöt éve azon a napon a budapesti városligetben, a Királydombon lezajlott az első magyar történelmi tárgyú rockopera, az István a király ősbemutatója. Szörényi Levente és Bródy János műve fergeteges sikert aratott.

A féllábú óriás

A féllábú óriás

2018. augusztus 12. (vasárnap)

Azon a napon, amikor a skóciai Glasgowban az úszók kontinensviadala kezdődött, „csöndes” hazai évfordulóra emlékezhettünk: 1929. augusztus 3-án egy húszéves fiatalember négyszáz gyorson országos csúccsal nyerte a hazai bajnokságot. Mondhatnánk, a sikeres eb-k árnyékában ez nem volt nagy ügy. Nana!