A műveltség szolgálatosai

2018. január 22. (hétfő) 7:13 - Várkonyi Balázs

Ősi axióma: kultúrája megőrzésén áll vagy bukik egy nemzet léte. És a kultúra tartalmát a történelem által hitelesített értékhalmaz, az irodalom, s tán leginkább a nyelvi minőség határozza meg. A magyar nyelv értékőrei számosan voltak: írók, színészek, a retorika művelői, népi mesemondók etc. Közülük is kiemelkedik Sződemeter szülötte, a XIX. századi nyelvújító, költő, politikus.

1823 januárjában járunk. Szatmárcsekén egy, a csöndet választó férfiú a szekreteréből hófehér lapot vesz elő, meg tollat, tintát, s írni kezd. A felzetre szép szabályos, dőlt betűkkel odaírja: Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból. Nyolc versszakot ró a papírra abból, amit csekei remetesége napjaiban sorról sorra haladva megalkotott. És megszületett egy szépséges, keresztrímes vers. A közmegegyezés hamarosan nemzeti imádságunkká tette – ahogy a Pécsett alkotó irodalomtörténész, Milbacher Róbert fogalmaz: „A felébredt nemzet ebben az énekben magára lelt.” Mégis, jó másfél évszázadot kellett várni, mire 1989-ban törvényi védelemmel, mi több, alkotmányos megerősítéssel a magyarság himnusza lett. Keletkezésének dátuma, január 22-e azóta a Magyar Kultúra Napja.

Az országos köztudatban Újváros – joggal – a nehézipar egyik fellegvára. Csak ritkán esik szó arról: kulturális központ is, tartalmas mával, nemes hagyományokkal. A „félközelmúltat” és a jelent egy sor patinás műhely fémjelzi, a néptánc értékeit őrző-megújító legendás Vasastól a színházművészeti tényezővé lett Bartókig, a nem csak könyves értékeket kínáló könyvtártól a múlttöredékeket tudományos rendszerbe állító Intercisa múzeumig, a tudásátadó, az ipartörténet emlékeit is ápoló egyetemtől a képzőművészeti alkotócsoportokig. Az értéklista hosszú.

De nézzünk vissza az ősforrásig: az első kultúraközvetítő néptanítókig. Például az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben a tanítók közt a legjobb minősítést szerzett pentelei mesterig. A gyerekeket magyarra és németre egyaránt oktató Körmöczi János az elismerést nem csupán a kiváló szakmai mívességével érte el, de – ahogy a jegyzőkönyvben áll – feddhetetlen életvitele és dicséretes kötelességtudása miatt is. És ott van a rác meg a magyar iskola tanítóinak sora, akik bár Pentele életében fontos közösségszervezőként szintén jelen voltak, de a nevüket alig őrzi az utókor. Nem úgy a legendás Hajas dinasztiáét: a katolikus iskola tanítói tisztét másfél évszázadon át az 1798-ban Dunapentelére került Hajas Mihály leszármazottai töltötték be. Mihály tanítónak nem volt semmilyen képesítése – de tehetséges és olvasott emberként a gyereksereg jó oktatója lett. Utódai meghatározóak voltak a település iskolatörténetében.

Illő szólni azokról is, akik nem tanítóként lettek az iskolaügy szolgálatosai: papok, akik könyvvel, íróeszközzel, pénzzel segítették az oktatást. Földbirtokosok, akiknek áldozata nélkül sok szegény diák nem jutott volna a tudáshoz. A Szávitsok, Janitsáryak vagy Rosty Pál – az ő műveltségátadó munkájukra is emlékeznünk kell a kultúra ünnepén.

A rovat további hírei: Napraszóló

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.

Csak a feketerigó…

Csak a feketerigó…

2019. január 12. (szombat)

Apa, mozdulj! Menj ki, süt a nap, ha nem mozdulsz, nem érnek új impulzusok. Kell a fenének új impulzus ebben a hidegben, mondom, és mutatom neki, hogy innét, a meleg szobából is szép a hó, és jó látni a napsütésben köröző feketerigót… Na, nem épp csak erre gondoltam – zárja le fiam a rövidre szabott párbeszédet.

A semmiből lett színház

A semmiből lett színház

2018. december 31. (hétfő)

1953. december 31-e: az egykori krónikákban ez a dátum úgy szerepel, mint a város kultúrájának fordulónapja. Átadták ugyanis a Bartók Béla Kerületi Kultúrotthont. Azt, amely hamarosan igazi alkotóműhellyé, szellemi központtá lett. A később létrejött kisebb művelődési közösségek mind belőle sarjadtak ki.

Téli táj emberrel, szamárral

Téli táj emberrel, szamárral

2018. december 23. (vasárnap)

Vonulnak, egy sorban. Egykedvűen ballag a hátán keresztet viselő hét jószág. Nekiindultak a pusztának, nem tudni, hová, csak mennek, makacs kitartással.

Pentele hideg decemberei

Pentele hideg decemberei

2018. december 16. (vasárnap)

A krónikák szerint dermesztő hónappal zárult az 1945-ös év. Vad szelek kergették a porhavat, csonttá fagyott minden, de volt valami, ami még inkább zorddá tette azt a decembert: a félelem.

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra.