Először 2016 augusztusában találkozhattak a művészetkedvelők Kurucz Zsófia képeivel. Akkor még elsős egyetemistaként a Munkásművelődési Központ folyosógalériájában bontogatta szárnyait, de markáns és erős hangulatú képeivel egyből magára vonta a figyelmet. Olyannyira, hogy néhány hónappal később a Kortárs Művészeti Intézet jubileumi tárlatán is részt vehetett a város legnagyobbjai közt, mint ifjú titán. A szakmai zsűri is értékelte alkotásait és a legtehetségesebb fiatalnak járó díját adták át neki. Ennek köszönhetően saját kiállítást is kapott a KMI-ben márciusban, a főként portrékból álló különös hangulatú kiállítás a "Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell..." címet kapta.

Csütörtök délután a Bartókban pedig elérkezett harmadik önálló kiállításához, ezúttal azonban nem egyetemista gólyaként, és nem először nagyobb tömegek előtt. Legújabb kiállítása az Nem én vagyok címet kapta, pedig bizony az ő által alkotott világ látható a képeken, az ő érzéseit láthatjuk tükröződni az arcokon. Horváth Viktor, a Széchenyi Gimnázium tanára a kiállítás megnyitójában elmondta, amit Zsófi gondolt, amit érzett alkotás közben, az maradjon az ő titka, amit viszont a látogatók éreznek a képek láttán, azok legyenek szép, jó, igaz dolgok.