A jövő múltja

2018. január 14. (vasárnap) 14:09 - Várkonyi Balázs

Dolgozz, macska, mert megverődöl! Fiamat fenyegettem így, látván, hogy minden sürgetőbb neki, mintsem hogy a vizsgájára készüljön. Csak kajlán vigyorgott. Persze kiskorában is ritkán „verődött”, most meg, egyetemistaként… jól néznénk ki! De hogy miféle macska, akinek dolgoznia kellene, módfelett érdekelte, mintha nem emlékezne rá, pedig sokszor elolvastatta esti meseként.

Fölidéztem hát a macskakalandot, amennyire emlékeztem rá az Illyés Gyula-féle „Hetvenhétből”. A népmesetár rest macskáról szóló fejezetének lényege: egy legény gazdag, de lusta lányt vesz feleségül. Megfogadja, bármi történjék, sosem emel rá kezet. Élnek, éldegélnek. A szorgalmas ifjú férj végzi a dolgát, ám a menyecske csak házról házra jár, mindenkivel trécsel, pletykálkodik. Az ura béketűrő. De egyszer betelik a pohár. Reggel, mielőtt nekiindul, szólítja a macskát. Megparancsolom neked – mondja –, hogy míg odaleszek, a házat kitakarítsd, készíts ebédet, elvégezz mindent, amit kell. Ha nem, megverlek úgy, hogy egy életre megemlegeted. A macska bámul, aztán a beszéd végén az oldalára fordul, és szunyókál tovább.

Megbolondult az uram – gondolja az ifiasszony. De biztos, ami biztos, inti a macskát: dolgozz, mert jaj neked! Aztán megy szomszédolni. Hazaérve csak kihűlt tűzhelyet talál, munkának semmi nyoma. Ismét mondja: dolgozz, macska, mert megverődöl – de minden hiába. Aztán hazaér a ház ura, s látja, minden úszik. Fogja a macskát, a felesége hátára köti, s addig veri, amíg az asszony sírva könyörög, fogadkozik, hogy megembereli magát.

Levonnám a tanulságot a szavatartó férjről, aki sosem verte meg az asszonyát, csupán a macskát, de úgy, hogy az asszonynak minden ütés még jobban fájt, és végül mintafeleség lett, de az én jó nagyfiam csak röhög, a végén magam is ugyanígy, persze, hisz’ egy húszévesnek csak mosolyogtató tanmese ez. Ám a lényege, az nem.

Elkezdtünk egy új évet, ki fogadkozással, ki anélkül. De mindenki várakozással. Magam is. És alig vettem észre, hogy már két hét elszaladt, hátrapillantok, mi hasznot hajtott az elmúlt idő, s nem sokra jutok. Mit tudok fölmutatni a rutin tennivalókon kívül? Mi az, ami érvényes lesz holnap is, amit maradandóként hátrahagyok… – de nem rágódom tovább, pláne egy ígéretes hétvége előtt, amikor pótolhatok még sok mindent. És a legjobb ma kezdeni.

Az ám, a ’ma’: az informatikusok közkeletű szavával ez a jövő múltja, holnapra már meghaladott lesz minden. Ebből a mai napból is csak némi forgácsok jutnak másnapra, kerek egészként ritkán marad meg belőle: csak az, ami a jövőnek szól.

Sokat látott orvos ismerősöm, a legnehezebb terepen dolgozó kiváló doktor jeles évfordulóhoz ért. Amikor barátai köszöntötték, ő élete tanulságát adta viszonzásképp. Ezt mondta: „Nincs holnap. Csináld meg ma! Értsd meg, nincs holnap.” Mindenki megkövült. Ő, aki azért küzd, hogy betegei másnap is kijussanak a napfényre, tagadja az esélyt?

Jaj, dehogy! Csupán egy fontos axiómát fogalmazott meg: a feladat, amit ma nem végzel el, holnapra a múlt. Veled együtt.

A rovat további hírei: Napraszóló

Ezüstpénzért soha!

Ezüstpénzért soha!

2018. február 18. (vasárnap)

A címbe foglalt két szó ilyentájt, húsvéthoz közeledve, Pentelei Molnár Jánosról szólva különös felhangot kap. Mert túlmutat a konkrét tartalmán. Mert egy alkotói filozófiára utal. Egy jeles festő tisztességére.

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

2018. február 11. (vasárnap)

Mielőtt egy különös esetet, T. G. kalandját próbálnám megfejteni, messziről indítok. Nyílt tanítási nap volt hajdan egy iskolában. Szülő ül a padsor szélén, hogy közelről lássa gyermeke küzdelmét a matekfeladattal. Kisfiú oszt-szoroz, végül az eredményt beírja. De egy „jaj!” kíséretében hirtelen kiradírozza, új számokat ír. Rosszat.

Akit éjszakánként elüt az autó

Akit éjszakánként elüt az autó

2018. február 04. (vasárnap)

A fiatalasszony keze remeg. A babakocsi rázkódik tőle, s benne a pici baba is. Nem tudok szabadulni az élménytől. Tegnap volt. Csöndes délután, az utca szinte néptelen, megyek a dolgaim után, leszegett fejjel. Ekkor éles kiáltást hallok, meglátom a zebra közepén a babakocsis asszonyt, odébb meg egy nagy gázzal elvágtató sportkocsit. Mi történt?

A rejtélyes EVTK

A rejtélyes EVTK

2018. január 31. (szerda)

Utazó személyzet feljelentkezései helye – olvasom a vidéki pályaudvar szolgálati helyiségének ajtaján. A MÁV fura szóhasználatán gyakori utazóként már megedződtem – lásd: a második vágányról szerelvény „jár” ki stb. –, de ez a „feljelentkezés” még engem is meglepett. A mondat kiagyalója a fölösleges igekötők nagy barátja lehet, az állomásfőnök dettó, vagy észre se vette, netán a szolgálati szabályzatban ez vagyon írva.

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

2018. január 29. (hétfő)

Áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait – írtam a Dunaújváros portálon tegnap közölt cikkemben a világ egyik legfélelmetesebb hegyének 1970-es meghódítása kapcsán. Milyen az élet: szinte az írással egy időben két hegymászó ismét kritikus helyzetbe került a hegyen.

A Harmadik Ember

A Harmadik Ember

2018. január 28. (vasárnap)

Nanga Parbat – a Végzet Hegye. A Himalája nyugati vonulatának egyik legfélelmetesebb magaslata. Már áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait, amikor 1970-ben a XX. század egyik legnagyobb alpinistája, a Dél-Tirolban született hegymászólegenda, Reinhold Messner is nekivágott.

Vince nap ígérete

Vince nap ígérete

2018. január 22. (hétfő)

Ez a világ mi vóna, ha egy kis bor nem vóna – tarja a népi szólás. A világ és a borkedvelők szerencséjére olyan még soha nem volt, hogy ne legyen legalább „egy kis bor” annak, aki arra szomjazik.