A műveltség szolgálatosai

2018. január 22. (hétfő) 7:13 - Várkonyi Balázs

Ősi axióma: kultúrája megőrzésén áll vagy bukik egy nemzet léte. És a kultúra tartalmát a történelem által hitelesített értékhalmaz, az irodalom, s tán leginkább a nyelvi minőség határozza meg. A magyar nyelv értékőrei számosan voltak: írók, színészek, a retorika művelői, népi mesemondók etc. Közülük is kiemelkedik Sződemeter szülötte, a XIX. századi nyelvújító, költő, politikus.

1823 januárjában járunk. Szatmárcsekén egy, a csöndet választó férfiú a szekreteréből hófehér lapot vesz elő, meg tollat, tintát, s írni kezd. A felzetre szép szabályos, dőlt betűkkel odaírja: Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból. Nyolc versszakot ró a papírra abból, amit csekei remetesége napjaiban sorról sorra haladva megalkotott. És megszületett egy szépséges, keresztrímes vers. A közmegegyezés hamarosan nemzeti imádságunkká tette – ahogy a Pécsett alkotó irodalomtörténész, Milbacher Róbert fogalmaz: „A felébredt nemzet ebben az énekben magára lelt.” Mégis, jó másfél évszázadot kellett várni, mire 1989-ban törvényi védelemmel, mi több, alkotmányos megerősítéssel a magyarság himnusza lett. Keletkezésének dátuma, január 22-e azóta a Magyar Kultúra Napja.

Az országos köztudatban Újváros – joggal – a nehézipar egyik fellegvára. Csak ritkán esik szó arról: kulturális központ is, tartalmas mával, nemes hagyományokkal. A „félközelmúltat” és a jelent egy sor patinás műhely fémjelzi, a néptánc értékeit őrző-megújító legendás Vasastól a színházművészeti tényezővé lett Bartókig, a nem csak könyves értékeket kínáló könyvtártól a múlttöredékeket tudományos rendszerbe állító Intercisa múzeumig, a tudásátadó, az ipartörténet emlékeit is ápoló egyetemtől a képzőművészeti alkotócsoportokig. Az értéklista hosszú.

De nézzünk vissza az ősforrásig: az első kultúraközvetítő néptanítókig. Például az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben a tanítók közt a legjobb minősítést szerzett pentelei mesterig. A gyerekeket magyarra és németre egyaránt oktató Körmöczi János az elismerést nem csupán a kiváló szakmai mívességével érte el, de – ahogy a jegyzőkönyvben áll – feddhetetlen életvitele és dicséretes kötelességtudása miatt is. És ott van a rác meg a magyar iskola tanítóinak sora, akik bár Pentele életében fontos közösségszervezőként szintén jelen voltak, de a nevüket alig őrzi az utókor. Nem úgy a legendás Hajas dinasztiáét: a katolikus iskola tanítói tisztét másfél évszázadon át az 1798-ban Dunapentelére került Hajas Mihály leszármazottai töltötték be. Mihály tanítónak nem volt semmilyen képesítése – de tehetséges és olvasott emberként a gyereksereg jó oktatója lett. Utódai meghatározóak voltak a település iskolatörténetében.

Illő szólni azokról is, akik nem tanítóként lettek az iskolaügy szolgálatosai: papok, akik könyvvel, íróeszközzel, pénzzel segítették az oktatást. Földbirtokosok, akiknek áldozata nélkül sok szegény diák nem jutott volna a tudáshoz. A Szávitsok, Janitsáryak vagy Rosty Pál – az ő műveltségátadó munkájukra is emlékeznünk kell a kultúra ünnepén.

A rovat további hírei: Napraszóló

Lóháton, vaksötétben

Lóháton, vaksötétben

2018. október 14. (vasárnap)

Úgy hívták, Meglepetés Jani. Na jó, persze, hogy nem ez volt a rendes neve, a kiskölykök titulálták így, miután megvitatták, hogy szerintük a Jack a John becézett alakja. És az eredeti név így hangzott: Surprise Jack.

A lóban ló van

A lóban ló van

2018. október 07. (vasárnap)

Patkányok, sorakozó! Jön a Messiás.
Nem felejtem ezt a két mondatot, hogy is felejthetném, hisz egészen kivételes, hogy valaki sorakozót rendel a patkányoknak, s magát Messiásnak nevezi. Pedig a felkentség szikráját se lehetett felfedezni benne, vagyis Pityuban, aki mindig ezt kiáltotta, amikor szénért indult a pincébe.

Gyógyszertár, betegek kórusa

Gyógyszertár, betegek kórusa

2018. szeptember 30. (vasárnap)

No lám, nem vagyok egyedül, de mennyire nem, a gyógyszertár tele van lázas tekintetű, szipákoló, köhécselő emberekkel. Ha a várakozók közül valaki még nem kapta el ezt a mostanában aratni kezdett kórt, soha jobb alkalom, ennyi beteg között ő is könnyen beleesik.

Szántani, hegynek fölfele

Szántani, hegynek fölfele

2018. szeptember 23. (vasárnap)

Hófehér fal, nagy, tiszta felületek, kevés fölaggatott dísz. Feszület – hát persze, egy szerzetes szobájában vagyunk –, aztán két szakrális jelkép, egy festmény, Madonna a kisdeddel. És még valami: fekete-fehér fotó, dombhajlatot látni, a domb élén szántó parasztember. Hegynek fölfelé szánt. Jelkép ez, tán hivatásának jelképe is? – kérdezem a pátert.

Egy korszak mintaembere

Egy korszak mintaembere

2018. szeptember 16. (vasárnap)

Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”

Olvasás, életre-halálra

Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 08. (szombat)

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.

Emberi erőforrás

Emberi erőforrás

2018. szeptember 01. (szombat)

Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.