A műveltség szolgálatosai

2018. január 22. (hétfő) 7:13 - Várkonyi Balázs

Ősi axióma: kultúrája megőrzésén áll vagy bukik egy nemzet léte. És a kultúra tartalmát a történelem által hitelesített értékhalmaz, az irodalom, s tán leginkább a nyelvi minőség határozza meg. A magyar nyelv értékőrei számosan voltak: írók, színészek, a retorika művelői, népi mesemondók etc. Közülük is kiemelkedik Sződemeter szülötte, a XIX. századi nyelvújító, költő, politikus.

1823 januárjában járunk. Szatmárcsekén egy, a csöndet választó férfiú a szekreteréből hófehér lapot vesz elő, meg tollat, tintát, s írni kezd. A felzetre szép szabályos, dőlt betűkkel odaírja: Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból. Nyolc versszakot ró a papírra abból, amit csekei remetesége napjaiban sorról sorra haladva megalkotott. És megszületett egy szépséges, keresztrímes vers. A közmegegyezés hamarosan nemzeti imádságunkká tette – ahogy a Pécsett alkotó irodalomtörténész, Milbacher Róbert fogalmaz: „A felébredt nemzet ebben az énekben magára lelt.” Mégis, jó másfél évszázadot kellett várni, mire 1989-ban törvényi védelemmel, mi több, alkotmányos megerősítéssel a magyarság himnusza lett. Keletkezésének dátuma, január 22-e azóta a Magyar Kultúra Napja.

Az országos köztudatban Újváros – joggal – a nehézipar egyik fellegvára. Csak ritkán esik szó arról: kulturális központ is, tartalmas mával, nemes hagyományokkal. A „félközelmúltat” és a jelent egy sor patinás műhely fémjelzi, a néptánc értékeit őrző-megújító legendás Vasastól a színházművészeti tényezővé lett Bartókig, a nem csak könyves értékeket kínáló könyvtártól a múlttöredékeket tudományos rendszerbe állító Intercisa múzeumig, a tudásátadó, az ipartörténet emlékeit is ápoló egyetemtől a képzőművészeti alkotócsoportokig. Az értéklista hosszú.

De nézzünk vissza az ősforrásig: az első kultúraközvetítő néptanítókig. Például az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben a tanítók közt a legjobb minősítést szerzett pentelei mesterig. A gyerekeket magyarra és németre egyaránt oktató Körmöczi János az elismerést nem csupán a kiváló szakmai mívességével érte el, de – ahogy a jegyzőkönyvben áll – feddhetetlen életvitele és dicséretes kötelességtudása miatt is. És ott van a rác meg a magyar iskola tanítóinak sora, akik bár Pentele életében fontos közösségszervezőként szintén jelen voltak, de a nevüket alig őrzi az utókor. Nem úgy a legendás Hajas dinasztiáét: a katolikus iskola tanítói tisztét másfél évszázadon át az 1798-ban Dunapentelére került Hajas Mihály leszármazottai töltötték be. Mihály tanítónak nem volt semmilyen képesítése – de tehetséges és olvasott emberként a gyereksereg jó oktatója lett. Utódai meghatározóak voltak a település iskolatörténetében.

Illő szólni azokról is, akik nem tanítóként lettek az iskolaügy szolgálatosai: papok, akik könyvvel, íróeszközzel, pénzzel segítették az oktatást. Földbirtokosok, akiknek áldozata nélkül sok szegény diák nem jutott volna a tudáshoz. A Szávitsok, Janitsáryak vagy Rosty Pál – az ő műveltségátadó munkájukra is emlékeznünk kell a kultúra ünnepén.

A rovat további hírei: Napraszóló

Ezüstpénzért soha!

Ezüstpénzért soha!

2018. február 18. (vasárnap)

A címbe foglalt két szó ilyentájt, húsvéthoz közeledve, Pentelei Molnár Jánosról szólva különös felhangot kap. Mert túlmutat a konkrét tartalmán. Mert egy alkotói filozófiára utal. Egy jeles festő tisztességére.

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

2018. február 11. (vasárnap)

Mielőtt egy különös esetet, T. G. kalandját próbálnám megfejteni, messziről indítok. Nyílt tanítási nap volt hajdan egy iskolában. Szülő ül a padsor szélén, hogy közelről lássa gyermeke küzdelmét a matekfeladattal. Kisfiú oszt-szoroz, végül az eredményt beírja. De egy „jaj!” kíséretében hirtelen kiradírozza, új számokat ír. Rosszat.

Akit éjszakánként elüt az autó

Akit éjszakánként elüt az autó

2018. február 04. (vasárnap)

A fiatalasszony keze remeg. A babakocsi rázkódik tőle, s benne a pici baba is. Nem tudok szabadulni az élménytől. Tegnap volt. Csöndes délután, az utca szinte néptelen, megyek a dolgaim után, leszegett fejjel. Ekkor éles kiáltást hallok, meglátom a zebra közepén a babakocsis asszonyt, odébb meg egy nagy gázzal elvágtató sportkocsit. Mi történt?

A rejtélyes EVTK

A rejtélyes EVTK

2018. január 31. (szerda)

Utazó személyzet feljelentkezései helye – olvasom a vidéki pályaudvar szolgálati helyiségének ajtaján. A MÁV fura szóhasználatán gyakori utazóként már megedződtem – lásd: a második vágányról szerelvény „jár” ki stb. –, de ez a „feljelentkezés” még engem is meglepett. A mondat kiagyalója a fölösleges igekötők nagy barátja lehet, az állomásfőnök dettó, vagy észre se vette, netán a szolgálati szabályzatban ez vagyon írva.

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

2018. január 29. (hétfő)

Áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait – írtam a Dunaújváros portálon tegnap közölt cikkemben a világ egyik legfélelmetesebb hegyének 1970-es meghódítása kapcsán. Milyen az élet: szinte az írással egy időben két hegymászó ismét kritikus helyzetbe került a hegyen.

A Harmadik Ember

A Harmadik Ember

2018. január 28. (vasárnap)

Nanga Parbat – a Végzet Hegye. A Himalája nyugati vonulatának egyik legfélelmetesebb magaslata. Már áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait, amikor 1970-ben a XX. század egyik legnagyobb alpinistája, a Dél-Tirolban született hegymászólegenda, Reinhold Messner is nekivágott.

Vince nap ígérete

Vince nap ígérete

2018. január 22. (hétfő)

Ez a világ mi vóna, ha egy kis bor nem vóna – tarja a népi szólás. A világ és a borkedvelők szerencséjére olyan még soha nem volt, hogy ne legyen legalább „egy kis bor” annak, aki arra szomjazik.