A jövő múltja

2018. január 14. (vasárnap) 14:09 - Várkonyi Balázs

Dolgozz, macska, mert megverődöl! Fiamat fenyegettem így, látván, hogy minden sürgetőbb neki, mintsem hogy a vizsgájára készüljön. Csak kajlán vigyorgott. Persze kiskorában is ritkán „verődött”, most meg, egyetemistaként… jól néznénk ki! De hogy miféle macska, akinek dolgoznia kellene, módfelett érdekelte, mintha nem emlékezne rá, pedig sokszor elolvastatta esti meseként.

Fölidéztem hát a macskakalandot, amennyire emlékeztem rá az Illyés Gyula-féle „Hetvenhétből”. A népmesetár rest macskáról szóló fejezetének lényege: egy legény gazdag, de lusta lányt vesz feleségül. Megfogadja, bármi történjék, sosem emel rá kezet. Élnek, éldegélnek. A szorgalmas ifjú férj végzi a dolgát, ám a menyecske csak házról házra jár, mindenkivel trécsel, pletykálkodik. Az ura béketűrő. De egyszer betelik a pohár. Reggel, mielőtt nekiindul, szólítja a macskát. Megparancsolom neked – mondja –, hogy míg odaleszek, a házat kitakarítsd, készíts ebédet, elvégezz mindent, amit kell. Ha nem, megverlek úgy, hogy egy életre megemlegeted. A macska bámul, aztán a beszéd végén az oldalára fordul, és szunyókál tovább.

Megbolondult az uram – gondolja az ifiasszony. De biztos, ami biztos, inti a macskát: dolgozz, mert jaj neked! Aztán megy szomszédolni. Hazaérve csak kihűlt tűzhelyet talál, munkának semmi nyoma. Ismét mondja: dolgozz, macska, mert megverődöl – de minden hiába. Aztán hazaér a ház ura, s látja, minden úszik. Fogja a macskát, a felesége hátára köti, s addig veri, amíg az asszony sírva könyörög, fogadkozik, hogy megembereli magát.

Levonnám a tanulságot a szavatartó férjről, aki sosem verte meg az asszonyát, csupán a macskát, de úgy, hogy az asszonynak minden ütés még jobban fájt, és végül mintafeleség lett, de az én jó nagyfiam csak röhög, a végén magam is ugyanígy, persze, hisz’ egy húszévesnek csak mosolyogtató tanmese ez. Ám a lényege, az nem.

Elkezdtünk egy új évet, ki fogadkozással, ki anélkül. De mindenki várakozással. Magam is. És alig vettem észre, hogy már két hét elszaladt, hátrapillantok, mi hasznot hajtott az elmúlt idő, s nem sokra jutok. Mit tudok fölmutatni a rutin tennivalókon kívül? Mi az, ami érvényes lesz holnap is, amit maradandóként hátrahagyok… – de nem rágódom tovább, pláne egy ígéretes hétvége előtt, amikor pótolhatok még sok mindent. És a legjobb ma kezdeni.

Az ám, a ’ma’: az informatikusok közkeletű szavával ez a jövő múltja, holnapra már meghaladott lesz minden. Ebből a mai napból is csak némi forgácsok jutnak másnapra, kerek egészként ritkán marad meg belőle: csak az, ami a jövőnek szól.

Sokat látott orvos ismerősöm, a legnehezebb terepen dolgozó kiváló doktor jeles évfordulóhoz ért. Amikor barátai köszöntötték, ő élete tanulságát adta viszonzásképp. Ezt mondta: „Nincs holnap. Csináld meg ma! Értsd meg, nincs holnap.” Mindenki megkövült. Ő, aki azért küzd, hogy betegei másnap is kijussanak a napfényre, tagadja az esélyt?

Jaj, dehogy! Csupán egy fontos axiómát fogalmazott meg: a feladat, amit ma nem végzel el, holnapra a múlt. Veled együtt.

A rovat további hírei: Napraszóló

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.

Csak a feketerigó…

Csak a feketerigó…

2019. január 12. (szombat)

Apa, mozdulj! Menj ki, süt a nap, ha nem mozdulsz, nem érnek új impulzusok. Kell a fenének új impulzus ebben a hidegben, mondom, és mutatom neki, hogy innét, a meleg szobából is szép a hó, és jó látni a napsütésben köröző feketerigót… Na, nem épp csak erre gondoltam – zárja le fiam a rövidre szabott párbeszédet.

A semmiből lett színház

A semmiből lett színház

2018. december 31. (hétfő)

1953. december 31-e: az egykori krónikákban ez a dátum úgy szerepel, mint a város kultúrájának fordulónapja. Átadták ugyanis a Bartók Béla Kerületi Kultúrotthont. Azt, amely hamarosan igazi alkotóműhellyé, szellemi központtá lett. A később létrejött kisebb művelődési közösségek mind belőle sarjadtak ki.

Téli táj emberrel, szamárral

Téli táj emberrel, szamárral

2018. december 23. (vasárnap)

Vonulnak, egy sorban. Egykedvűen ballag a hátán keresztet viselő hét jószág. Nekiindultak a pusztának, nem tudni, hová, csak mennek, makacs kitartással.

Pentele hideg decemberei

Pentele hideg decemberei

2018. december 16. (vasárnap)

A krónikák szerint dermesztő hónappal zárult az 1945-ös év. Vad szelek kergették a porhavat, csonttá fagyott minden, de volt valami, ami még inkább zorddá tette azt a decembert: a félelem.

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra.