A levéltitok becsülete

2017. december 10. (vasárnap) 14:34 - Várkonyi Balázs

A véletlen sodort Z. úr mellé. Úgy alakult, hogy egy időt kényszerűen egy helyen kellett töltenünk. Közben többször is alkalom adódott, hogy beszélgessünk, s úgy-ahogy megismerjük egymást. Vagyis hát, megismerni… ez azért egy kicsit túlzás. De az ember röpke ismeretség nyomán is szerezhet valamiféle benyomást. Nekem ez viszonylag hamar sikerült.

Az első alkalom: a társaságunk harmadik tagját Z. úr következetesen bácsink szólította. Igaz, amaz idősebb is volt nála – nem egész négy évvel…

Újabb önjellemzés: ismeretségünk hatodik percében nekem szögezte a kérdést, hogy milyen a világlátásom, pártszimpátiám. Afelől azért megnyugtatott, hogy nem kell mondanom, kire szavazok majd…

Ismét új: amikor valami „okosat” mondott, rámutatott a harmadikra, azzal, hogy „Ő ezt biztosan nem érti” – vagyis szellemi értelemben beárazott egy számomra ismeretlen embert.

Az utolsó csepp: Z. úr telefonon instruál valakit. „Csak olvasd el nyugodtan a levelet, már felbontotta, ott van az asztalán. Ne titkolózzon előttünk!”

Kérdezem Z. urat: hallott-e arról, hogy mit mondott egykor Stimson külügyminiszter a legendás tábornoknak, Vad Billnek? A válasz bizonytalan nem. Elmondom hát, szigorúan csak Z. úrnak. A történet nem a XIX. századi Vad Billről, a rettenthetetlen seriffről és pókerjátékosról, képregények hőséről szól, hanem a szintúgy híres amerikairól, a múlt századi kémipar fenegyerekéről, Donovan tábornokról. Őt a harciassága okán neveztek el emberei Vad Billnek. Miután az 1930-as évek elején az ókonzervatív Stimson külügyminiszter nyomására megszüntették az Egyesült Államok rejtjelező szolgálata működését, Vad Bill-Donovan erőteljesen lobbizni kezdett egy új, modern kémszervezet felállításáért. A miniszter akkor mondta neki a nevezetes szállóigét: „Úriember nem olvassa más úriemberek leveleit.”

Henry Stimson valamit nagyon tudhatott, mert fél tucat amerikai elnök kormányában volt jelentős szerepe, hol külügy-, hol meg hadügyminiszterként. De mondása, azon túl, hogy úriember mivoltát fémjelezte, nem lett örök érvényű. És Aztán a világháború késztetésére végül megalakult titkosszolgálatnak, a hírhedt/híres OSS-nek éppen Vad Bill-Donovan ezredes lett a feje. Azóta a történelem menetét nem kis mértékben a világ titkosszolgálatainak egymással vívott folytonos harca határozza meg.

Azt a kádári időkben is tudtuk – és nem csupán George Orwell 1984-víziójából, hanem köznapi tapasztalatokból –, hogy sokak élete nyitott könyv a „szolgálatok” előtt, hogy mindenkinek, aki „másként” gondolkodik, azzal a tudattal kell élnie: minden mozdulatát figyelik, leveleit elolvassák, és lehallgatják a legintimebb pillanatokban is. Ám hogy ez mennyire véres valóság volt, az csak az elmúlt években, a titkos iratok fokozatos nyilvánosságra kerülése nyomán tudatosult a többségben.

Mr. Stimson szállóigéje ma, az internet korában nehezen értelmezhető. És a közösségi fórumok mindent felfedő világában végképp elvesztette az értelmét. Legalább a magánleveleink titka maradjon a miénk…

A rovat további hírei: Napraszóló

Télkóstoló – és emlékezés

Télkóstoló – és emlékezés

2018. január 14. (vasárnap)

Fekete karácsonyunk után három héttel megjött a hó. Nem „alkotott” maradandót… de mégis, a januári tavaszból télbe fordultunk, s a hidegből utánpótlást is ígérnek a meteorológusok.

A jövő múltja

A jövő múltja

2018. január 14. (vasárnap)

Dolgozz, macska, mert megverődöl! Fiamat fenyegettem így, látván, hogy minden sürgetőbb neki, mintsem hogy a vizsgájára készüljön. Csak kajlán vigyorgott. Persze kiskorában is ritkán „verődött”, most meg, egyetemistaként… jól néznénk ki! De hogy miféle macska, akinek dolgoznia kellene, módfelett érdekelte, mintha nem emlékezne rá, pedig sokszor elolvastatta esti meseként.

Kiátkozott szilveszterezők

Kiátkozott szilveszterezők

2017. december 31. (vasárnap)

Van egy nap az évben, amikor a csöndre, nyugalomra vágyó ember sem várja el, hogy szomszédai hang nélkül töltsék az éjszakát. Nem úgy Ligday plébános úr! Szerinte az évbúcsúztató igenis eltelhet némaságban.

Tamások egymás sarkában

Tamások egymás sarkában

2017. december 29. (péntek)

Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak.

Jánosok napja, borivók ünnepe

Jánosok napja, borivók ünnepe

2017. december 27. (szerda)

Az első keresztény vértanú, István emlékünnepe után egy nappal már a Jánosokra emelhetjük poharunkat. És ez azért is különösképp illő, mert a név ókori viselőjének boros kehely a jelképe.

Öreg fiú, December

Öreg fiú, December

2017. december 26. (kedd)

Sajnáljuk, amikor elmegy. Pedig érkezésekor indulat fogadja, hiszen megjön nagy széllel, faggyal, olykor meg hatalmas hóval… kinek hiányzott? Van valami tragikus a létében; mert elhozza karácsonyt, a meghitt ünnepet, de a hétköznapokon a hajnali köd meg a metsző hideg beszél a rossz természetéről.

A bejglimérgezés ideje

A bejglimérgezés ideje

2017. december 25. (hétfő)

Ősi karácsonyi csemegénk: a bejgli. Vagyis nem! Pontosítok: nem egészen. Persze az „ősi” fogalom értelmezése elég tág lehet, de mégis: sok évszázadig csak a mákos guba, meg a kelt tésztából készült kalács a volt a valóban tradicionális karácsonyi édesség a magyar asztalon.