Pista néni és a péntek, 13.

2017. október 14. (szombat) 9:16 - Várkonyi Balázs

Baljós jel: e héten ismét tizenharmadikával házasodott a péntek! Boszorkányidéző, bajt jósló nap. És amit előhozok a múltból, az elég félelmetes, de oly rég történt, hogy az olvasó tán nem is borzong belé.

Akkor is péntek volt, és tizenharmadika. 1933 januárját írták.

Azon a napon Rieger Pálné Fődi Viktória ítélethirdetésre vár a Királyi Törvényszék előtt. És bekövetkezik a legrosszabb. Az ítélet: kötél általi halál. Az asszony összeroskad. Agyában lepereg a múlt. Pergessük mi is vissza.

Éjszaka az átokházi tanyavilágban. Pista, a „Pipás” megszívja a csibukját. Sercint egyet oldalra. Menjek? – kérdezi. Menjék hát – hangzik a válasz a sötétből. Két árnyalak elindul. Az egyik, a vézna asszony jobbra. A másik, a nagy, erős ember balra. Óvatosan oson, csöndben kerül a ház felé. A szénapadlásra vackol be, majd a vénasszony férjét szólítja valamiféle ürüggyel. Aztán nem sokat teketóriáz. Leoldja a derekára tekert kötelet, hátulról az öreg nyakába veti, és szorítja, amíg amaz még szuszogni tud. A gerendára csomózza a borjúkötelet, a segítőjével meghúzza. Az öreg már fönt függ, lábai kalimpálnak még egy kicsit, aztán elnyugodik.

Elemésztette magát, ott lóg a kötélen! – jajveszékel hajnalban az asszony. Föllármázza a szomszéd tanyáját. Futárt szalajtanak a községházára, jön a halottkém. Önemésztés – írja a papírra. Az öreget eltemetik. Emléke hamar múlik. Az átokházi soron akkoriban, a múlt század húszas éveiben többen kopogtattak idő előtt az Úristennél. Az emberek nem tudták mire vélni a tülekedést a halálúton. Idegen kézről suttogtak. És amikor a tagbaszakadt Pipás Pista közeledett, még a suttogás is bennük szakadt. Féltek a rettentő erejű, nagy haragú embertől.

A Pipás gazdálkodott, de mindig jól jött egy kis mellékes is: hol adósságot vert ki valakiből, hol a rossz férjet nevelgette furkóssal. Egyszer avval állt elő valaki, hogy az öreg gazdát kéne elcsendesíteni, de örökre. Jó pénzért. Ekkor indult el arra az éjszakai útra. És megkedvelte ezt a foglalatosságot, jött is újabb meg újabb rendelés. Alapos munkát végzett mindig. Becsülettel megdolgozott a pénzéért…

Hanem egyszer lebukott. Fölfeslettek az el nem varrt szálak. Pipás tagadott, mindaddig, míg a börtönorvos fel nem fedte sötét titkát: Pista valójában nő. Fény derült a régmúltra is. Süldő lány volt még, amikor erőszakot vettek rajta. Az élete aztán a bosszúállással telt. Férfitermészetet öltött, és büntetőhadjáratba kezdett.

A bíró előtt nem mutatott megbánást. Mondta, tán hitte is: ő tisztán állhat az Úr elé, mert bűnösöktől szabadította meg a világot. Gömöry Andor tanácsvezető bíró a legsúlyosabb büntetést rótta ki rá. Pipás Pistát, vagyis özvegy Riegernét az utolsó kívánságának megfelelően a saját kötelével húzták fel a bitófára…

De gyorsan tegyük zárójelbe ezt az utolsó mondatot! Pista „néni” nem így végezte, csak a szóbeszéd kerekített egyet a valóságon. Mert végül kegyelmet kapott. A börtönben lépett át az árnyékvilágba. A sors kegyesebb volt hozzá, mint ő az áldozataihoz.

A rovat további hírei: Napraszóló

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.