A jövő múltja

Fölidéztem hát a macskakalandot, amennyire emlékeztem rá az Illyés Gyula-féle „Hetvenhétből”. A népmesetár rest macskáról szóló fejezetének lényege: egy legény gazdag, de lusta lányt vesz feleségül. Megfogadja, bármi történjék, sosem emel rá kezet. Élnek, éldegélnek. A szorgalmas ifjú férj végzi a dolgát, ám a menyecske csak házról házra jár, mindenkivel trécsel, pletykálkodik. Az ura béketűrő. De egyszer betelik a pohár. Reggel, mielőtt nekiindul, szólítja a macskát. Megparancsolom neked – mondja –, hogy míg odaleszek, a házat kitakarítsd, készíts ebédet, elvégezz mindent, amit kell. Ha nem, megverlek úgy, hogy egy életre megemlegeted. A macska bámul, aztán a beszéd végén az oldalára fordul, és szunyókál tovább.

Megbolondult az uram – gondolja az ifiasszony. De biztos, ami biztos, inti a macskát: dolgozz, mert jaj neked! Aztán megy szomszédolni. Hazaérve csak kihűlt tűzhelyet talál, munkának semmi nyoma. Ismét mondja: dolgozz, macska, mert megverődöl – de minden hiába. Aztán hazaér a ház ura, s látja, minden úszik. Fogja a macskát, a felesége hátára köti, s addig veri, amíg az asszony sírva könyörög, fogadkozik, hogy megembereli magát.

Levonnám a tanulságot a szavatartó férjről, aki sosem verte meg az asszonyát, csupán a macskát, de úgy, hogy az asszonynak minden ütés még jobban fájt, és végül mintafeleség lett, de az én jó nagyfiam csak röhög, a végén magam is ugyanígy, persze, hisz’ egy húszévesnek csak mosolyogtató tanmese ez. Ám a lényege, az nem.

Elkezdtünk egy új évet, ki fogadkozással, ki anélkül. De mindenki várakozással. Magam is. És alig vettem észre, hogy már két hét elszaladt, hátrapillantok, mi hasznot hajtott az elmúlt idő, s nem sokra jutok. Mit tudok fölmutatni a rutin tennivalókon kívül? Mi az, ami érvényes lesz holnap is, amit maradandóként hátrahagyok… – de nem rágódom tovább, pláne egy ígéretes hétvége előtt, amikor pótolhatok még sok mindent. És a legjobb ma kezdeni.

Az ám, a ’ma’: az informatikusok közkeletű szavával ez a jövő múltja, holnapra már meghaladott lesz minden. Ebből a mai napból is csak némi forgácsok jutnak másnapra, kerek egészként ritkán marad meg belőle: csak az, ami a jövőnek szól.

Sokat látott orvos ismerősöm, a legnehezebb terepen dolgozó kiváló doktor jeles évfordulóhoz ért. Amikor barátai köszöntötték, ő élete tanulságát adta viszonzásképp. Ezt mondta: „Nincs holnap. Csináld meg ma! Értsd meg, nincs holnap.” Mindenki megkövült. Ő, aki azért küzd, hogy betegei másnap is kijussanak a napfényre, tagadja az esélyt?

Jaj, dehogy! Csupán egy fontos axiómát fogalmazott meg: a feladat, amit ma nem végzel el, holnapra a múlt. Veled együtt.